-Hé,ráérsz ma?
Cyrus ült le mellém a padba.Felé fordítottam a fejemet.A szemébe néztem.Majd visszahajtottam,és ismét a könyvemet néztem.Némasági fogadalmat tettem-e?Nem!Eszembe se volt.Csak hogy életem legmeghatározóbb estéje állt előttem.Lefordítva,beszarok a félelemtől.Ha ezt bárki is észre veszi,halott vagyok.Lehunytam a szemem,kifújtam a levegőt.Mikor újra Cyrus-ra néztem,aggódó tekintettel figyelt.
-Öö....ami azt illeti nem igazán.-ennél jobban is megtudod játszani magad.Köszi tudatalatti,hogy emlékeztetsz.Minden könyvet bedobáltam a táskámba,és kiviharzottam a teremből.Cyrus hatalmas lábának trappolását hallottam végig futni a folyosón,utánam.Cyrus elém furakodott,neki dőlt a szekrénynek ezzel blokkolva,hogy tovább jussak.-Cyus,sajnálom de tényleg nem alkalmas.-egyet léptem jobbra,utánzott,aztán egyet balra,ő is arra lépett.Kezdtem beleőrülni.
-Cyrus!-totál hülyének nézhettünk ki a folyosó közepén jobbra-balra sétálva.Nevetett azon milyen ideges lettem.Én nem találtam viccesnek.Ez az egész nap egy kész stressz.Kivagyok.Nem tudom mihez kezdjek.Legszívesebben elsírnám magam.
Észre sem vettem,de a padlón ültem és a fejem a szekrénynek volt döntve.Könnycseppek hagyták el a szememet,mitől egyből tiszta vörösek lettek.Letöröltem mielőtt bárki is észre vette volna,ám ekkor már késő volt.Cyrus látta.Felsegített a földről,és a székhez kísért.Adott zsepit amit el is fogadtam.
-Tara....mi a baj?-a térdére támaszkodott és úgy nézett vissza rám.Mivel nem mondhattam el neki az igazat(a legnagyobb hiba lenne),ezért muszáj volt improvizálnom.Gyorsan kellett kigondolnom valamit,de olyat,ami részben igaz is.Egy pillanat alatt beugrott.
-Pasik.Mind...szemetek...-ó Tara,ennél lejjebb nem is süllyedhetsz!El sem hiszem,hogy ezt találtam ki.Bár részben ez is igaz volt.Harry......arggh!Rohadtul hiányzik.Mióta nem láttuk egymást,olyan érzésem van minden egyesnap,hogy valami hiányzik...az életemből.Senki már nem értetett meg úgy mint ő.
Eltereltem a gondolataimat Harry-ről és Cyrus-ra koncentráltam.
-Sajnálom!-elhúzta a száját.Megráztam a fejem.Azt hittem ennél jobban nem mehet el az életkedvem,hát.....tévedtem,az a maradék is elment.-Biztos nem érsz rá?Mutatni szeretnék valamit.-hátra dőlt a széken.
-Majd talán legközelebb.-mosolyogtam,köszönés képen megöleltem.
A napom további része egész jó volt.Egészen addig még be nem fejeztem a munkát.Haza mentem,ledobtam a cuccaimat és arccal lefelé ledobtam magam a kanapéra.Ránéztem az órára.8 órakor kezdődik a bál,most van 6 óra.Meg kell csinálnom.Ha most nem teszem meg,soha nem lesz vége ennek.Jóval nagyobb falat mint Chad,de ezzel is meg kell birkózni.
Lefürödtem,a hajamat begöndörítettem,és 18.századi frizurát kreáltam magamnak,amit a netről néztem.A végeredmény egészen jó lett,de fura volt magamat így látni.Úgy éreztem magam mint egy hercegnő akit éppen készültek megölni.Erre hányingerem támadt.Nem néztem tovább magam a tükörbe,hanem hívtam egy taxit.Nem sokkal később itt is volt,elmondtam a címet.Féltem,de az-az embertelen félelem már elmúlt.Erősnek kell lennem...és persze nem kinyíratnom magam.Kifizettem a taxit,megköszöntem és bementem a hatalmas épületbe.
Gyönyörű volt.Hatalmas csillárok díszítették a termet,az asztalokon igazi arany étkészlet,a tányérokról már nem is beszélve.Az emberek csoportokba tömörültek,és úgy "bájcseveltek" egymással.Kellemetlenül éreztem magam ebben a társaságban.Ezt az is tetőzte,hogy az emberek engem figyeltek.Furcsán mosolyogtam vissza rájuk,mire inkább visszafordultak a társasághoz.
Kapkodtam a fejemet ide-oda,és azt gondoltam,hogyan tudtam ide kerülni?Erre egy hülye azt válaszolná,hogy taxival,de én...... .Én vagyok az idióta.Bármit megteszek,hogy megvédjem a többieket,ezt is fogom tenni.De a gyomrom van az a szorító érzés nem múlt el mióta megérkeztem.
-Elnézést hölgyem,szabad ez a hely?-hátra néztem az ismerős hang irányába.Mikor megláttam a személyt,azt hittem,hogy itt menten lefordulok a székről.
-Istenem!Aleeex!-valósággal felborítottam a széket,és Alex ölébe omlottam.El sem hittem,hogy tényleg Alex Davison áll előttem.Régen Californiába,nagyon jó barátok voltunk,és egyszer össze is jöttünk,de nem működött.Először fogalmunk sem volt miért,aztán kiderült,hogy Alex a férfiakhoz vonzódik.Mikor meghallottam,kiakadtam,de annyira szerettem Alex-t,hogy miután felfogtam az egészet,örültem Alex-nek.Nem ítéltem el,sőt jobban mellette álltam,mint a saját szülei.Aztán Alex elköltözött,de fogalmam sem volt,hogy Londonba.Hatalmába kerítettek az emlékek.
-Hát te meg mit keresel itt kislány?-jaj de hiányzott már ez.Imádtam ezt a becenevet.Kétség kívül Alex szájából hangzott a legjobban.
-Hát....csak eljöttem...szórakozni.-vállat vontam,amikor elengedett.Most hogy jobban megnéztem,megváltozott.Még helyesebb lett és izmos,na meg......ó istenem,szóval ilyenek a szexuális vágyaim.Remek,jó tudni.Szóval ezeket éreztem Harry-nél is.Már megint ő!Most komolyan szálljál már ki a fejemből!Nem szabad rágondolnom,hisz már túltette magát rajtam.
-Ide?-nevetett.-Azt hittem ennél bulisabb vagy.-együtt nevettünk.Csak hogy,nem volt miért nevetnem.Leültünk egymással szembe,Alex kért kettő vörösbort,amit két percen belül ki is hoztak.
-Miújság veled?-kérdeztem.
-Semmi,mint látod ugyan azt az unalmas keserű életemet élem.-mutatott körbe a tömegen.Egy érdekes tény Alex-ről,dús gazdag.Ő ezt nem élvezi,és ahány évet vele töltöttem,nem is csodálom.-Inkább te mesélj,mi van veled kislány?-kacsintott.De szexi.Mi van???Teljesen megőrültem!Gyerünk Tara,180 fokos fordulat,most!
-Ö.....hát semmi.Meg vagyok,most itt élek Londonba.Van egy albérletem,egy kávézóban dolgozom,és emelett fősulira járok.-hadartam.
-Gratulálok!Nagyon örülök neked!-mosolygott.-És pasik?Van?-huzogatta a szemöldökét.Nevetni kezdtem.A kérdése,összezavart és elszomorított.De úgy döntöttem nem mondom el az igazat.
-Nincs.-ittam a borból.
-Na jó,tudod,hogy én átlátok rajtad.
-Pontosan ez a bajom.-kuncogtam.Aztán elmeséltem az eddig velem történteket.Bíztam Alex-ban és éppen ezért mertem elmesélni neki.Tudta,hogy ő megért,és mivel a pasik nyelvén ért talán,tud adni tanácsot mit is kéne tennem Harry-vel.Őszintén már abban sem vagyok biztos,hogy még egyszer meg kéne próbáljuk Harry-vel.De ehhez van egy aprócska bökkenő,szeretem.Nem tudom mit csináljak,az egyetlen reményem most csak Alex.
Még pár órán át beszélgettünk Alex-el,igazán jó tanácsokat adott.Majd odavitt a szüleihez akik nagy örömmel fogadtak.Mindig is jó volt a kapcsolatom velük.Ott álltunk nevetgéltünk,majd Alex anyja mögött egy kapucnis lány (?!) ment el.Nyeltem egyet.Valami "bocsánat" félét motyogtam Alex-éknek,majd elkezdtem követni a lányt.Alex aggódó tekintettel nézett,és mielőtt végleg eltűntem volna a tömegben egy mosollyal nyugtattam meg.
Nem gondoltam volna,hogy ilyen nagy ez az épület.Fogalmam sem volt,hogy hova követem.Az elején még vissztaláltam volna,de mostmár nem hinném.És mi van ha menekülésre kerül a sor?Ezen elég lesz akkor rágódnom.Most csak mentem tovább.Azt hiszem az alaksorba lehettem,amikor a folyosó végéről egy ajtó csalódását hallottam.A gyomrom a torkomba volt,de muszály volt megtennem.Elsétáltam az ajtóhoz,lassan lenyomtam a kilincset,és beléptem.A plafonig érő könyvvel teli polcok blokkolták a kilátásomat.Mikor közelebb merészkedtem hangokat hallottam.Erős késztetés volt bennem,hogy most azonnal rohanjak el,és soha többet ne jöjjek vissza.
Az egyik sorban a polcok között egy vasat találtam,ami a védelmemre lehet,így megtagadták és mentem tovább.Ráeszméltem,hogy az utolsó sorban vagyok,tehát ha innen kilépek akkor meglátnak.Egy könyvet lassan és óvatosan ki csúsztattam a polcról és onnan néztem az eseményeket.Nos azt hittem,hogy legalább lesz egy kis világosság,de nem volt.Még az embereket sem láttam.Mocorogtam össze-vissza,hogy legalább lássak is valamit,amikor a kezemből kiesett a vasrúd,és hangos csörömpöléssel ért földet.
-Francba!-tátogtam.Halk lépteket hallottam,és egy fegyver hangját.Vagyis nem volt kibiztosítva.Futni kezdtem.Mögöttem 2 méteres fickók futottak,és engem követtek.Közben lövöldöztek,sikerült mindegyik elől kitérnem,de az egyik a karomat súrolta,ami kísé fájt.A másik kezemet oda raktam a pontra,de megégett a tenyerem,Odanéztem,és láttam,hogy a golyó ott maradt.Az egész ruhám véres lett.Tovább kellett futnom.Már éppen elértem volna az ajtóhoz,amikor valaki elkapta a nyakamat,és a halántékomhoz szegezte a fegyvert.
-Haszontalan majmok,hát semmit nem lehet rátok bízni?!-köpködte a fülembe.A fickók lehajtották a fejüket.-Vigyétek!-ellökött,és pont az egyik kezébe estem.A hátamhoz szegezte a fegyvert,és maga előtt vezetett.Vettem a bátorságot és megkérdeztem.
-Mit akarnak tőlem?-a hangom a kelleténél halkabb volt.
-Te azzal ne törődj bogaram!-súgta a fülembe.Leültetett egy székbe és összekötözte a kezemet és a lábamat.Mocorogtam,kerestem egy kényelmes pózt,de rájöttem,hogy itt nincs olyan.Ezzel egy időben megérkezett a "nagyfőnök".
-Tudtam,hogy követni fogsz.-az arcát továbbra is kapucni takarta.Nem láttam,mégis tudtam,hogy egy ördögi mosoly húzódik ajkaira.Hirtelen hányingerem támadt.-Kiváncsi természet vagy.Ez tetszik!-a székkarfájára támaszkodott,csak pár mm-re voltunk egymástól.Tartottam a szemkontaktust.
-Bizonyára akkor arra is kíváncsi vagy,miért kerültél ide.-bólintottam.Semmi kedvem nem volt a bájcsevejhez.
-Mit akarsz?-ismét feltettem a kérdésem.
-Hogy mit?!-nyugodt mégis ördögi volt.
-Téged!Az életedet!-súgta a hátam mögött.Fel ment bennem a pumpa,de úgy gondoltam,nem itt lenne a legjobb alkalom,kibontakozni.Mégis mi a faszról hadobál?
-Fiúk,vigyétek!-eloldozták a köteleket,és a karomnál fogva vezettek.
-Most jön még csak az élvezet!
Sziasztok:) Hogy tetszett a rész??🤗 Na és mit szóltok az új albumhoz??😱 én imádooom😉 melyik a kedvenc számotok?Én egyszerűen nem.tudok választani😍
