Lee Scarlette [Stray Kids]

5. fejezet (sok/sok)

Még egy ideig elbabráltunk a fotózással, majd Mi-Hi felajánlotta, hogy szívesen csinál rólam képeket.

-Ó, basszus el is felejtettem a videót! - csaptam a homlokomra, amikor eszembe jutott, hogy nekem a tánckoreóját még fel kéne venni az I'M OK-nak.

-Milyen videó? - biccentette félre a fejét Mi-Hi.

-Csináltam egy cover-t és márcsak a táncát kellett volna felvennem, azért voltam ott a folyosón - vázoltam fel a helyzetet.

-Melyik dal?

-I'M OK iKON-tól

-Segítsek? - ajánlotta fel és valószínűleg látta rajtam, hogy ezzel most nem tudok mit kezdeni, úgyhogy úgy döntött megmagyarázza - ha nem csak egy szögből veszed sokkal jobban néz ki...

-Oké, igazad van... de biztos akarod? Elég elviselhetetlen tudok lenni... - húztam össze magam.

-Én is, úgyhogy szerintem jól ki fogunk jönni egymással - mosolygott majd belém karolt és elkezdett húzni.

Már sötétedett, úgyhogy elrángatott a főút mellé és rám parancsolt, hogy nézzek szomorúan magam elé., ezt felvette, aztán a mozgalmas városi kép után egy üres játszótérre is elvonszolt, ott a hintán kellett életkedv-vesztettnek tűnnöm. Még pár ilyen depis-képet levideóztunk, aztán visszaszenvedtük magunkat a központba. A lábunkat is lejártuk (szegény Onni magassarkúban végig), úgyhogy miután fél órát kényelmesen a táncterem parkettáján feküdtünk, felkeltünk, mert Mi-Hi eldöntötte, hogy a táncvideóba jól kell kinéznem.

-Akkor a kinti képekkel mit csinálunk? Azon nem vagyok fülig kisminkelve... és az eddigi videóim? - forogtam a fejem ide oda az öltöző egyik padján.

-Első kérdésre válasz: sötétek, nem látszik. Másodikra: Újraveszünk pár jelenetet, amiből össze lehet vágni - guggolt le elém egy szempillaspirállal.

-Nem értek a klipekhez... - fintorogtam.

-Azt veszem észre... Viszont a videóid nagyon jók. Mármint amiket feltöltesz...

-Tényleg, meg akartam kérdezni... Hogyhogy felismertél? Ez furán fog hangzani, de a fanom vagy?

-Körülbelül 6 hónapja kerültem ide be, azóta nincs sok időm a csatornádat nézni, de az előtt szinte mániákusan felnéztem rád. Miattad döntöttem, úgy hogy idol akarok lenni. Jól énekeltél, rappeltél és ahogy táncoltál... minden téren vitted a toplista elejét a szememben, úgyhogy te voltál az első számú példaképem...

-Azta... Ezt naaaaagyon fura amikor így a szemedbe mondják... - nevettem el magam kínosan.

-Hidd el, sokaknak vagy még ilyen... - nézett mélyen a szemembe - Bíztatsz egy csomó embert, hogy ne adja fel és legyen célja.

-Gondolod? - hajtottam le a fejem és elkezdtem a cipőm orrát vizslatni - A legtöbbeknek, akiket ismerek csak teher vagyok, akivel a saját gondjaik mellett is foglalkozni kell... egy kétballábon járó szerencsétlenség...

-Nekem segítettél rájönni az álmomra - ragadta meg a vállam.

Körülbelül itt vége is lett a nyálas résznek, ezek után már csak videóztunk meg olyan random témákról beszéltünk, mint melyik pasztell színek mennek jobban a feketéhez és melyikek a fehérhez vagy hogy érdemes-e szoknyát felvenni -10 fokban, ha egyszerűen jól néz ki. Kezdtek visszatérni a kolisok, úgyhogy elköszöntünk egymástól.

-Várj, Scarlee! - kiáltott még utánam Mi-Hi.

-Hm? - álltam meg és fordultam felé.

-Megadod a számod?