Szerelmedre várva (BakuDeku)

18.

Délelőtt 9:15-re végül sikerült beérniük az osztályba, ahol mindenki döbbenten kapta fel a fejét jöttükre. Senki sem szólt, csak várt, beleértve Aizawat is.
   - E-elnézést Aizawa-sensei, elaludtunk.- hebegett Deku, miközben egyre kellemetlenebbül érezte magát a rájuk irányuló figyelemtől.
   - Üljetek le.- szólt Aizawa látszólagos nyugalommal, mire a páros még vetett egy gyors pillantást egymásra mielőtt leültek volna.
Még Midoriyahoz Uraraka fordult oda, Bakugou az elégedetten mosolygó Kirishimával találta szembe magát.
   - Mi van?- kérdezte a szőke "kedvesen".
   - Én is ezt akartam kérdezni. Bár a közös késést látva azt hiszem megkaptam a választ. Büszke vagyok rád Bakugou! Végre kimutattad az érzéseid. Nem is volt olyan nehéz ugye?- vigyorgott elégedetten, miközben diszkrétre vette hangmagasságát.
   - Fogd be. És ne tegyél úgy, mintha bármi közöd is lett volna hozzá.- válaszolt unottan.
   - Volt közöm hozzá.- szólalt meg a vörös sértetten.- Nem tudom hányszor próbáltam beszélni a fejeddel, de az egyik alkalom biztos elindított benned valamit.- erősködött.
Bakugou a szemét forgatva inkább ráhagyta a dolgot, majd Deku felé fordult. A fiú Urarakaval beszélgetett, amitől a szőkének rossz érzése támadt. Tudta, hogy már a legelső naptól jóban vannak, de eddig egyáltalán nem tulajdonított jelentőséget a dolognak. Egészen mostanáig.
Csengetéskor azonnal fölpattant a helyéről és feléjük indult, ám valaki a vállára tette a kezét.
Ingerülten nézett a háta mögé, ahol Aizawa állt unottan.
   - Beszélnék veled egy percet.- szólalt meg komolyan.
Bakugou csak fújt, majd a tanár kíséretében elhagyta a termet.
   - Csak szeretném tudni a késés okát. És, hogy mi történt tegnap a kollégiumban. A takarítónők azt mondták egy szőke és egy zöld hajú srác ordítozott egymással a folyosón.- nézett Bakugoura nyomatékosan.
   - Ennyi? Csak ennyit mondtak?
   - Mit kellett volna még mondaniuk?- vonta fel egyik szemöldökét Aizawa.
   - Semmit. Amúgy pedig nincs köze hozzá mi történt. Sem este, sem ma reggel. Foglalkozzon a saját dolgával.
   - Sajnos a diákjaim épsége beletartozik a dolgomba.- sóhajtott.- És mivel tudom, hogy állsz Midoriyához rátok jobban kell figyelnem mint szeretnék. Főleg, hogy egy szobán osztoztok.
   - Dekuval csak volt egy nézeteltérésünk az este, de megoldódott. Érti? Senkinek nem esett baja és nem is fog. Megnyugodhat, Deku testi épsége nincs veszélyben.- lépett el a férfi mellett.- A lyuka viszont igen.- nézett hátra tanárára sokatmondón.
Bakugou célja ezzel sok felé irányult. Egyrészt tudatni akarta a férfivel, hogy Midoriya elmondta neki, hogy tud a dologról. Másrészt le akarta tisztázni, hogy Deku hozzá tartozik, és többé nincs szükség arra, hogy zaklassa őket.
Aizawa csak állt, elnyílt szájjal, és amióta tanár lett most először látszott rajta igazán meglepettség.
   - Bakugou... Mégis hogy mond... Ehhez az információhoz egyáltalán nem volt közöm és egyáltalán nem érdekelt...
   - Dehogynem. Megkapta a választ miért késtünk. Na meg ezután már többet nem kell aggódnia Deku miatt, azt meghagyhatja nekem.- mondta nyomatékosan, majd eltűnt az osztályteremben.
Aizawa pislogva nézett utána, aztán sarkon fordult, és úgy döntött addig meg sem áll, még nem talál egy italt, amiben jó nagy százalékban alkohol található.

                                                         💚🧡💚

A terembe érve Bakugounak már nem volt ideje beszélni Dekuval, így az a következő szünetre maradt. Ám mielőtt odamehetett volna hozzá ő rohanta le.
   - Kacchan, miről beszéltetek Aizawa-senseiel?
   - Ne aggódj, csak letisztáztuk a dolgokat. Többet nem fog görcsölni miattad.- magyarázta a szőke lazán.
   - Mit mondtál neki?- riadt meg, és csak imádkozni tudott, hogy nem az történt amire gondolt.
   - Csak azt, hogy hozzám tartozol.- vont vállat.
   - MI?- kiáltott fel Midoriya, mire többen feléjük fordultak.
   - Deku, eddig is tudta mit érzel irántam. Most meg már azt is tudja én mit érzek. Ennyi az egész.
   - De... de... Ez akkor is...
   - Tudom, hogy alapból semmi köze hozzá. De így alakult. A lényeg, hogy leszáll rólunk.- nézett mélyen a másik szemébe.
   - I-igaz...- motyogta Deku, próbálva meggyőzni magát, hogy a dolgok jól alakultak.
   - Deku! Jól vagy?- lépett melléjük Uraraka hirtelen, mire Bakugou szemében kialudt a fény.
   - Jól vagyok. Nincs semmi baj Uraraka-san.- fordult felé a fiú.
   - Akkor jó. Csak azért kérdeztem mert sápadtnak tűnsz...
   - Ha azt mondja jól van akkor jól van.- csattant fel Bakugou, mire mindketten felé kapták a fejüket.- Nincs szükség rá, hogy pátyolgasd.- intézte a szavait a lánynak.
"Kacchan most... féltékeny?"- csodálkozott Midoriya, teljesen elfelejtve az Aizawas ügyet.
   - Sajnálom, tudom, hogy van már valaki aki vigyáz rá.- hajtotta le a fejét a lány.- Örülök, hogy megtalálta melletted a boldogságot Bakugou, hidd el. De egyet ígérj meg. Ne tekints rám ellenségként. Én is ugyan annyira szeretném boldognak látni Dekut mint te.- nézett fel bátran Bakugou vörös íriszeibe.
A szőke párjára nézett, aki boldogan mosolygott rá, majd tekintete újra Urarakára siklott.
   - Deku kedvéért.- szólt komoran, mire a lány halványan elmosolyodott és bólintott.
Midoriya szerelmesen nézte tovább Bakugout, aki felé fordulva csak annyit mondott:
   - Emlékszel arra amit az este mondtam?
Midoriya gondolkozott, de fogalma sem volt mire gondol a szőke.
   - Arra, mikor az ösztöneidről beszéltem.- segített be, mire Deku pupillája egy pillanat alatt kitágult.
*Ha meg akarsz csókolni tedd meg, bárhol is legyünk.*
Deku szemei Bakugou ajkaira vándoroltak, elidőzve ott. Az osztály kezdett lecsendesedni, Present Mic pedig bármelyik pillanatban betoppanhatott. De Midoriyat jelenleg csak az előtte ülő szerelme, és annak hívogató ajka érdekelte. Tudta, hogy ezzel a felhívással is csak neki akarja bizonyítani, hogy teljesen felvállalja a kapcsolatukat, ami miatt Midoriya mérhetetlen mennyiségű hálát és szerelmet érzett a szívében.
Nem habozva tovább hajolt ajkaira, majd dugta a nyelvét Bakugou szájába, aki hálásan fogadta azt.
Lecsukva a szemüket adták át magukat a csóknak, kiszűrve ezzel a külvilágot, elmerülve a sajátjukban.