Lee Scarlette [Stray Kids]

Scarlee, a kapcsolatszakértő [Minsung]

A final versiont 200adjára is újranézve gurulgattam a szobában a székemmel fel-alá. Már őszintén kezdtem unni a saját hangomat (a dalt nem, azt nehéz megunni), úgyhogy miután végigment véglegesen kikapcsoltam a gépet és úgy döntöttem estig nem akarok ezzel foglalkozni, akkor is csak azért, hogy feltöltsem. Kinyújtóztattam a végtagjaim, járkáltam egy picit, nyüsztettem Mimit, aztán jobb dolgom híján úgy döntöttem benézet a hűtőbe hátha találok valami ehetőt is 2 hetes, romlott szalámikon és lejárt szavatosságú tejen kívül.

Nem találtam semmi emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszert, úgyhogy csalódottan indultam vissza a stúdióba. És itt jön egy nagy VOLNA. Indultam VOLNA vissza a stúdióba, azonban amint behajtottam a hűtő ajtaját Han vigyori fejével találtam szembe magam.

-Sziaaaa... - mosolygott az arcomba a kelleténél sokkal hosszabbra elhúzva a szó végét. Aha, szóval akar valamit...

-Bökd ki – tértem a lényegre, mielőtt még itt neki kéne állnom barkóbázni.

-Csak azon gondolkodtam, hogy merre jártatok Minho-val – dőlt a konyhapultnak. Nem, nem ez az egész sztori, valami másról van szó... gúnyosan félmosolyra húztam a szám és úgy döntöttem, ha valamit akar küzdjön meg érte. Nem fogom én itt azzal megkönnyíteni a dolgát, hogy figyelek az utalgatásaira. Meg amúgy is... már idejét se tudom mikor aludtam utoljára... nekem nincs agyam ilyenkor találgatni... teljesen zokni vagyok...

-Úgy hallottam Minho mondta - húztam az agyát.

-Hát... igen... de nem úgy volt, hogy haragszol ránk és nem beszélsz velünk? Akkor vele miért mentél el? – kért számon. Nem, ez még mindig, nem a main a topic, de mintha közelednénk...

-Rávett. Amúgy meg nem is nagyon beszéltünk – rántottam meg a vállam.

-És esetleg én mivel tudnálak rávenni? – lépett mellém és átkarolta a vállam.

-Próbálkozz, ha sikerült szólok – söpörtem le magamról és elindultam vissza a szobába.

-Kéne a segítséged! – bökte ki végül, amikor már a lépcső aljában voltam. Nem mondtam semmit, csak haladtam tovább, amit nagy valószínűséggel úgy fogott fel, hogy követnie kéne, mert ő is megindult mögöttem.

A szobába érve ledobtam magam a kanapéra, Mimi mellé és amíg Han fel-alá járkált, szegény macskát birizgáltam. De most komolyan... miért szokása ebben a házban mindenkinek ilyen alaposan szemügyre venni a stúdiót, ha a fél életüket itt töltik? Jisung is pont ugyanazt csinálta, mint Minho, a létező összes négyzetcentit végigmérte, megnézegette a könyveket, stb, stb... 

-Ez valami új SKZ trend, hogy mindenki úgy lép be ebbe a szobába, mintha még életében nem járt volna itt - tettem fel végül ezt a kérdést, mivel már egész nap nyomta a szívam. Nem kaptam választ, csak leült a gurulós irodaiszékre és velem szembe helyezkedett vele. - Na? Akkor mit akarsz? - szuggeráltam, hogy az isten szerelmére bökje már ki mit akar.

-Hát... csak... - a földet nézte.

-Nyögd már ki! - rivalltam rá, amire látszólag először megilletődött, majd kicsit piruló arccal ismét elkezdte a szavakat egymás mögé tenni.

-Csak... ha most úgy is... jóban vagy Minho-val... úgy értem... van közös témátok... mármint a macska... nem tudnál segíteni... hogy is mondjam... tudsz valamit arról, hogy... ááá, lehet inkább nem kéne... mindegy hagyjuk... - már fel is állt, de én megragadtam a csuklóját és agresszíven visszahúztam a helyére.

-Hallgatlak - közöltem egyszerűen, mégis inkább ráparancsolva, hogy ha nem mondja el én komolyan megfolytom. Ideges volt. Mármint nem mérges, hanem inkább izgult. Szorosan, csíkszerűre összehúzta a szemeit, vette egy nagy levegőt és elhadarta nekem az új számba a rapjét. Mármint nem tudom, hogy abba készül-e, de a fejemet kapkodtam, nem tudva, hogy most a száját nézzem, nézzek a szemébe vagy mit is kéne csinálnom, amikor éppen egy könyvet próbálnak nekem elmondani 2 perc alatt. Egy hosszú könyvet. Na, igen, de visszatérve Han-hoz, valami ilyet mondott, de őszintén szólva ha késsel fenyegetnek se tudnám pontosan, szó szerint visszaidézni, hogy mit zúdított rám: