Rab, király, katona - Kulcsok és koronák I.

Tánc és méreggyűrű

Corwin semmire sem vágyott jobban, mint egy kellemes fürdőre. Büysorun csodálatos fürdőhelyiségei után az itteni szűkös kád és az épp csak langyos víz kiábrándító volt. Ráadásul most is sietnie kellett, meg akarták beszélni négyesben a további lépéseket.

Amikor átsétált a fürdőhelyiségből a lakosztály másik részébe, már mindenki ott volt.

– Na végre! – sóhajtott Bran. A fotelban ült, karját szokás szerint összefonta maga előtt, lába nagy terpeszben nyúlt el. Fergan és Riona a szófán üldögéltek, és egyszerre vonták fel a szemöldöküket. Corwin zavarba jött, mert csak egy törölközőt tekert magára, a hajából csöpögött a víz.

– Azt hittük, sosem jössz ki onnan – jegyezte meg Riona, és előredőlve a térdére könyökölt.

– Siettem.

– Ha ilyen, amikor sietsz, milyen, amikor nem? – Bran a fejét csóválta, aztán rámordult. – Ülj már le!

– De nincs rajtam...

– Gyorsan beszéljük meg, aztán felőlem addig öltözködsz, amíg akarsz!

Corwin engedelmesen leült a másik fotelbe, és arrébb pöckölte az egyik hajtincsét, amiből következetesen az orrára csöpögött a víz.

– Ahhoz képest, hogy mennyi edzést kihagysz, egész izmos vagy – jegyezte meg Riona. – Bár vékony is. Látszik, hogy sehol nincs rendes kaja.

Bran mélyen beszívta a levegőt. Corwin magában számolni kezdett, mert kiváncsi volt, hogy Bran tízig számol-e, hogy lenyugodjon. De Bran már négynél megszólalt.

– Szóval van egy kő, ami nekünk kell. És van egy kő, ami már nálunk van, és meg kell tartanunk. Meg van egy királynő, aki azt akarja, hogy a fruska táncoljon neki.

Riona hátradőlt a szófán, és a plafonra meredt a megnevezés hallatán.

– A szavaiból úgy vettem ki, azt akarja, hogy én is ott legyek közben – tette hozzá Corwin. – És ha én ott vagyok, akkor te is.

Remélte, hogy Bran megcáfolja, de nem tette.

– Marad tehát Fergan – bólintott Bran.

Fergan szeme elkerekedett.

– Én?

– Így van. A terv a következő: amíg mi a fruska botladozását figyeljük, te betörsz a királynő szobájába, és átkutatod. Remélhetőleg megtalálod a követ. Aztán már lépünk is.

Fergan rémülten a fejét rázta.

– Le fogok bukni.

– Tényleg necces – nézett Corwin Branre. – De valószínűleg nem lesz más esélyünk. Meg kell próbálni. Ha buksz, veled bukunk.

Fergan sápadtan meredt rá.

– Ez nem vigasztal.

Corwin tehetetlenül vállat vont.

– És ha nem jön össze? – érdeklődött Riona.

– Ezt majd abban az esetben megbeszéljük. Most koncentráljunk arra, hogy Fergan megszerzi a követ.

Hogy Fergannak sok ideje legyen, hosszú előadással készültek. Délelőtt megismerkedtek Ceciliusszal, a zongoristával. Mint kiderül, Cecilius vak, a hallása viszont kiváló. Érzékien játszott, és megengedte Corwinnak is, hogy kipróbálja a zongoráját.

– Tehetséges, nagyon tehetséges! – halványan mosolygott, Corwinnak pedig nagyon jól esett a dicsérete.

– Kapok olyan cipőt, amiben tudok táncolni? – kérdezte Riona, miközben a kézmozdulatokat gyakorolta. – Bakancsban nehéz balettozni.