Szerelmedre várva (BakuDeku)

10.

A kínos csend, ami a szobára telepedett szinte tapintható volt, ahogy a két fiú némán figyelte egymást. Végül Midoriya érezte úgy, hogy ideje mondania valamit.
   - Sa-sajnálom Kacchan, de nem... nem volt jobb ötletem...- hajtotta le a fejét zavarában, így védekezve Bakugou meztelen látványától, ami még mindig nagy hatással volt rá.
   - Mindegy. Ha anyád meglátott volna minket az rosszabb lett volna.- morgott az orra alatt Bakugou.
Válaszát halva Midoriya szívéről egy hatalmas kő esett le, aztán ismét elfogta a szorongás.
   - A-akkor ő... most... mi legyen?- kérdezte heves szívveréssel bízva abban, hogy Bakugou folytatni akarja majd amit elkezdtek.
A szőke viszont még maga sem tudta mit akar. Azzal a feltett szándékkal jelent meg Midoriyék lakásánál, hogy bebizonyítsa magának, nem jelent neki semmit a fiú csókja. Ehelyett úgy elragadták az érzelmei, hogy azt is hagyta, hogy a zöld hajú kielégítse. Ha pedig az anyja nem jelent volna meg nem tudta képes lett-e volna leállni.
Egy része undorodott magától, amiért beindította őt egy hímnemű, aki ráadásul pont Deku volt. Másrészről viszont nem tudott mit kezdeni azzal a megmagyarázhatatlan érzéssel, ami azóta gyötörte, hogy a fiú ajka a gyakorlat alatt rátapadt.
Ott könnyű volt elrohanni a helyszínről, majd napokig otthon maradni, hogy még véletlenül se kelljen látnia őt. Hogy még véletlenül se ébreszthessen benne bűnös vágyakat.
Ám akármennyire is próbálta elfelejteni szobája falai közt azt a pillanatot, az mindig visszatért egyre gyötrőbb érzéseket okozva.
Bakugou képtelen volt elfogadni a tudatot, hogy Midoriya Izuku foglalkoztatja a fantáziáját, amikben már nem kínzási ötletek, hanem szexuális vágyak öltöttek testet.
Ő, aki még soha életében nem gondolt a szerelemre, most egy másik férfitársa után kezdett vágyakozni, ráadásul egy olyan személy után, akit mindennél jobban szeretett volna gyűlölni. Ezt volt a legnehezebb feldolgoznia, elfogadnia, majd szembe néznie vele.
Pontosabban Midoriya Izukuval, aki egy száll alsóban állt előtte, a válaszát várva.
   - Gyere ide!- mondta ki végül, megadva magát bűnös érzéseinek.
"Most az egyszer és utoljára."- tette hozzá gondolatban.
Midoriya nagyot nyelve indult meg felé, miközben úgy érezte a szíve mindjárt kiugrik a helyéről.
"Megtörténik! Tényleg megtörténik! Kacchan és én... szexelni fogunk!"- vörösödött el a gondolatra, majd Bakugou elé érve megállt.
Zavarában a földet kezdte bámulni, miközben azt várta, hogy a másik tegyen valamit. Ám a szőke csak értetlenül állt előtte.
   - Na mi van?- kérdezte hirtelen, mire Deku szíve megugrott.
   - M-mi...?- motyogta óvatosan felnézve.
   - Az előbb letámadtál most meg úgy állsz előttem mint egy darab szar.
   - Csak ideges vagyok Kacchan...- motyogta a zöld hajú lesütött szemmel.
Bakugou válaszát halva szemforgatva fújta ki a levegőt.
   - Chh, gyere akkor.- ragadta meg a kezét, majd a szobája felé kezdi húzni.
   - V-várj Kacchan...!- riadt meg hirtelen Midoriya, mire a szőke megállt és erőteljesen felé fordult.
   - Most meg mi bajod van?- rivallt rá egyre idegesebben.
   - Cs-csak nem szeretném, ha a szobámban csinálnánk...- jött azonnal zavarba Deku, mire Bakugou ismét fújt egyet.
   - Akkor hol akarod?
   - I-itt, a nappaliban...- motyogta.- Ki... ki lehet húzni a kanapét, szóval bi-biztos, hogy kényelmesen elférünk rajta...- vörösödött el, majd heves szívdobogással várta Bakugou reakcióját.
A szőke egy darabig figyelte őt, majd elengedve a kezét a kanapé felé indult és elkezdett franciaágyat csinálni belőle.
Deku mindezt ámulattal kezdte nézni egészen a végéig, mikor aztán Bakugou utolsó simításként egy plédet tett rá, majd komolyan fordult a zöld hajú felé.
   - Meddig akarsz még ott állni?
Deku elpirulva fogadta a kérdést, majd nagyot nyelve a fiú felé indult. Mivel nem akarta, hogy megismétlődjön korábbi szóváltásuk, egyből Bakugou szájához közelítette ajkait. Ám mielőtt elérte volna őket Bakugou egy gyors mozdulattal az ágyra lökte és fölé tornyosulva csókolni kezdte. Midoriya abban a percen úgy érezte mintha áramütés érte volna, ami végigsöpört volna az egész testén. Hálásan fogadta Bakugou nyelvét, aki a gyengédség legkisebb szikráját sem mutatva tört a szájába.
Időközben mindkettejük szerszáma ismét harckészültségbe ért, várva a behatolást.
   - Van gumid?- kérdezte Bakugou Deku arca előtt lihegve.
   - N-nincs...- motyogta szégyenlősen a zöld hajú.- Sosem gondoltam, hogy szükségem lesz rá...- sütötte le a szemét szomorúan.
   - Jó, nyugalom. Akkor beteszem anélkül.- szólt kissé morcosan a szőke, mire Deku meglepve nézett rá.
"Kacchan tényleg... le akar feküdni velem!"- pirult el, miközben teljes ámulattal kezdte nézni a szőkét.
   - Vedd le a gatyád és fordulj meg!- jött a felszólítás hirtelen, mire Deku pislogva nézett a vörös íriszekbe.
   - Jó...- nyelt, majd eleget téve a "kéréseknek" négykézlábra állt.- Ömm... Kacchan...- nézett hátra bizonytalanul.
   - Mi az?- kérdezte Bakugou Deku fenekét bámulva.
   - Ez a pozíció ő... szóval... nem... nem csinálhatnánk másho...- akadt el a lélegzete, ahogy megérezte Bakugou tagját bejáratánál.
   - Nem. Így akarom.- adott tömör választ a szőke, majd megfogta a másik csípőjét, hogy lendületet adhasson lökésének.
   - V-várj!- kiáltott Deku feleszmélve, mire Bakugou a hajába túrva felmordult.
   - Esküszöm, ha még egyszer leállítasz...
   - Nem! Nem gondoltam meg magam csak... ha anélkül rakod be, hogy kitágítanál az nagyon fog fájni...- motyogta lehajtott fejjel, miközben megfordult.
   - Kitágítani? Mivel?- vonta fel a szemöldökét Bakugou, mire mindkettejüknek világossá vált valami.
Bakugou rájött, hogy egy együttlét valakivel nem csak abból áll, hogy beteszed és csinálod, főleg egy férfinál nem. Midoriya pedig azt tudta meg, hogy Bakugou teljesen tapasztalatlan. Habár ezt eddig is sejtette, mégis meglepte a dolog. Maga sem tudta miért, de örömmel töltötte el a tudat, hogy van valami, amiben útmutatást tud adni a szőkének. És hogy neki is ő lesz az első.
   - Az ujjaiddal. Először csak egyet, ha viszont megszoktam többet is berakhatsz és...- bátorodott fel a zöld hajú, mire Bakugou meglepve pislogott rá.
   - Úgy tűnik elég tapasztalt vagy.- szólt, miközben hangjában némi frusztrációt lehetett felfedezni.
   - Nem! Egyáltalán nem! Vagyis... Én... én még sosem voltam együtt senkivel csak... utána néztem... Hátha... tudod... egyszer úgy alakulna, hogy...- motyogta egyre vörösebben.
   - Megértettem, szóval hagyd abba a motyogást.- válaszolt Bakugou nyugodtan, miközben maga sem tudva miért, de megkönnyebbült.- Akkor kitágítalak.
Midoriya ezt halva nagyot nyelt, majd hevesen dobogó szívvel széttárta lábait.
Bakugou nem habozva dugta nyílásába egyik ujját, mire a zöld hajú levegő után kapott. A szőke folyamatosan figyelve a másik reakcióját mozgatta az ujját, még egyre nedvesebbnek nem érezte. Ezután rögtön berakta még két ujját, mire Deku hangosan felnyögött.
   - Kacchan...- nézett rá kipirultan.- Most... most már jó lesz... Csak... tedd be... Kérlek...
Midoriya szavait halva Bakugou úgy érezte szétveti a vágy. Azonnal kihúzta az ujjait, majd megragadva Dekut hasra fordította.
   - Nem leszek gyengéd, ezt jobb ha most tisztázzuk.- forrósodott fel Bakugou teste, ahogy szerszámát a másik bejáratához helyezte.
   - Tudom, és nem is vártam. Csak... csináld...- lihegte Deku teljesen felizgulva.
Bakugou egy pillanatot sem várva tovább hatolt belé tövig, mire mindketten felnyögtek.
   - Baszki... ez kurva jó...- kezdett el mozogni a szőke.
Minden egyes lökés után egyre inkább azt érezte, hogy többet akar, csípője rendületlenül mozgott.
Deku a takarót szorítva nyögdécselt, miközben feje elködösült, és csak a mámorra figyelt.
   - Kacchan... ez... ez jó... ahh...
   - Nekem is... Deku... Nagyon jó érzés benned lenni...- tárulkozott ki Bakugou a kéj hatására.- Fordulj meg...- húzódott ki belőle egy pillanatra.
   - Miért...?- fordult meg Deku, majd azonnal fel is nyögött, mikor Bakugou farka újra belé hatolt.
   - Mert most már látni akarom az arcod.- szólt, majd előre hajolva csókolni kezdte a zöld hajút.
   - E-eddig nem akartad...? Ahh...- nézett bele Bakugou szemébe.
   - Nem... De így... Sokkal... sokkal jobb... Bassza meg... nem gondoltam, hogy ez ennyire jó lesz...- túrt bele a hajába, hogy elvegye a szeme elől.
Mozgását gyorsítva egyre hangosabb nyögéseket csalt ki Midoriyából, ami hozzájárult ahhoz, hogy még jobban beinduljon.
   - Ahhh...- vetette hátra a fejét Deku egy lökés után.
"Úgy tűnik egyre jobban élvezi"- gondolta Bakugou Deku megemelkedett hangja miatt.
   - Ott! Újra! Kérlek...- nyögte a zöld hajú megragadva a farkát.
   - Itt?- kérdezte Bakugou elismételve az előző lökést, hogy újra elérje azt a pontot.
   - I-igen... ahhh... folytasd...- kapkodott levegő után Midoriya a kéjben úszva.- Ne hagyd abbah...
Bakugou sosem gondolta volna, hogy Deku képes így felizgatni őt, vagy, hogy egyáltalán milyen szexi is lesz szex közben. De örült, hogy végül megismerhette ezt az oldalát.
   - K-kacchan... el... el fogok...- kezdte, de nem bírva befejezni elélvezett.
A szőke ahogy meglátta a fehér spermát kikerekedett a szeme, majd elérve a határát kérdés nélkül Dekuba élvezett.
Kimerültségében a zöld hajúra hajolt, majd lihegve nézett a szemébe.
   - Köszönöm... Kacchan...- lihegett Midoriya is a vörös íriszekbe nézve, majd előre hajolva csókolni kezdte a szőke puha ajkait.
Bakugou habozás nélkül viszonozta a csókot, ami egyre szenvedélyesebbé válva ismét beindította náluk a biológiai folyamatokat.
   - K-kacchan neked...- érezte meg először Deku Bakugou újra kemény tagját magában.
A szőke válaszképp lenézett, majd elmosolyodva fel.
   - Ahogy látom neked is. Nem volt elég egy menet mi, Deku? Szeretnél még?- hajolt közel, majd belenyalt a másik szájába.
   - Nagyon szeretnék.- nézett rá szerelmesen Deku, majd újra csókolni kezdte Bakugout, aki ez után megtámaszkodva az ágyban ismét mozgásra bírta csípőjét.
   - Egész éjjel ezt akarom csinálni veled...- lihegte a szőke Deku nyakára hajolva.
   - Ahh... Kacchan... Szeretlek...- csúszott ki Midoriya száján a vallomás.
Válasz helyett azonban egy hosszú csókot kapott, ami úgy elvarázsolta, hogy még a nevét is elfelejtette.

                                                             🧡💚🧡

Ahogy a nap első sugarai bevilágították a szobát Midoriya először hunyorogni kezdett, majd résnyire kinyitotta a szemét.
"Reggel van?"- ült fel nyújtózkodva, majd mint akit villámcsapás ért kapta oldalra a fejét.
"Úristen... Tehát a tegnap történtek tényleg megtörténtek! Nem csak álom volt! Kacchan és én... lefeküdtünk egymással!"- kapott a szájához.
Hevesen dobogó szívvel figyelte a mellette fekvő fiút, aki úgy tűnt békésen alszik. Lassan lélegzett, és még mozdulni sem mert attól félve, hogy esetleg felkelti a szőkét.
   - Meddig akarsz még bámulni?- hasított Bakugou hangja a csöndbe, mire Deku ijedtében megugorva leesett az ágyról.
   - Bo-bocsánat...- állt fel gyorsan a zöld hajú, majd ráeszmélve, hogy teljesen meztelen zavartan eltakarta magát.
Bakugou értetlenül figyelte a jelenetet, majd kikelve az ágyból szó nélkül öltözni kezdett.
Midoriya kihasználva, hogy háttal áll neki végignézte a folyamatot, majd azonnal elkapta a fejét, ahogy a szőke felé fordult.
Az így keletkezett kínos csöndet végül Bakugou törte meg.
   - Van kávé?
   - I-igen!- kapta felé a fejét Deku, majd ahogy észre vette, hogy Bakugou tekintete épp végigjárja a testét pirulva dadogni kezdett.- A... a konyha arra van... mi-mindjárt megyek én is!
Bakugou a szemét forgatva hagyta el a nappalit, ami Midoriyanak lehetőséget adott arra, hogy újra rendesen kapjon levegőt.
"Nyugodj meg Izuku! Kacchan veled töltötte az éjszakát nem? Vagyis ezek szerint ő is úgy érez ahogy te!"- vett mély levegőket, miközben felkapott magára egy otthoni pólót és nadrágot.
Idegesen lépkedve a konyha felé egyre csak azon járt az esze mit is mondjon a fiúnak, ám mikor tekintetük találkozott úgy érezte összes gondolata elszállt.
Bakugou lazán támasztotta a konyhapultot egy kávéscsészével a kezében, miközben vörös íriszeit az érkező smaragd szemeibe fúrta.
   - Én...- kezdte Deku erőt véve magán.- ...nagyon élveztem az éjszakát és... boldoggá tesz, hogy te is azt érzed amit én. Már... már olyan régóta vártam, hogy szinte feladtam a reményt, de... most végre együtt vagyunk és...
   - Nem vagyunk együtt.- vágott a szavába Bakugou, miközben a csészét a konyhapultra rakta.
   - N-nem?- kérdezte meglepve a zöld hajú.
   - Csak azért mert dugtunk az este még nem vagyunk egy pár.
   - A-akkor mik vagyunk?- pislogott értetlenül Midoriya.
   - Riválisok, ahogy eddig is.- lökte el magát a pulttól Bakugou, azzal a feltett szándékkal, hogy elhagyja a lakást.
   - De... A-akkor miért jöttél el hozzám tegnap? Mi-miért csókoltál meg? Miért töltötted velem az éjszakát?- záporoztak a kétségbeesett kérdések Deku szájából, mire Bakugou megtorpanva fordult vissza felé.
Midoriya szemei már könnytől csillogtak, aminek látványától össze szorult a szíve, kezei pedig ökölbe.
Mielőbb el akart tűnni, még mielőtt végleg elgyengülne.
   - Francba...- motyogta, majd elkapta a fejét a zöld hajúról.- Erről nem beszélhetsz senkinek.- szólt komolyan, mire Deku szomorúan hajtotta le a fejét könnyeivel küszködve.
   - Tudom...- válaszolt visszafojtott hangon.
Bakugou a másik válaszát halva újra elindult, majd elhagyta a lakást. Midoriya abban a pillanatban, hogy az ajtó becsapódott rogyott össze, majd kiengedte addig visszafojtott könnyeit.
Egész testében rázkódott a sírástól, a fájdalom ólomsúlyként nehezedett rá.
"Mégis hogy gondolhattam, hogy Kacchan valaha is viszonozni fogja az érzéseimet? Hogy egy pár lehetünk? De akkor meg miért... miért tette ezt velem? Miért ébresztett reményt bennem? Ez rosszabb mintha elutasított volna."- zokogott egészen addig, míg anyja haza nem ért.
Megpróbálva a "minden rendben" látszatát kelteni varázsolt mosolyt az arcára, de ez nem volt elég ahhoz, hogy Inkot átverje.
   - Mi a baj Izuku?- kérdezte a nő, abban a pillanatban ahogy meglátta fiát.
   - S-semmi...- tört meg Deku, majd sírva anyja vállára hajolt.- Semmiség...
   - Izuku...- döbbent le az asszony.- Már hogy lenne semmiség, ha így sírsz miatta? Mond el mi bánt!- kérte kedvesen Inko, miközben átölelte fiát.
Midoriya azonban hallgatott, és csak zokogott kisebb nagyobb megszakításokkal egész hétvégén, míg nem hétfő reggel úgy nem ébredt fel mint aki csak árnyéka önmagának.