Rab, király, katona - Kulcsok és koronák I.

A második kő

Azon az estén ismét együtt vacsoráztak.

– Döntött már a kő ügyében? – érdeklődött Hendrika királynő, és belekortyolt üvegpoharába.

– Szeretném alaposan átgondolni a lehetőségeimet.

Hendrika elmosolyodott, és letette a poharat.

– A megfontoltság jó tulajdonság. Azonban vannak helyzetek, amikor nem érdemes túl sokat gondolkodni.

A személyzet egy tagja nagy, lefedett ezüsttálcát hozott. Az asztal közepére helyezte, és felemelte a fedőt. Hendrika szeme alig láthatóan elkerekedett. Mellette Riona grimaszolt, és a malacra pillantva Corwin is elhúzta a száját. Ahol a frissen sült, illatos húsnak kellett volna lennie, rothadó étel hevert. Hendrika a felszolgálóra pillantott, aki meglepetten tett egy lépést hátra. Corwin sietősen felemelte a kezét, a nő pohara felé nyúlt, kinyitotta a gyűrűt, és belelöttyintette az altatót az italba.

– Elnézést! Amikor rátettem a fedőt, még nem ilyen volt. A szakácsunk...

– Tudom. – Hendrika a fejét rázva nézett ismét Corwinra, aki sebtében visszahúzta a kezét. – Sajnálom. Ismételten elnézésüket kell kérnem.

Corwin a nadrágjába törölte a gyűrű szélére folyt altatóitalt.

– Semmi gond, megértjük. Mindenhol hasonló jelenségek tapasztalhatók.

– Azat szultán azt üzente, a távozásuk utáni reggelen elöntötte a kastélyt a víz. – Hendrika gondterheltnek tűnt. – A mi földjeinket aszály sújtja. A földrengések majdnem mindennaposak.

Corwin szerette volna elmondani neki, hogy pont ezért kellenek a kövek, épp ezért kellene most összefogniuk, és lemondani a kincsről, aminek nem pénzben mérhető az értéke. Ám Riona szelíden a fejét rázta, így hát nem tette.

Amikor befejezték a vacsorát – a szakács sebtében készített nekik valami tojásos ételt – Hendrika már laposakat pislogott.

– Ne feledje, holnap meg kell adnia a választ – mondta Corwinnak. – Most pedig jó éjszakát.

– Jó éjt!

Corwin, Riona és Bran ezúttal külön váltak, mindenki a saját szobájába ment. Corwin előkészült az éjszakára: megszabadult a szürke ruháktól, és visszavette a sajátját, amit mostanra kitisztítottak neki; a megmaradt altatót kiöntötte, az üveget elmosta, és betette az éjjeliszekrénybe, ahol több, hasonló üvegcsét látott; kitárta az ablakot, és figyelte az őröket.

Éjfél után minden elcsendesedett. Nagyot nyelt. Az ingaóra hangosan kattogott, odakint bagoly huhogott. A sötétség rátelepedett a szobára. Bran és Riona is felajánlotta a segítséget, de nem akarta őket veszélybe sodorni. Ha ők buknak, Corwin is bukik, de ha Corwin bukik, ők nem.

Hendrika szobája egy emelettel magasabban helyezkedett el, és mivel belülről nem közelíthette meg, nehogy a kastélyban járőrözők észrevegyék, Corwinnak máshonnan kellett odajutnia.

Halkan az erkélyhez lépett, és kinyitotta az ajtót. Fellépett oldalt a korlátra, és megkapaszkodott a falat díszítő kecskés motívumokban. Az egyik kecske szarvába kapaszkodva húzta magát felfele, miközben a lábával elrugaszkodott a korláttól, és egy lentebbi kecske fejét taposva nyomta magát felfele.

Kár volt annyi edzést kihagyni!

Nyögdécselve tornázta magát feljebb, elérve a következő emelet korlátjának alját. Sosem gondolta volna, hogy királynak lenni azt jelenti, altatót ad egy királynőnek, hogy aztán az éjszaka közepén kecskeszobrokat taposva falat másszon.