Corwinnak tulajdonképpen nem is a hajókkal volt gondja, hanem a vízzel. Azzal sok-sok végeláthatatlan vízzel. Előttük: víz. Mögöttük: víz. Mellettük: víz. Víz, víz, víz!
– Ne csak állj ott!
Bran hangja élesen zendült. A kormánykerék mögött állt, Fergan kioldotta a vitorlákat, Riona pedig az utolsó pillanatban húzta fel a pallót. Most meg sikított. Corwin odasietett hozzá. A hajó szélére felkapaszkodott egy sorrisai katona, de mire Corwin odaért, Riona erőteljesen belökte a vízbe.
– Te belökted!
– Megijedtem!
– Biztos tud úszni – jegyezte meg Bran unottan.
Corwin dermedten állt, és figyelte, ahogy a férfi vissza úszik a mólóhoz, ahol aztán két társa kisegíti.
A hajó nyikorgott, ahogy a lágyan fröcskölődő hullámok ringatták. Bran célirányos feladatokat adott Fergannak, aki többnyire visszakérdezett, hogy mit jelent pontosan, amit kért tőle, mire Bran bosszúsan magyarázott.
– Minden rendben? – kérdezte Riona.
Corwin megkapaszkodott a hajó szélén.
– Igen. Csak nem annyira rajongok a hajózásért. Ez minden.
A Malitnor-szigetkre csakis hajóval tudtak menni, így hát nem volt más választása. Különben is, többször is hajózott már. Kibírja.
Körülhordozta tekintetét a fedélzeten. Aránylag kicsi hajó volt, kissé kopottas.
– Olcsón adták – magyarázkodott Fergan rögvest, amikor észrevette, hogy Corwin a hajót veszi szemügyre. – Nem tudtam, mennyi időre kell, úgyhogy öt napra béreltem.
Corwin bólintott.
– Elégnek kell lennie.
A nyílt tengeren erőteljesebben és hidegebben fújt a szél. Bran profi módon irányította a hajót, Corwin úgy sejtette, a flottánál is dolgozhatott egy ideig.
Amikor messze előttük halványrózsaszínre színezte a nap az eget és a vizet, Corwin lement, és megnézte a kabinokat. Begyűjtötte a kulcsokat, és azokkal együtt ült le a legutolsóban. Riona hamarosan utána jött, és az ajtóban állva figyelte, ahogy Corwin az asztalra szórja a kulcsokat.
– Minek neked annyi kulcs?
– Gyűjtöm őket. – Corwin egy ujjal arrébb tologatta őket, és az asztalra könyökölve elmélkedett fölöttük. – Ezeket persze nem tartom meg. De amíg itt vagyunk, hadd nézegessem őket.
Riona derülve leült mellé.
– Fura szokás.
Corwin vállat vont.
– A kulcsok szépek. És mindig az jut eszembe...
Elhallgatott.
– Micsoda?
Rionára pillantott. Corwin egyfolytában kellemetlen helyzetbe hozta magát mások előtt, Riona legalább a barátja volt. Ha valakinek muszáj nevetnie, az ő legyen.
– Ránézek egy-egy kulcsra, és azon tűnődöm, milyen emberhez tartozhatna. Néha pedig egy emberre nézek, és arra gondolok, milyen kulcs illene hozzá. – Riona nem szólt, így hát Corwin felbátorodva magyarázta. – Mondjuk egy alaposan megművelt, kanyargós indákkal díszített kulcs biztos egy zárkózott ember szívét nyitja. Egy kiállhatatlan alalkhoz meg egy csúnya, szögletes kulcs illik.
KAMU SEDANG MEMBACA
Rab, király, katona - Kulcsok és koronák I.
Fiksi SejarahCorwin herceg finom lelkű, melegszívű fiú. Nem uralkodónak való. A sorsnak azonban más tervei vannak. Apja halála után az ország első emberévé lép elő, Corwin mégis magányosan tengeti napjait a kastély falai közt. Örökös híján a széltől is óvják, an...
