Szerelmedre várva (BakuDeku)

2.

Midoriya nagyszünetben a UA udvarán egy padon üldögélve mélyedt el rajzfüzetében. Nem zavarta a hideg januári idő, teljesen lefoglalták gondolatai.
Jó ideje szokásává vált az álmodozás, és annak papírra történő kivetítése. Megszámolni sem tudta hányszor rajzolta már le Bakugout különböző koncepciókban, amikből a kedvencei egyértelműen azok voltak ahol együtt szerepeltek.
Az alkotások csinálása közben elrugaszkodva a valóságtól gondjaitól is meg tudott szabadulni egy rövid időre, jelen esetben attól a bizonyos mondattól amit három órával ezelőtt ejtett ki a száján.
Az esett utáni órában Bakugou visszatért a terembe, de rá sem nézve ült le a helyére, így Deku megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. Bármennyire is úgy tűnt, hogy a szőkét hidegen hagyja a dolog, - főleg mert azóta sem támadta le - Midoriya még sem volt teljesen nyugodt.
Elméjével igyekezte átszínezni a történteket, kezével pedig a papírra vetni azokat. Lerajzolta ahogy Bakugou mellett ül és közel hajolva hozzá figyeli ahogy dolgozik, majd a következő pillanatban a szőke felé fordul és megfogva az arcát megcsókolja őt.
Deku szíve hevesebben kezdett verni ahogy elképzelte, miközben pirulva nézte a képet.
"Bárcsak így történt volna!"-ábrándozott.
   - Midoriya!- hasított gondolataiba egy éles hang, mire ijedten ejtette ki a kezéből füzetét, ami legnagyobb szerencséjére nyitva, de tartalmával lefelé esett le.
Felnézve szembe találta magát Kirishimával és Kaminarival, akik jókedvűen néztek le rá.
   - Jaj bocs, nem akartalak megijeszteni.- nyúlt a füzetért Kirishima.
   - NE!- kiáltotta ijedten Deku, majd megragadva a füzetet felkapta a földről.- Ú-úgy értem semmi baj...- motyogta a fiúk értetlen arcára nézve.
Füzetét magához szorítva próbálta takarni, mintha attól félt volna, hogy a fiúk átlátnak az oldalakon.
   - Ő... jó. Igazából azért jöttünk, hogy megkérdezzük mit gondolsz az illatunkról.- kezdte Kirishima, mire Midoriya szeme kikerekedett.- Mivel Bakugounak is őszintén elmondtad a véleményed úgy gondoltuk te talán érthetsz az ilyesmihez. Mindkettőnknek van kiszemeltje- mutatott Kaminarira, majd magára- de nem akarunk úgy kezdeményezni, hogy az illatunk nem megnyerő érted... És jobb megkérdezni téged mint mondjuk egy csajt, mert ők azt hitték volna rájuk nyomulunk, vagy egyszerűen kinevettek volna. Szóval ha nem gond elmondanád mit gondolsz?- nézett rá kissé zavartan.
Midoriya csak pislogni tudott annyira lesokkolták a hallottak. Minden egyes variációt végigfuttatott már a fejében, azonban erre a reakcióra egyáltalán nem számított.
"Ezek szerint teljesen félre értették a dolgot de... vajon Kacchan is? És ő hol van?"- jutott eszébe, majd szemével keresni kezdte a szőkét.
   - Bakugout keresed?- kérdezte Kirishima, mire Deku megmerevedett.- Ott van, épp azzal a csinos C-sel beszélget.- mutatott a távolba a vörös hajú.
Midoriya követve Kirishima ujjának vonalát azonnal kiszúrta a szőkét, aki mellett egy női alak volt kivehető.
Gyomra összeszorult, a féltékenység pedig azonnal elkezdte mardosni a szívét.
   - Olyan mázlista ez a Bakugou! Engem miért nem környékeznek meg a lányok?- nyafogott Kaminari.
   - Kérdezd meg tőlük.- sóhajtott Kirishima, majd Dekuhoz fordult.- Na, Midoriya? Szerinted ezzel az illattal van esélyünk a lányoknál? Nem túl erős?- hajolt közel hozzá, mire a zöld hajú zavartan megszagolta őt.
   - Nem... Szerintem jó...- válaszolt, bár őszintén fogalma sem volt milyen illatok jönnek be a lányoknak.
   - Szuper, kösz!- veregette meg a vállát a vörös.
   - Engem is!- kiáltott Kaminari, mire Midoriya őt is megszagolta.
   - Neked is jó illatod van...- motyogta a zöld hajú úgy érezve, hogy ennél abszurdabb helyzetben még sosem volt.
Viszont megkönnyebbült ha arra gondolt, hogy ezzel le is zárulhat ez az "illatos" téma.
   - Kösz a segítséget!- intett Kirishima, majd elindultak Bakugou felé, aki már egyedül állt egy fának dőlve és őket figyelte.
"K-kacchan vajon látta, hogy megszagolom őket? Jézusom... mégis mit gondolhat?"- temette arcát kezeibe, miközben már a második alkalommal kívánta azt a nap folyamán, hogy nyelje el a föld.