SZJG x IOV - Négyen

12.

Miután kicsit elcsendesült a terem, Róbert újra megszólalt.

– Szeretnék pár fontos dolgot mondani – kezdte, mire Kinga azonnal elővette a noteszét. Kérdőn néztem rá. Tényleg nekiáll jegyzetelni?

– Az első és legfontosabb. A tábor területét nem hagyhatjátok el, csak ha a feladat indokolja, ebben az esetben pedig mindenképpen lesz veletek kísérő! Ha valaki mégis megteszi, a csapat többi tagjával együtt búcsút mondhat a versenynek. Sajnos volt már rá példa korábbi években. – nézett végig rajtunk komolyan. – Mindig tartsátok észben, hogy csapatként versenyeztek! A győzelemhez kelleni fog az együttműködés, ne hagyjátok, hogy bármi közétek álljon. Lehet barátkozni, de óvatosan! – figyelmeztetett.

– Lesznek egyéni és csoportos feladatok is, okosan kell döntenetek, hogy kit küldtök az egyes megmérettetésekre. Probléma esetén mindig a narancssárga ruhás szervezőket keressétek! A faházak négyfősek, rátok bízzuk, hogy kikkel lesztek. Fiúk és lányok külön! – tette hozzá. – Ebéd déltől háromig kapható, utána számíthattok az első feladatra.

Erre újra hatalmas hangzavar lett, mindenki próbálta megbeszélni, ki kivel legyen egy házban.

– Remek, kereshetünk két lányt... – pillantott fel Kinga a noteszéből.

– Én meg három fiút – közölte Arnold.

Cortez egyetértően bólintott.

– Mi? Ne már! Egy csapat vagyunk, ne legyetek külön faházban! – mondtam értetlenül.

– Szerintem mindenki jobban jár így – nevetett Cortez.

– Nem, felejtsétek el! – rázta a fejét Kinga. – A többi csapat azonnal gyengének tart majd minket, ha ennyire nincs meg köztetek az összefogás.

– De tényleg nincs meg... – mondta Arnold.

– És ezen sürgősen változtatni fogunk! – förmedt rá Kinga. – Addig is legalább a látszat legyen meg. Renátával elindulunk körbenézni, és keresünk egy üres faházat.

– Oké – egyezett bele Cortez kelletlenül.

– Hé, leszel velünk egy szobában? – szólt oda neki egy lila melegítős fiú. – A térképes srácot is hozhatod – biccentett Arnold felé. Visszafojtott nevetéssel sétáltam el mellettük.

– Ott van Máday! – mutattam az egyik sarokra. – És valószínűleg a csomagjaink is.

Kinga bólintva elindult felé.

– Hol marad Antai-Kelemen? – húzta össze a szemét Máday, mikor észrevett minket.

– Éppen körülrajongják, csak a szokásos – sóhajtott unottan Kinga. Bár Máday nem igazán értette, mire gondol, hátranézve láttam, ahogy három fiúval és egy lánnyal beszélget. Egy szőke, csinos lánnyal. ☹

– Renáta, csak két hétre jöttünk, miért hoztál ennyi holmit? – döbbent le Kinga a táskámat nézve.

– Anyu nem engedett el elsősegélydoboz és meleg ruha nélkül – válaszoltam.

– Június van, a melegítőnkön kívül mégis mennyi meleg ruhára van szükség?

– Őt kérdezd – vontam meg a vállam.

– Megint mi bajod van? – fürkészett Kinga.

– Semmi. Csak Cortez...

– Miért nem lepődöm meg ezen? Szedd össze magad, nem akarok miattad kiesni! Fordítsd az energiáidat nyavalygás helyett a győzelemre!

Kinga igazán kedves tud lenni, mondtam már?

Kint sokkal melegebb volt, úgyhogy azonnal levettem a pulcsimat, és előhalásztam a táskámból a szürke baseball sapkát. A hosszú faház mögött számtalan kisebb házikó helyezkedett el.