Szerelmedre várva (BakuDeku)

7.

Midoriya bárhogy is próbálkozott nem jött álom a szemére. A tudat, hogy szerelme csak egy karnyújtásnyira van tőle ébren tartotta.
A szőke időközben pozíciót váltott, így Dekunak lehetősége nyílt látni az arcát is miközben alszik.
"Olyan békésnek tűnik..."-mosolyodott el, miközben fokozatosan közelebb araszolt.
Abban reménykedve, hogy Bakugou már mélyen alszik merte szűkíteni köztük a távolságot.
Szívverése ahogy közeledett a fiúhoz úgy gyorsult, szinte hallani lehetett a csendben.
Tekintete a szőke ajkaira vándorolt, majd szemére és vissza. Sokáig vívódott meg merje-e lépni amire készül, hiszen sok múlt azon lebukik-e vagy sem.
Végül úgy döntött követi a szívét és lop egy csókot szerelmétől, ha már az életben volmi kevés esély volt rá, hogy egyszer kapni fog tőle.
Hevesen dobogó szívvel közelítette meg a szőke száját, miközben lehunyva a szemét várta, hogy ajkai összetalálkozzanak a másikéval.
   - Deku...- mormogott Bakugou, mire a zöld hajú rekordsebességgel húzódott el tőle.
   - S-sajnálom Kacchan én... én csak...- hebegett idegesen elfordulva, hogy a szőke még véletlenül se lássa meg égő arcát.
Válasz azonban nem érkezett, ezért kérdőn nézett újra Bakugou felé. Szája elnyílt a csodálkozástól amint felfogta, hogy Bakugou álmában kezdett beszélni.
Szeme ugyan úgy csukva volt, meg sem mozdult.
"Ha Kacchan álmában mondta a nevem akkor... az azt jelenti, hogy... v-velem álmodik?!"- ordított magában, miközben a feje búbjáig vörösödött.
"Ezt nem hiszem el! Lehet... lehetséges lenne, hogy talán Kacchan is érez irántam valamit?"- lelkesült fel miközben továbbra sem vette le Bakugouról a szemét.
Boldogságában szinte ragyogott ahogy szorosan a szőke mellé fekve lehunyta a szemét.
"A csók még várhat... Az első csókunk... amit Kacchan fog adni... Csak ki kell várnom!"- mosolygott, majd elméjében különböző szituációkban képzelte el magát és Bakugout csókolózás közben, még el nem nyomta az álom.

                                                               💚🧡💚

Reggel Bakugou ismerős illatra ébredt. Résnyire nyitva a szemét pedig azonnal szembe is találta magát a forrásával.
Midoriya egy centire aludt tőle mosollyal az arcán, egészen addig, még Bakugou szeme ki nem pattant.
Reflexszerűen lendítette a lábát, ami aztán Midoriya gyomrába fúródott letaszítva őt ezzel az ágyról.
A zöld hajú hangos csattanással ért földet, majd motyogva Bakugou felé fordult.
   - Jó... jó reggelt Kacchan...- fogta a gyomrát, miközben feltápászkodott a padlóról.
   - Jó, a faszt jó!- dühöngött a szőke.- Mondtam, hogy maradj a térfeleden!- kiabált rá.
   - Biztos forgolódtam az este és ezért kerültünk olyan közel...- motyogta Deku megilletődve.
   - Leszarom mi volt az oka! Többet ne forduljon elő!- kapta fel a ruháit, majd egy hangos ajtócsapódás után elhagyta a szobát.
Midoriya sóhajtva nézett utána, majd a saját ruháiért nyúlt.
"Kacchan tényleg szerethet engem?"- bizonytalanodott el, majd elkezdte elvégezni reggeli rutinját.

                                                              🧡💚🧡

Az iskola felé menve Bakugou magában dühöngött a kialakult helyzet miatt. Gyűlölte, hogy Dekuval kell laknia, másrészről viszont fogalma sem volt pontosan miért frusztrálja ennyire a fiú közelsége.
   - Hé, Bakugou várj meg!- hallotta meg a háta mögül barátja hangját.
   - Na már csak te hiányoztál.- fordult fújtatva Kirishima felé.
   - Én is örülök, hogy látlak.- röhögött a vörös, majd a szőke arcát látva elkomorodott.- Mi van veled? Ma a szokásosnál is komorabb vagy. Bal lábbal keltél? Vaaagy... Midoriya az oka mi? Milyen volt az első közös éjszakátok?- húzta sokat sejtető mosolyra a száját.
   - Szar.- adta meg a tömör választ Bakugou.- És a reggel se volt jobb.
   - Miért?
   - Mert arra kellett kelnem, hogy az arca az enyémben volt!- emelte fel a hangját a szőke az emlék hatására.
   - Miii?! Megcsókolt??- döbbent le Kirishima.
   - Mi van? Normális vagy?- hőkölt hátra Bakugou.- Azt próbálta volna meg. Azonnal a kórházban kötött volna ki!- magyarázta hevesen, mire Kirishima csak a szemét forgatta.
   - Ha nem csókolt meg akkor mi a gond?- kérdezte már semmit sem értve.
   - Az a gond Kirishima, hogy amikor felébredek az ő nyomorult arcát kell látnom. Minden. Egyes. Kibaszott. Nap.- adta elő megjátszott nyugalommal a mondandóját.- Érted már idióta?- lökte be az iskola ajtaját.
   - Még csak egy nap telt el. Lehet, hogy pár hét alatt megkedveled és...
   - Olyan soha a büdös életben nem fog megtörténni. Soha.- bizonygatta.
   - Én csak azt mondom, hogyha adnál egy esélyt annak, hogy jó viszonyban legyetek...- próbálkozott tovább a vörös.
   - MIT NEM ÉRTESZ AZON, HOGY INKÁBB KIUGROK A VONAT ELÉ MINTSEM DEKUVAL BARÁTKOZZAK?- ordított Kirishima arcába, majd arca fokozatosan kisimult ahogy a vörös mögött találkozott a tekintette két smaragdzöld szempárral.
Kirishima barátja arcát látva megfordult, majd szomorúan nézett szembe a zöld hajúval, akinek szemeit egyre jobban elhomályosították könnyei.
Egy két könnycsepp már ki is buggyant a szeméből és lefolyt az arcán mire megfordulva rohanni kezdett a férfi mosdó felé.
"Bassza meg..."- gondolta Bakugou miközben követte a tekintetével Midoriya útját.
   - Én a helyedben bocsánatot kérnék tőle.- szólt Kirishima, majd belépett az osztályterembe.
Bakugou összeszorítva a fogát és ökleit állt tovább mozdulatlanul, miközben átkozni kezdte a kialakult helyzetet.
"Baszki Deku miért vagy mindig ott ahol nem kellene?"- sóhajtotta, majd belépve a terembe leült a helyére.
Aizawa pontosan érkezett és azonnal bele is kezdett az órába.
   - Nos, remélem mindenki készült a dolgozatra.- kezdte kiosztani a lapokat.
Kirishima Midoriya helyére pillantott, majd sóhajtva felnyújtotta a kezét.
   - Sensei! Midoriya még a mosdóban van. Kimegyek és szólok neki!- állt fel.
   - Jó, de siessetek.- bólintott Aizawa.
Kirishima nem is várva indult a mosdó felé, majd ahogy meghallotta Midoriya szipogó hangját együtt érzőn elhúzta a száját.
   - Midoriya... Én vagyok az Kirishima... Vissza kellene jönnöd az osztályba. Most írjuk a dolgozatot...
Válasz nem érkezett, azonban mielőtt Kirishima újra megszólalhatott volna kinyílt az egyik wc ajtaja és Midoriya lépett ki rajta kisírt szemekkel.
   - Megyek...- motyogta.- Köszönöm, hogy szóltál.- kezdte letörölni arcáról a sírás nyomait.
Kirishima egy ideig figyelte, majd a hajába túrva felsóhajtott.
   - Figyelj Midoriya, tudod milyen Bakugou... Biztos nem gondolta komolyan amit mondott...- próbálkozott a felvidítással.
   - Tudom, hogy nem ugrana ki egy vonat elé. De azt is tudom, hogy a szavaiból jövő gyűlölet őszinte volt. Nem akarja, hogy bármi köze is legyen hozzám.- szólt lesújtva a zöld hajú, majd kilépett a mosdóból.
Kirishima sajnálta, de nem tudta bele akar-e még jobban folyni kettejük ügyébe.
Végül Midoriya vállára téve egyik kezét megállította őt.
   - Te... szereted őt. Igaz?- kérdezte szomorúan, mire Midoriyanak már csak egy bólintásra futotta.
"Precent Mic, Aizawa-sensei, Todoroki... Mit számít ha Kirishima is megtudja?"
   - Sajnálom.- szólt őszintén a vörös hajú.- De szerintem ne add fel a reményt... Bakugou...
"Folyton rád gondol!"- tartotta magában, mert úgy érezte nincs joga barátja helyett kinyilvánítani az érzéseit.
   - Semmi baj Kirishima. Elfogadtam a helyzetet csak... Azt hiszem még mindig nem erősödtem meg eléggé.- sóhajtott miközben benyitott a terembe, ahol már javában folyt a dolgozat írása.
   - Üljetek le és kezdjétek. Szünetben befejezhetitek ha nem végeztek.- adta ki az instrukciókat Aizawa az érkezőknek, akik bólintva helyet foglaltak és körmölni kezdtek.
Óra végén már csak ők ketten írtak, illetve Bakugou, aki alig tudott óra közben a dolgozatára összpontosítani. Folyamatosan Kirishima szavai visszahangzottak a fejében és Deku könnyes arca.
*Én a helyedben bocsánatot kérnék tőle*
"Francba!"- szorította össze az ökleit.
"Mi a francért nézett úgy Deku mint akinek összetört a szíve?"
   - Midoriya, Kirishima, Bakugou! Most már adjátok be a dolgozatokat.- szólította fel őket Aizawa.- Remélem a minimum pontszámot mindenki eléri.- búcsúzott el, majd kilépett a teremből.
Bakugou abban a pillanatban Midoriya felé pillantott, aki úgy ült a helyén mintha gyászolna. Figyelte ahogy Uraraka odalép a fiúhoz és bizonytalanul megszólítja majd beszélgetni kezdenek.
Nem tudta miért, de valamiféle rossz érzés fogta el őket nézve, ezért inkább előre fordult. A következő pillanatban ijedten hőkölt hátra ahogy szembe találta magát a felvont szemöldökkel őt figyelő Kirishimával.
   - Mi a faszt csinálsz?- rivallt rá.
   - Nézem hogy teszed tönkre az életed.- válaszolt a vörös nyugodtan.
   - Mi van?- kérdezte Bakugou értetlenül, mire Kirishima sóhajtva felállt.
   - Gyere.- intett a szőkének, majd elindult a folyosó felé.
Bakugou komor tekintettel követte, de mielőtt végképp elhagyta volna a termet még egy utolsó pillantást vetett a beszélgető Midoriyáék felé.
Kirishima egészen az öltözőkig nem mondott semmit, majd oda érve szembe fordult barátjával.
   - Mi a faszért jöttünk el idáig?- kérdezte Bakugou feszülten.
   - Mert amúgy is gyakorlatunk lesz, illetve itt anélkül tudunk beszélni, hogy bárki megzavarna. Legalábbis az órakezdésig.- magyarázta a vörös, majd látva, hogy Bakugou a folytatásra vár belekezdett.- Figyelj Bakugou... Én nem akartam beleavatkozni sosem a szerelmi életedbe, de most úgy érzem nem tehetek mást. Egyszerűen rossz nézni ahogy szenvedtek.
   - Miről beszélsz?
   - Rólad és Midoriyaról. Érzel valamit iránta nem?- szögezte a kérdést barátjának.
Óráknak tűnő néma másodpercek után végül Bakugou szólalt meg.
   - Neked elmentek otthonról Kirishima? Hogy én szeretem azt a nyomorékot? Mégis honnan jött ez a faszság?- sokkolódott le az állítástól olyannyira, hogy még ordítani is elfelejtett.
   - Folyton rá gondolsz nem?- sóhajtott a vörös.
   - Honnan...?- akadt el a hangja.
   - Nem nehéz észre venni. De igazából addig nem tűnt fel még fel nem ordítottál a teremben, hogy: "Takarodj a fejemből Deku!" Utána kezdtem el figyelni mi lehet köztetek.
Bakugou szeme tikkelni kezdett, majd idegessége levezetéseként ide-oda járkálni.
   - Először is soha a büdös életben nem lesz köztünk semmi azzal a... Másrészt ne találj ki ilyen baromságokat a semmiből. Ha gondoltam is rá akkor is csak a pokolba kívántam. Ha ennyire rá vagy kattanva erre a szerelem dologra menj és keress valami szappanoperát a tv-ben. Harmadrészt pedig az életem nem egy kibaszott film, hogy nézzed!
Kirishima tudván, hogy akármennyi bizonyítékot is tudna felmutatni az érzései bizonyítására, Bakugou akkor sem fogadná el azt a tényt, hogy esetleg érez valamit Midoriya iránt. Ami ebben az esetben nem a színtiszta gyűlölet.
   - Oké...- eresztett el egy nagy sóhajt.- Te tudod. Csak segíteni akartam.
   - Segíts annak akinek szüksége van rá.- köpte oda, majd vetkőzni kezdett.
Kirishima erre csak összeszorított szájjal bólintott, majd ő is készülődni kezdett a gyakorlati órára.
Lassan minden fiú osztálytársuk megjelent az öltözőben, majd miután felvették hősruhájukat a gyakorlópályák felé vették az irányt.
All Might már várta őket, ahogy legnagyobb meglepetésükre Aizawa is.
Midoriyát azonban nem osztályfőnöke jelenléte döbbentette meg, hanem az egyre közeledő Bakugou, aki hősruhájában csak még inkább elvarázsolta a fiút.
Leplezetlenül bámulta minden pontját, mikor pedig tekintetük találkozott mintha egész testét áramütés érte volna borzongott meg.
Nagyot nyelve vette tudomásul, hogy a szőke egyenesen felé vette az irányt, mire heves szívdobogása még gyorsabb ütemet kezdett felvenni.
"Kacchan felém tart... De miért? Mit csináljak? El kéne kapnom a tekintetem? Mindjárt ideér! Mit mondjak? Dühösnek tűnik... M-megállt és most felém nyújtja a kezét..."
   - Mi a faszomat bámulsz?- kiabált Midoriya arcába Bakugou, miközben megragadta hősruháját.
   - É-én csak...- kezdett motyogásba a zöld hajú ijedt tekintettel, azonban ekkor hirtelen All Might hangja töltötte be a teret.
- Üdv mindenkinek! A mai gyakorlati óra rendhagyó lesz, az osztályfőnökötök pedig azért jött, hogy figyelemmel kísérje! Nem is húznám az időt! Mindenki álljon egy téglalapra, ha esetleg nincs alatta.- adta ki az utasítást, mire Bakugou és Midoriya egyszerre néztek le.
Megállapítva, hogy mindketten ugyan abban a téglalapban állnak néztek újra fel kérdőn, várva a további instrukciókat. Ezalatt Bakugou keze továbbra is a zöld hajú ruháját markolta.
- Ha minden páros talált egy téglalapot kezdődhet is a játék!- kiáltotta, majd a kezére erősített piros gombra kattintott.
Bakugou fogaskerekei azonnal pörögni kezdtek, ám mikor megértette a helyzetet már késő volt. A talaj hirtelen tűnt el a lábuk alól, ahogy a téglalap szétnyílt, majd elnyelte őket a mélység.
Hangos csattanással értek földet egy fémdobozban, majd felkapva a fejüket végignézték ahogy lecsukódik.
   - Bassza meg!- szitkozódott Bakugou miközben feltápászkodott.
A kocka alakú helyiségben nem volt semmi, csak némi mesterségesen generált világítás. A semmiből aztán egy holografikus számláló jelent meg, amit All Might hangja kísért.
   - Tanulók! A szabályok egyszerűek. Csapatmunkával meg kell találnotok azt a láthatatlan pontot aminek benyomásával újra kinyílik a csapóajtó! Erre tíz percetek lesz, amit a kivetítőn lévő visszaszámlálón figyelhettek! Fontos, hogy az erőtöket tilos használni! Ha lejár az idő, illetve használjátok az erőtöket megbuktok! Sok szerencsét mindenkinek!- fejezte be az információk ecsetelését, mire a visszaszámláló elindult.
A játék pedig ezennel kezdetét vette.