Szerelmedre várva (BakuDeku)

6.

Miközben Deku és Bakugou szobája kiürült, Kirishimáé megtelt.
   - Szóóóval azért lógsz itt, mert nem akarsz egy szobában lenni Midoriyaval?- kérdezte Kirishima az ágyán fekve tankönyvek közt.
   - Ne is említsd ezt a nevet.- morgott Bakugou az ágy szélén ülve egy könyvvel a kezében.
   - Mi bajod van Midoriyaval? Tök rendes srác.- nézett fel az épp olvasott szövegből Kaminari kérdőn.
   - Ja, múltkor nekem is oda adta a házit. Megmentett egy újabb egyestől.- bólogatott Sero a falnak dőlve két könyv között váltogatva a tekintetét.- Mi ez a szar?- grimaszolt az egyikre.
   - Foglalkozzatok a saját nyomorotokkal idióták.- morgott Bakugou, majd kérdőn húzta össze a szemöldökét.- Mi ez a szag?- nézett körbe.
A következő pillanatban kikerekedett szemmel pattant fel az ágyról és rohant az ablakhoz, ami előtt egy nem olyan távol lévő füstfelhőt vett észre.
   - Tűz van?- pislogott Kaminari, miközben feltápászkodott a földről.- Úristen! Tűz van!- kiabálta feleszmélten.
Bakugou kinyitva az ablakot próbálta megállapítani a füst forrását, de az épület eltakarta.
   - Szóljatok annak a jeges baromnak, én addig megnéz...- adta ki az utasítást Bakugou, ám egy hirtelen jött ismerős kiáltás megzavarta.
"Deku?"- riadt meg, majd az ablakpárkányra lépett.
   - Haver, mit csinálsz?- kérdezte Kirishima kikerekedett szemmel figyelve a jelenetet.
   - Keresd meg azt a felemás barmot! Gyorsan!- kiabálta, miközben kiugorva az ablakból a füst felé vette az irányt.
Robbanásai segítségével hajtotta magát, és gyorsan oda is ért, így szemtanúja lehetett a földön térdelő Midoriyanak. A zöld hajú kezében egy égő füzetet tartva próbálta kétségbeesetten eloltani azt, miközben a fájdalomtól kicsordultak a könnyei.
   - Deku!- üvöltött Bakugou, majd odarohanva hozzá kicsapta a kezéből a füzetet.
   - K-kacchan?- nézett fel Midoriya könnyes szemmel, azt gondolva, hogy hallucinál.
   - Mi a faszt csinálsz?- ragadta meg a kezeit Bakugou, hogy jobban szemügyre vegye.- Azt a kurva...- döbbent le a zöld hajú megégett keze láttán.
   - Kacchan...
   - Ezt azonnal el kell látni!- húzta fel karjánál fogva a fiút a földről, majd gondolkodás nélkül indult el vele az orvosi rendelő felé.
   - Ne! Várj Kacchan! A füzetem...- nyújtotta a kezét a tőlük pár méterre lévő, félig megégett füzet felé.
   - Hagyd azt a szart, és gyere!- mordult rá Bakugou, majd egy erőset húzott rajta, hogy meginduljon.
   - De... Nem... Nem hagyhatom itt Kacchan!- próbált szabadulni a szőke szorításából Midoriya.
   - Faszom beléd már!- ordított az arcába Bakugou, majd felkapva a fiút elkezdett rohanni vele Recovery Girl felé.
Midoriya a fájdalomtól és az amiatt létrejött sokktól nem igen tudta felfogni mi is zajlik körülötte, így az sem igazán jutott el a tudatáig, hogy a szerelme épp mindent megtesz azért, hogy segítsen rajta.
   - Mindjárt ott vagyunk! Tarts ki Deku!- lihegte Bakugou felfokozott állapotban.
A rendelő elé érve kihagyva a kopogást rontott be, mire az öreg hölgy kérdőn pislogott feléjük.
   - Gyorsan, lássa el! Súlyosan megégette a kezeit!- tette le az egyik ágyra Dekut Bakugou, majd hátrébb lépett, hogy a hölgy odaférhessen hozzá.
   - Ejnye, ez tényleg nagyon csúnya! Mégis mit csináltál fiacskám?- vette kezelésbe.
   - El... el akartam égetni...- motyogta Deku a kezét bámulva.- Én csak... el akartam égetni, hogy senki se jöhessen rá... De aztán... végül nem bírtam nézni és... Azt... azt hittem elolthatom...
- Jól van, jól van. Most már minden rendben lesz!- nyomott puszit a fiú kezeire.- Szerencsére a friss sebeket könnyebb gyógyítani. Büszke lehet magára, hogy ilyen gyorsan tudott reagálni.- nézett Bakugou felé, aki most szinte sokkosan figyelte a megtört Dekut.
"Mégis mi a faszért akarta elégetni azt a füzetet, ha aztán meggondolta magát? Mire nem jöhet rá senki?"
   - A gondjaira bízom.- hadarta Bakugou, majd elhagyva a rendelőt az égetés helyszínére igyekezett azzal a feltett szándékkal, hogy megnézi a füzetet. Már ha egyáltalán maradt belőle valami.
Mikor kiért tűznek már nyoma sem volt, viszont a füzet is eltűnt. Helyette tíz kérdő szempárral találta szembe magát.
   - Bakugou! Todoroki eloltotta a tűzet, de mire ide értünk senki sem volt itt. Te láttad ki gyújtotta?- kérdezte Kirishima aggódva.
   - Nem... Amire ide értem már senki nem volt itt. Eddig kerestem az illetőt, de semmi.- hazudott gondolkodás nélkül Bakugou Aizawa szemébe nézve.
Tanára hazugság nyomát keresve mérte végig őt, majd sóhajtva Todoroki felé fordult.
   - Köszönöm a gyors együttműködésed. Nektek pedig, hogy szóltatok.- fordult Kaminari és Sero felé.- Nem akarok ebből ügyet, úgyhogy kérlek tegyetek úgy, mintha nem lett volna semmilyen tűz. Ha valaki más is látta a füstöt arról majd én gondoskodom.- sóhajtott fáradtan, majd elindult az iskola felé.
   - Ah, ember, teljesen elment a kedvem a tanulástól!- szólalt meg egy kis idő után Kaminari, mire Sero és Kirishima bólintott.
   - Ja, és tökre szívás, hogy még azt sem tudjuk ki volt! Vagy, hogy mit égetett.- fújt Sero.- Télleg nem láttál semmit Todoroki?
   - Nem. Már csak kivehetetlen maradványokat.- nézett rá unottan a fiú.
   - Szívás.- nyafogott Sero, majd Kaminarival együtt vissza indult a kollégiumba.
   - Tényleg nem láttál senkit? Úgy rontottál ki az ablakon mint aki...- lépett Bakugou mellé Kirishima.
   - Ha azt mondom nem láttam akkor nem láttam!- emelte fel a hangját Bakugou a vörös szavába vágva, miközben Todorokival farkasszemet nézett.
   - Oké, oké. Akkor ez úgy tűnik rejtély marad.- indult el barátai után Kirishima, majd megtorpanva visszafordult.- Nem jössz?
   - Nem.- válaszolt egyszerűen a szőke, mire Kirishima megvonva a vállát folytatja útját.
Mikor már csak ketten maradtak Todoroki végül oda lépett Bakugou elé, aki végig tudta a másik testbeszédéből, hogy mondanivalója van számára.
   - Midoriya jól van?- kérdezte egyhangúan, mire Bakugou összehúzta a szemét.
   - Nálad van a füzet?- kérdezett vissza fenyegetőn.
   - Nincs. Hamuvá égett. Mikor ide értem már menthetetlen volt, de még ki tudtam venni belőle Midoriya írásának egy részét.
Bakugou végigmérve Todorokit azon gondolkozott vajon hazudik-e.
   - Miért nem mondtad el nekik, hogy tudod ki gyújtotta a tűzet?- kérdezte gyanakvón.
   - És te?- kérdezett vissza Todoroki.
   - Meg volt rá az okom, amúgy pedig semmi közöd hozzá. Az a barom Deku meg a betegszobában van és mikor utoljára láttam még lélegzett. Most örülsz?- ment el mellette Bakugou idegesen, bele is ütközve a másik vállába.
Todoroki unottan nézett utána, majd az orvosi rendelő felé vette az irányt. Miután bebocsájtást nyert meghajolt, majd felmérte Midoriya állapotát.
   - Todoroki-kun! Mit csinálsz itt?- kérdezte a zöld hajú, aki szerencsére túl a sokkon már elkezdte visszanyerni a színét.
   - Hozzád jöttem. Beszélni szeretnék veled négyszemközt. Persze csak ha nem bánja.- fordult Recovery Girl felé.
   - Semmi gond, a kezelésnek már úgy is vége. Még egy pár óráig jobb ha pihenteti, de egyébként helyre hoztam.- mosolygott a nő.
   - Köszönöm!- viszonozta a gesztust a zöld hajú, majd figyelte ahogy a nővér után becsukódik az ajtó.
   - Midoriya.- szólalt meg Todoroki komolyan, mire a fiú kérdőn fordult felé.- Az a füzet...
   - Láttad?- riadt meg a zöld hajú hirtelen.- Ho-hol van? Elégett?- kérdezte heves szívveréssel.
   - Nálam van, és igen, láttam. De csak én.- mondta, mire Midoriyaval egy pillanat alatt fordult meg a világ.
   - Láttad a... a rajzokat...
   - Csak egyet. De sokatmondó volt.
   - Nem... Nem lehet... Pont ezt akartam elkerülni... Én...- kezdte kapkodni a levegőt Midoriya, és félő volt, hogy hamarosan pánikrohamot kap.
   - Midoriya! Nem fogom tovább adni amit megtudtam. Senkinek. Viszont lenne egy kérdésem.
   - Mi... Micsoda?
   - Hogy mi legyen ezzel.- húzta elő kabátjából a megégett füzetet.- Azért jöttem, hogy vissza adjam, de ha akarod befejezhetem amit elkezdtél.- ajánlotta fel segítségét Todoroki.
   - Én... Őszintén sosem akartam megszabadulni tőle de... attól féltem, hogy ha nálam marad veszélyesebb lehet titokban tartani a dolgot. Úgy látszik pont a visszájára sült el.- sóhajtott.- Köszönöm, hogy elhoztad nekem Todoroki-kun, de nem tudom mit tegyek vele.
   - Szívesen adnék tanácsot, de nincs tapasztalatom ilyen ügyben, és hasonlóban sem. Viszont én úgy látom talán korai lenne megválni tőle.
   - Miért?- pislogott kérdőn Midoriya.
   - Megbánnád.- ejtett el egy visszafogott mosolyt, majd felállt.- Nos... örülök, hogy jól vagy Midoriya. Holnap találkozunk. Vigyázz rá.- tette a füzetet az ágyra, majd elhagyta a rendelőt.
Midoriya Todoroki távozása után még sokáig gondolkozott vajon milyen mögöttes tartalma van annak amit a fiú mondott, ha van egyáltalán.
Mivel optimista személyiség volt hitte, hogy lehet benne valami. Elhatározta, hogy megtartja a füzetet, ám elrejti egy olyan helyre, ahol senki sem bukkanhat rá.
Ezzel az elhatározásával lépett ki a rendelőből, és miután megköszönte a nővér segítségét el is indult a kitűzött helyre.
A füzet biztonságba helyezése után sietve a szobája felé vette az irányt, abban reménykedve, hogy még van annyi ideje, hogy a fejébe gyömöszöljön némi tudást a másnapi dolgozat előtt.
A szobába érve vegyes érzelmekkel ült le a tankönyvei elé.
A szőke nem volt jelen, így Midoriya tudta, hogy minden figyelmét a tanulásra fordíthatja. Másrészről viszont a fiú hiánya felért egy el nem múló üresség érzéssel, ami betöltésre várt.