Szerelmedre várva (BakuDeku)

1.

Midoriya Izukunak két titka van.
Az egyik, hogy megörökölte a legnagyobb hős, All Might erejét ezzel kivívva, hogy felvegyék a legnevesebb hősképzőbe a UA-be.
A másik, hogy meleg, ráadásul amióta az eszét tudja szerelmes gyerekkori barátjába Bakugou Katsukiba.
Érzései óvodás korukban kezdtek kiforrni, majd végigkísérték az általános iskolás éveiket még nem végül All Might erejének hála a UA-be is együtt kezdhettek járni.
Azonban amennyire Midoriya rajongott Bakugouért, a szőke fiú mindennek az ellenkezője volt. Kiskoruktól kezdve, amióta a barátságuk is megromlott Bakugou fizikálisan és verbálisan is bántalmazta őt, ráadásként ráaggatva a "Deku" becenevet.
Mindezek ellenére Midoriya rajongása, és évről évre egyre jobban kibontakozó érzései nem szűntek meg, csak erősödtek, amire azóta is igyekezett megtalálni a válaszokat.
Csodálta Bakugou erejét, eszét, és magabiztosságát, illetve kinézetét, ami minden alkalommal megdobogtatta a szívét, ha meglátta.
Nem volt ez másképp azon a január 10.-ei, szerdai napon sem, mikor lihegve esett be az osztályterembe. Felnézve azonnal összeakadt a tekintete a vörös szempárral, amik mint mindig, most is ellenségesen fürkészték őt.
Elkapva a fejét indult a helyére kerülve mindenki pillantását, miközben szabályozni próbálta szívdobbanásai számát.
"Kacchan... Meddig fog még ennyire a hatása alá vonni? Ennyi év után is, ha találkozik a tekintetünk én még mindig..."
   - Midoriya-kun! Hol voltál? Már vagy tíz perce becsengettek!- hasított gondolataiba Ida szigorú hangja.
   - Ida-kun! Sajnálom, elaludtam.- nézett barátjára a zöld hajú, majd szemöldökét ráncolva körbe nézett.- De... hol van Aizawa-sensei?
   - Biztos valami fontos dolga akadt, de most nem ez a lényeg! Ha időben érkezett volna, te pedig nem, akkor akár büntetést is kaphattál volna vagy...
   - Fogd már be!-mordult egy hang, mire mindketten az ablak mellett ülő Bakugou felé fordultak.
Ida fejrázással fejezte ki nemtetszését, még Midoriya zavarában lesütötte a szemét amint találkozott a tekintete a szőkéével.
   - Bakugou-kun, megtennéd, hogy moderálod magad? Én vagyok az osztályelnök, kötelességem rendet tartani, és fegyelmezni, még ha egy barátomról van is szó!- emelte fel az állát büszkén Ida.
   - Szarok bele mit csinálsz, csak halkíts magadon.- szolt rá Bakugou saját stílusában, mire Ida sértetten megigazította a szemüvegét és visszasétált a helyére.
Midoriya tudta, hogy sajnálnia kellene Ida-t, mégis Bakugout halva egy teljesen más érzés kerítette hatalmába.
"Kacchan olyan menő... és az a mély hangja..."
   - Bocsánat a késésért osztály, de fontos megbeszélni valónk volt a tanárokkal.- lépett a terembe Aizawa, végignézve a diákjain.- Ahogy látom senki sem hiányzik, csodás. A mai óra rendhagyó lesz. Mindenki kapni fog egy párt magának, de ezúttal nem harcolni fogtok, hanem kidolgozni egy mentési stratégiát. Ha meglesznek a csapatok kiosztom a háttér történetet, hogy az alapján tudjatok dolgozni. Mivel ez egy elég összetett feladat nem biztos, hogy ezen az órán végezni fogtok vele, de a következőn folytathatjátok. A párokat én állítottam össze.- fejezte be mondandóját, mire az osztály nagy része felmorajlott.
   - Sensei, miért nem választhatunk magunknak párt?- kiabálta be a kérdést Kirishima.
   - Mert éles helyzetben sem garantált, hogy mindig olyan emberrel kerültök össze, akivel meg van az összhang és tudtok együtt dolgozni. Épp ezért a párokat úgy válogattam össze, hogy meglegyen minden csapatnál az ellentét.- magyarázta Aizawa.- Nos, akkor a párok mindjárt megjelennek a kivetítőn. Ha felfogtátok ki kivel van üljetek egymás mellé. Ha mindenki megtalálta a párját, és helyet foglalt kezdem kiosztani a lapokat. Van kérdés?- nézett körbe, ám csak feszült tekinteteket látott.
Pillanatokon belül megjelentek a kivetítőn a nevek, mire az osztály egy emberként kezdte megkeresni a saját párját.
Midoriya feszülten kapkodta a szemét a nevek között, még végül megtalálta a sajátját. Szeme először kikerekedett, arca vörösleni kezdett, szíve pedig gyorsabb ütemre váltott, ahogy leolvasta a párja nevét.
Félve pillantott az ablaknál ülő Bakugoura, aki szintúgy őt figyelte. Még a többiek már elkezdtek helyet cserélni, ők csak némán fürkészték egymást.
"Mondanom kellene valamit..."- szorította össze a fogát Midoriya idegesen.
   - Ka...
   - Sensei!- hasított a levegőbe hirtelen Bakugou hangja, mire az egész osztály felé fordult, Midoriyaba pedig belefagyott a szó.- Adjon másik párt!- mondta ki, mire Deku szíve összeszorult.
"Hát persze, hogy nem akar velem dolgozni... Hiszen maga a létezésem is zavarja..."- bámulta a padját a zöld hajú.
   - Ez nem kívánság műsor Bakugou. Midoriyaval fogsz dolgozni és kész. Most pedig ülj oda mellé és kezdjétek el, örülnék ha nem húzódna el a dolog órákig.- kezdte szétosztani a lapokat Aizawa.
   - Chh.- állt fel Bakugou feszülten, majd Deku padjához sétálva levágta magát a zöld hajú melletti székre.
"Kacchan itt... itt ül mellettem..."- kezdte szaporábban venni a levegőt Midoriya, ami persze Bakugounak is feltűnt.
   - Mi bajod van?- rivallt rá felé fordulva.
   - S-semmi Kacchan cs-csak melegem van...- adott egy elfogadható magyarázatot, ami végül is igaz volt.
   - Akkor vedd le ezt az átkozott pulcsit ami rajtad van, aztán kezdjük már el!- mordult idegesen Bakugou megcsapva Deku karját.
   - J-jó...- motyogta a zöld hajú megszabadulva a pulcsijától, majd olvasni kezdte a háttér történetet.
Mikor végzett vele átcsúsztatta Bakugou térfelére, hogy ő is átfuthassa a sorokat.
   - Mit gondolsz Kacchan?- kérdezte kedvesen.
   - Azt, hogy kurva idegesítő vagy.- vette kezébe Bakugou a tollát, majd rajzolni kezdett.
"Szóval egyedül akarja csinálni... Miért is lepődöm meg? Kacchan mindig is a saját feje után ment. De... Ez az önfejű oldala eléggé aranyos, főleg mikor ő is tudja, hogy segítségre van szüksége, mégsem akarná bevallani soha."- mosolygott magában Deku.
   - HÉ, FIGYELSZ?- ordított a fülébe Bakugou, mire kizökkenve a gondolataiból meglepve felé fordult.- Felfogtál egyáltalán valamit abból amit pofáztam neked?- vicsorgott rá.
   - S-sajnálom én csak...- jött azonnal zavarba Midoriya.
"Akkor Kacchan mégis csak velem akart dolgozni?!"
   - Csak annyi a dolgod, hogy figyelsz, és benyögöd ha van valami ötleted világos?- fordult vissza a lap felé Bakugou.
   - I-igen...- motyogta Midoriya, majd óvatosan közelebb húzódva figyelni kezdte ahogy Bakugou dolgozni kezd a projekten.
Olyan közel volt hozzá, hogy érezte fűszeres illatát, ami szinte megbódította elméjét. Akaratlanul is elkezdte mélyebben belélegezni illatát, mire a szőke hirtelen felé kapta a fejét.
   - Mi a faszt csinálsz?- ordított rá, miközben ösztönösen magasra emelte a kezét.
   - S-semmit! Én csak...- próbált kitalálni valami hazugságot Midoriya, de ötlete sem volt.-... csak tetszik az illatod Kacchan...- buktak ki belőle a szavak, mire Bakugou pislogás nélkül meredt rá.
Midoriya zavartan hajtotta le a fejét várva, hogy leüvöltsék, de ez nem történt meg. Helyette Bakugou felállva az asztaltól szó nélkül indult kifelé a teremből, hangosan becsapva maga után az ajtót.
Az osztály csak a csattanásra kapta fel a fejét, egészen addig kiszűrték a külvilágot és csak a saját munkájukra koncentráltak. Értetlenül néztek körbe, majd tekintetük megállapodott a maga elé meredő Midodiyan.
   - Bakugou eddig bírta.- hallatszott valaki suttogó hangja.
   - Szerintetek visszajön még?- kérdezte egy másik, de választ nem kapott.
   - Szegény Deku.- hallotta ki Uraraka hangját Midoriya, mire sóhajtva kezébe temette arcát.
"Hogy mondhattam ilyet? Nyíltan a szemébe mondtam, hogy tetszik az illata! Te jó ég... Ha eddig nem, most már biztos rájött mit érzek iránta igaz? Mégis hogy tudnék ezek után szembe nézni vele?"- fejelte le a padot elkeseredésében.
   - Deku? Jól vagy?- hallotta meg Uraraka aggódó hangját a feje fölött.- Hová ment Bakugou?
   - Nem tudom.- mormogta.
   - És... hogy álltok a feladattal?- érdeklődött finoman a lány.
Deku erre lassan felemelkedett, hogy megnézze mennyit haladt a szőke, majd elkerekedett szemmel tapasztalta, hogy szinte egy mesterien megrajzolt mentési stratégia fekszik előtte a lapon.
"Annyira belemerültem Kacchan illatába, hogy észre sem vettem mennyit haladt! Ráadásul ez... ez fantasztikus!"- ámult, majd azonnal el is szégyelte magát, amiért nem vett részt a feladat elkészítésében.
   - Kacchan... megcsinálta.- dobbant meg a szíve, abban a pillanatban pedig megszólalt az óra végét jelző csengőszó is.
   - Aki kész van adja be a munkáját és írjátok rá a neveteket!- kérte Aizawa fáradtan, aki látszólag már nagyon ment volna.
Uraraka azonnal visszaugrott a helyére, így Deku egyedül maradva gondolataival fürkészte a lapot.
Végül felkapva a tollát lefirkantotta rá Bakugou nevét, és Aizawanak nyújtotta, aki rá sem nézve rakta be a többi közé.
Midoriya elégedetten elmosolyodott, majd Bakugou helye felé nézett, de a szőke még mindig nem volt sehol. Azonban már Kirishima és Kaminari sem.
Gyomra görcsbe rándult ahogy elképzelte hármójukat amint épp rajta nevetnek és azon amit mondott. Félt szembe nézni Bakugouval, de tudta, hogy ez előbb utóbb elkerülhetetlen lesz.
Ám arról még fogalma sem volt, hogy a későbbiekben egy kibukott mondat lesz a legkisebb gondja.

                 Sziasztok kedves régi és új idetévedő Olvasóim!                                   Hosszú kihagyás után meghoztam a következő könyvem.                                             Remélem elnyeri majd a tetszéseteket!                                                                                    Jó olvasást kívánok!❤️