Szerelmedre várva (BakuDeku)

14.

Másnap Bakugou a helyén ülve először csak arra lett figyelmes, hogy osztálytársai az ajtóhoz gyűlnek, majd egyre zajosabbak lesznek.
   - Mi a franc van ezekkel?- fordult a tömeg felé értetlenül.
   - Midoriyaaaa! Hát visszajöttél?- hallotta ki Kaminari ujjongását Bakugou, mire szíve nagyot dobbant.
A tömeg aztán hirtelen elkezdet kettéosztódni, így helyet adva az érkezőnek.
Bakugou először csak a zöld haját látta meg, majd arcát, ami most kissé szégyenlősen ki volt pirulva.
Nagyon aranyosnak tartotta a látványt, szája pedig minél tovább figyelte egyre inkább mosolyra húzódott.
   - Midoriya-kun! Milyen volt a tréning? Erre jelentkezni kellett, vagy kiválasztottak? Mennyire volt megterhelő egy 10-es skálán? Terepgyakorlat volt, vagy szimuláció? Aizawa-sensei és All Might nem sokat árultak el a dologról.- hadarta Ida.
   - Ő... hát...- pislogott Deku, miközben azon gondolkozott mit is mondhatna.
   - Ida-kun, ne rohand így le!- szólalt meg Uraraka, majd a zöld hajúhoz fordult.- Örülök, hogy épségben visszajöttél.- mosolygott rá.
   - Üdv újra itt.- mosolygott a másik oldaláról Todoroki is.
   - Hiányoztál, breke.- jött mögüle Tsuyu hangja.
Midoriya azt sem tudva merre nézzen forgolászott barátai gyűrűjében, miközben nevetve megköszönte, hogy gondoltak rá.
Bakugou tisztes távolságban, a helyéről figyelte a jelenetsort, miközben szelíd mosolya levakarhatatlan volt. Ismeretlen melegség töltötte el a fiút nézve, észre sem véve, hogy őt is mosolyogva figyelik.
   - Úgy tűnik sikerült meggyőznöd Midoriyat, hogy visszajöjjön.- szólalt meg végül Kirishima, mire Bakugou arca felvette szokásos formáját.
   - Miről beszélsz?- fordította tekintetét a vörös hajú felé.
Mivel tudta, hogy a szőke csak letagadná a dolgot jobbnak látta, ha nem kezd bele.
   - Semmiről.- fogta vissza vigyorát a vörös, akinek a megérzései mint általában, ebben az esetben is helytállóak voltak.- Örülök, hogy vissza jött.- fordult Deku felé, mire Bakugou is követte a példáját.
Midoriya már a helyén ült és nevetett, miközben még mindig voltak páran, akik körbeállták őt. Látva, hogy boldog Bakugounak ismét mosolyra húzódott a szája.
"Én is"- reagált magában barátja előbbi kijelentésére.

                                                          💚🧡💚

Miután lezajlott az első tanóra Uraraka egy újabb kísérletet tett, hogy beszélhessen Dekuval.
   - Deku... Kijönnél velem egy kicsit?- állt meg a fiú padja mellett.
   - Persze!- bólintott Midoriya, majd a lány kíséretében elhagyta a termet.
   - Szóval...- vett nagy levegőt a lány mikor kiértek a folyosóra.- A múltkor is szerettem volna már beszélni veled, de akkor nem volt rá lehetőségem...- magyarázta, mire Deku agytekervényei mozgásba lendültek, hogy felidézzék miről is beszél.
*Átgondoltam a dolgokat és rájöttem, hogy önző voltam...*
Midoriyanak mintha fény gyúlt volna a fejében jutottak eszébe a lány korábbi szavai, majd kérdőn nézett rá.
   - Miről van szó?
   - Arról amit a gyakorlat napján mondtam... Önzőség volt tőlem, hogy azt mondtam, ha viszonzott érzelmekre vágynál akkor... szóval hogy akkor én itt leszek... Tudom, hogy abban a pillanatban nem ezt kellett volna mondanom de... akkor az én szívem is összetört, és kellett egy kis idő, hogy feldolgozzam a férfiakhoz vonzódsz. De most... szóval arra akarok kilyukadni, hogy... mindenben támogatni akarlak ahogy eddig, mint egy jó barát. És... tényleg sajnálom a történteket.- hajtotta le a fejét a lány.
Deku meghatottan nézett rá, majd szorosan megölelte.
   - Köszönöm.- szólt lágyan, mire a lány szeméből könnyek törtek elő.- Ha ez számít valamit... Ha más lenne a helyzet egy percig sem gondolkoznék azon, hogy kit válasszak.- mosolygott, mire Uraraka egy félig síró, félig nevető hangot adott ki magából.
   - Köszönöm.- szipogta, majd elengedve a fiút elkezdte megtörölni a szemeit.- És köszönöm, hogy megbocsájtasz.
   - Sosem haragudtam.- biztosította a fiú.
A lánynak pedig abban a pillanatban ez épp elég volt.