London 2014.11.23.
Sok idő eltelt nyár óta.Az első hetekben nem találtam magamra.Szörnyű honvágy gyötört,ki sem akartam mozdulni a szobából,csak ültem a sötétbe és vártam.Vártam,de mire?Hogy anyuék egyszercsak megjelennek?Hogy nem is Londonban vagyok,hanem otthon,Californiában a szobámban?Hogy talán valami véletlen folytán Aubrey megjelenik,és elhozza magával Harry-t?Az érdekes az,hogy mindegyikre vágytam egyszerre.Míg Clara a barátaival együtt mulatott,addig én csak szomorkodtam.Nem tudtam semmivel lekötni magam.Mivel Dereck-nek összejött az állás,ezért neki dolgoznia kellett.Clara kedves volt,és mondta,hogy menjek velük,de semmi kedvem nem volt velük mulatni,egyrészt mert nem ismertem Clara barátait,és valahogyan nem is akartam.Csak egyszer találkoztam velük,akkor is levágtam,hogy egy drogos bandával állok szemben.Sok gondolkozás után arra jutottam,hogy ez mind csak a honvágyamnak mondható be.Elmentem sétálni,beültem egy kávézóba,és elkezdtem valamilyen furcsa módon naplót írni.Megnyugodtam,és minden olyan volt,mint amikor először jártam itt.
Aztán teltek múltak a hetek,és egyre több emberrel ismerkedtem meg.Sok barátom lett,akikkel tényéeg jól éreztem magamat.Ellenben Clara oly annyira a banda tagjává vált,hogy elkezdett drogozni.Hogy honnan tudom?A szobánkban megtaláltam a zacskó füvet,amit azért vett,hogy a többieknek örömet szerezzen ezzel,Az eredménye meg lett,mert be is vették maguk közé.Ezzel szemben még mindig jóba vagyok vele,mert kedves lány,de mindössze szobatársi kapcsolat van közöttünk.Ami a barátaimat illeti,egy olyan jót sem találtam mint Aubrey,de ezen meg sem lepődök.Mindennap beszélni szoktunk,és mindig elmeséli milyen a suli,aztán meg én mesélem neki,hogy milyen itt Londonban.Sajnos Harry-t már több mint két hónapja nem láttam,és nem is beszéltünk.Szerettem volna elmenni a temetésre,de végül úgy döntöttem nem megyek.Ezt a harcot először Harry-nek kell megvívnia magával,és az érzéseivel.Be kell,hogy valljam szinte mindennap eszembe jut,főleg azok a pillanatok amikor együtt voltunk.Először nagyon megviseltek,de Dereck-nek köszönhetően elmúltak.Apropó Dereck!Nem sokkal a suli kezdete előtt,egész napokat együtt töltöttünk,és a suli első hetében,megkérdezte,hogy lennék-e a barátnője.Tényleg jól éreztem magam vele,ezért nem láttam akadáját annak,hogy igent mondjak.Így igent mondtam,és most már több mint egy hónaposok vagyunk.
Reggel mindig korán kelek,mert amíg Dereck-nek nem kell dolgozni menni,nekem meg suliba,addig együtt vagyunk.Első dolgom volt,hogy a fürdőbe megcsináltam a hajamat,majd egy kicsi sminket raktam magamra.Mind ezeket olyan halkan ahogyan csak lehetett.Nem akartam felébreszteni Clarat.Halkan mentem a szekrényemhez,és kiválasztottam az időjáráshoz legmegfelelőbb ruhát.(lásd a képen :) ) Aztán megcsörrent a telefonom,és a kijelzőn megjelent Dereck képe.Önkénytelenül is mindig elmosolyodom ezen a képen,így boldog fogtam meg a táskámat és indultam ki Dereck-hez.A telefonját nyomkodta,aztán mikor észre vett egyből elrakta,és egy "szép jó reggelt" csókkal üdvözölt.Szorosan a karjai közé zárt,majd csókunk után egymáshoz érintette homlokainkat.
-Szia.-suttogta mosolyogva.
-Szia.-suttogtam vissza.
-Indulhatunk?-kérdezte.
-Persze.-mosolyogtam,majd Dereck összekulcsolta ujjainkat.Ő elindult ellentétben velem.Hirtelen visszarántottam Dereck-et és megcsókoltam.Újra,újra és aztán még egyszer.Láthatóan ő is élvezte,mert belemosolygott a csókunkba.Majd el húzódtunk egymástól.
-Ezt meg tudnám szokni.-le sem tudta vakarni a mosolyt a szájáról.Imádtam Dereck-et.Soha nem volt az-az érzésem mellette,hogy bármelyik pillanatban történhet valami.Soha nem ért meglepetés,egyszerűen csak a mának éltünk,és élveztük az életet.Együtt.De nem csak ezt imádtam benne.Vicces,a legkomolyabb helyzetekből is tud valami vicceset kihozni,hogy ne legyen feszült a légkör körölöttünk.Nála minden csak spontán jön,soha nem tervezünk semmit előre,általában ezért is mindig ő találja ki,hogy mit csináljunk.Vele tök mindegy hol vagyok,és mit csinálok,mert a lényeg hogy velem van.
