Lee Scarlette [Stray Kids]

5. fejezet (3/1)

Elhelyeztem a kameraállványt a babzsákommal szemben és elindítottam a felvételt. Csekkoltam laptopomon, hogy minden mükszik-e, majd hangosan beköszöntem.

-Heyoo everyone!!! - a telómon is elindítottam a live-ot, hogy lássam a chat-et - Ó, rossz a hang? Halk vagy egyáltalán nem hallotok? - néztem a sok VÁÁÁ NEM HALLAK!!! kommentet - Csak halk, oké akkor egy pillanatot kérek és megoldom - sétáltam a gépemhez, majd nem sokkal később visszatértem - Nem dugtam be rendesen a mikrofon vezetékét a helyére, sorry. Most jó, nem? - állítgattam a kamerát, mintha attól változna bármi is. Megkaptam az IGEN! áradatot, úgyhogy lehuppantam a babzsákra.

-Valakinek bármi ötlet, hogy mit is csináljak? - néztem elgondolkodva a telefonom képernyőjén pörgő chatet.

*ÉNEKELJ!!!!*

-Oké, és mit? Várom az ötleteket - nézegettem, hogy miket ajánlgatnak és megakadt a szemem egy Ariana Grande-n - Rendben, akkor 7 rings lesz! - keltem fel megint, hogy közelebb kerítsem magamhoz a mikrofont, de végül úgy döntöttem, hogy az egész rendszert arrébb helyezem, a live place-hez, ami igazából a falam egyik üres felülete előtt elhelyezkedő székből és asztalkából állt. Itt szoktam majdnem minden live-omat felvenni, csak most kivételesen akartam máshol, de ezek szerint megint ugyanott kötök ki...

Gyorsan végig hallgattam a számot, hogy tudjam mit is kéne pontosan csinálnom, megkerestem a zene alapját, majd beállítottam magamnak egy szöveget, a biztonság kedvéért.

"Yeah, breakfast at Tiffany's and bottles of bubbles

Girls with tattoos who like getting in trouble.

Lashes and diamonds, ATM machines

Buy myself all of my favourite things (yeah)"

Véget ért a dal, úgyhogy nekiálltam a kommenteket böngészni. A legtöbben csak áradoztak róla, de ezek fölött áthaladt a tekintetem, inkábba a negatív véleményeket olvastam végig. Sokan nem díjazták, hogy ilyen fiatalon ilyen szövegű számokat éneklek és elhordtak az égvilágon mindennek. És ha tudnák a korom... mármint egyértelműen látszik, hogy még nem vagyok felnőtt, de hogy 13... Azok közé tartozom, akik többnek néznek ki, mint a valós koruk és a legtöbbször 16 évesnek vagyok azonosítva, ami ilyenkor valamilyen szinten az előnyömre válik, de van hogy kicsit nyomaszt, hogy hazudok azoknak, akik 100%-osan megbíznak bennem... vagyhát nem hazudok csak nem mondok el mindent... Visszatérve az eredeti témához; én tényleg, eskü, hogy megpróbáltam ignorálni minden negatív vagy alaptalan állítást, de minden ösztönöm azt súgta végig kell néznem az összeset.

-Várjatok egy picit, hozok magamnak egy pohár vizet, addig nézzétek ezt a csodálatos falat - azzal felálltam és "elmenekültem" a kommentek elől. Igazából tényleg valami ilyen volt a tervem. Addig se kell látnom őket - gondoltam, de annyira belemerültem ebbe az értelmes gondolatba, hogy sikeresen belerúgtam a falba - Ahissss... ez a fal se szeret engem... Ó, ezt hangosan mondtam? Bocsika! - és gyorsan kiviharzottam a szobámból hogy ne tegyek nagyobb kárt semmibe és senkiben (legfőkébb magamban).

Lebattyogtam A LÉPCSŐN de amint megláttam, hogy a fiúk is most terveztek live-olni és pont a konyhában, sarkon is fordultam és visszamentem az emeltre, hogy inkább a mosdóban igyak. Kicsit megmostam az arcomat is, de mivel nem vízálló smink volt rajtam, neki is álltam visszarajzolni az arcom. Nem tartott sokáig, mert nem szoktam egyébként se nagyon kikenni magam live-okra és Felix nem is engedné, hogy jelentősebb smink legyen rajtam. Hiába idol, hiába sminkel ő is, hiába festi a haját és jár fura göncökben, nekem még a haspólót is nehéz szívvel engedi meg. Chan engedi, hogy saját stílusom legyen, de azért bizonyos határokon belül.