Lee Scarlette [Stray Kids]

500 olvasós (picike) Chan pov.

-LEE FELIX YONGBOK, HA MOST AZONNAL NEM ADOD VISSZA, MEGESZEM A LELKED, MINT A MÁSNAPOS MÚMIA A ROHADT SÁRKÁNYGYÜMÖLCSÖT!!!! - hallottam Scarlette hangját, ahogy betölti a folyosót.

-Azt hittem senki sincs ilyenkor itt... - nézett furán az ajtó felé Alex.

-Hát ha azt nézzük, hogy hány ember tartózkodik az épületben, akkor csak te és én. Azok odakint majmok. Vagy ahogy hallhattad az egyik egy másnapos múmia a másik meg egy rohadt sárkánygyümölcs - mosolyodtam el a gyerekeken. Juj, ez így nagyon öregen hangzik...

-De szerintem én itt végeztem is, úgyhogy megadom a dicsőséget, hogy te lehetsz az egyetlen ember - intett és az ajtó felé indult.

Jó idol lesz belőle. Valami zseniális táncos, már azt is mondhatnám, hogy olyan szinten van, mint Scarlee (aki nem mellesleg egy Lee Know 2.0, sőt mintha a múltkor úgy láttam volna, hogy neki jobban megy a koreó, amit együtt gyakoroltak), a rapje olyan, hogy leesik az ember álla és belefájdul az állkapcsa, már abba is, hogy hallja, ahogy Alex ledarálja a szöveget, valamint a hangja sem utolsó, otthonosan mozog minden stílusban és magasságban. Egy kicsit rövidebben: pont tökéletes. Pont mint Scarlee. Ő is az, csak képtelen belátni. Lehet az van rá ilyen hatással, hogy egy Stray Kids él vele együtt, de kétségkívül ő is egy born idol. Csak a magabiztossága hiányzik. De remélhetőleg majd az is megjön, még fiatal, ráér.

Ahogy a szinte már sugárzóan kék hajú Alex elindult kifelé, Felix berontott a terembe, ezzel majdnem fellökve szegény srácot. Aztán Scarlette is jött volna, csakhogy ő tényleg fellökte. Tudom, mint Scarlee törvényes gyámja (na, az is egy hosszú sztori, hogy hogy lettem az...), nem kéne ilyet mondanom, de jól mutattak egymás mellett... nem vagyok (annyira) shipelős típus, de ezt azért nehéz lett volna nem észre venni...

-Na végre - tépte ki Scarlee Felix kezéből a telefonját, miután mi ketten, mint Scarlee hozzátartozói szavak nélkül megbeszéltük, hogy húú, a pici Scarlee és egy fiú. Túlestünk az első kör fejmosáson, láthattunk egy gyönyörű, csöpögős szappanopera jelenetet, jött a második kör fejmosás, majd elindultunk haza.

-Nem, a méheknek nincs nyaka - bizonygatta már vagy 200-adjára Scarlee a saját igazát.

-De van nekik! Akkor mi kötné össze a fejüket a testükkel? - érvelt Felix.

-Fej-tor-potroh. Nincs nyak! - mutogatott Scarlee - Chan oppa, mondj már te is valamit!

-Hagyom a gyerekeket veszekedni - mosolyogtam rájuk.

-Ugyan papa, szükségünk van a bölcsességedre és élettapasztalatodra! - nézett rám Felix bociszemekkel, hátha igazat adok így neki.

-Te most lepapáztál engem? - fordítva sült el a terve, mert elkezdtem a sértődöttet játszani. Meg amúgy is... a méheknek nincs nyaka...

Még egy ideig elszórakoztak ezzel a kérdéssel, de megunták, úgyhogy elkezdtek azon filózni, hogy vajon a pizza miért van négyzet alakú dobozban, kör alakúra sütve és háromszögekre szeletelve. A világ nagy kérdései... Hazaérve Scarlee azonnal felhúzott a szobájába, úgyhogy a többieket összehívva leültünk a kanapéka tárgyalni.

-A mostani helyzet: Scarlee kicsit feloldódott, jelét se mutatja annak, hogy baja lenne, azonban még mindig nem mosd semmit - vázoltam fel a jelenlegi állapotot.

-Akkor ezt elkönyvelhetjük félsikernek? - kérdezte Seungmin.

-Nem! - jelentette ki azonnal Felix - Vagy siker vagy nem. Nincs a kettő között semmi.

-Mint ahogy a fej és a potroh között sincs... - motyogtam az orrom alá, amit egyből kiszúrt.

-De a méheknek akkor is van nyaka! - kezdett bele megint.

-Nincs nekik - válaszoltuk egyszerre 6-an (Han inkább nem szólt hozzá a dologhoz. Vagy lehet, hogy csak teljesen máshol járt fejben és azért nem vette észre, hogy most gondolkozni kéne vagy csak egy kicsit is megerőltetni az agyát. Ha egyáltalán van neki olyan...)

-Mindegy, majd kiguglizzuk... A tárgyra visszatérve... Mi legyen? - nézett körbe.

-Nem erre próbálunk már lassan 3 napja? - forgatta a szemét Minho.

-Kérdezzünk rá egyenesen! - javasoltam határozottan.

-Szerintem még nincs itt az ideje - rázta meg a fejét Hyunjin.

-Te valahogy sosem értesz egyet semmivel, de javaslatod nincs semmire! - akadt ki Minho.

-Mintha te eddig vetettél volna fel bármi használhatót! Miért engem kell bántani, hogyha mind a 8-an ugyanolyan életképtelenek vagyunk? Miért csak engem utál itt mindenki? - kezdett el drámázni. Felix-re pillantottam, aki vette az adást, rá is állt a nyugtassuk meg a lámánkat-ügyre.

-Akkor mi lenne, ha még egy picit hagynánk, figyelnénk, hátha romlik az állapota, és csak akkor kérdezünk rá, ha már stabil talajt érzünk a lábunk alatt? - hozta fel a témát ismét Minho.

-Oké, ez mondjuk egész használható... - fintorgott sértődötten Hyunjin.

-I know, We Know...

-Lee Know! - fejeztük be mind egyszerre (kivéve ugye Jisung, aki még mindig csöndben (!) bámult ki a fejéből).

-MEGVAN - kiáltott fel az eddig szobanövény pózban létező Jisung-unk.

-Mi van meg? - nézett rá furán Jeongin.

-A paradicsom gyümölcs!

-He?

-Ezen gondolkozom már vagy 2 órája és gondoljatok bele... a boltban a zöldségeknél találod meg, nem a gyümölcsöknél!

-Úristen...

*

Jaj, úgy hiányoznak most a Chan's room-ok 😭! Köszike, hogy ennyien elolvastátok :) Kommentet is fogadunk, kezdem unni, hogy csak én kommentelek, meg az, akit nagy nehezen ráveszek... (khm... a csillagocska se árt...)

Na, reggel 4 van, szerintem relaxálok egy kicsit, aztán felkelek és elkezdem a napot❤️❤️❤️ ^._.^ﾉ

-ST

Ehhez a fejezethez is sok közöm van....

-AlmásPite