SZJG x IOV - Négyen

14

Beléptünk az étkezőbe, ahol egy letakart tálca várt az asztalon. A szervező, akiről egy gyors bemutatkozás után végre kiderült, hogy Tamásnak hívják, rá is tért a feladatra.

– Nagyon egyszerű. Négy fekete bögrét kell teljesen fehérré változtatnotok, kívül-belül, minél gyorsabban, ugyanis az időtök alapján derül ki, melyik csapatot küldjük haza – magyarázta.

Fehérré változtatni? Hogyan? Időm se volt átgondolni a hallottakat, mivel Tamás azonnal elkezdett visszafelé számolni.

– Óra indul, 3...2...1! Hajrá!

Lerántotta a lepedőt az asztalról. A négy fekete bögre mellett mindenféle tárgyakkal volt tele, teáscsészék, festék, víz, ecset, zsebkendők, kanalak, kávédaráló és egyéb konyhai eszközök...

– Miket tudunk használni...? – dünnyögte Arnold, miközben gyorsan végigmérte a tárgyakat

– Talán be kell festeni? – néztem tanácstalanul a többiekre.

– Lehet becsapós, és ennél is egyszerűbb a megoldás – mondta Kinga feszülten – de nekem sincs jobb ötletem, úgyhogy fessünk – rögtön kinyitotta a temperát, megragadta az egyetlen ecsetünket, majd elkezdett festeni.

– Nagyon kicsi az ecset, ezzel túl sok idő lesz – húztam el a számat.

– A te rajztudásoddal félő, hogy nem is sikerülne befestened – jegyezte meg Kinga, mire Cortez felnevetett, és halványan Arnold is elmosolyodott.

– Hé! Ez még nekem is menne – mondtam sértetten.

– Végül is, feketére már sikerült egyszer befestened egy lapot – mondta Cortez rám nézve, mire zavartan lesütöttem a szemem.

Ó, tényleg. A Valentin-napi rajzóra. Hogy is felejthetném el? De hármast kaptam rá!!!

Éppen kinyomtam volna még egy adag fehér temperát Kingának, amikor Arnold megállított.

– Meleg a bögre – állapította meg.

– És? – kérdezte Cortez értetlenül. Arnold elgondolkodva keresett valamit a szemével.

– Nem véletlenül van vízforraló is. Azt kell használnunk. 

– Mi? – néztem rá most már én is értetlenül.

– Tudtam! Ez is meleg, valaki használta! – mondta, kezében a vízforralóval.

Bedugta az asztal közepén lévő konnektorba, majd beleöntötte a vizet. Továbbra se értettem, mire jó ez, de Arnold láthatóan tudta mit csinál.

– Ha minden igaz, nemsokára fehér bögréink lesznek – mondta. Feszülten vártuk, hogy felforrjon a víz, örökkévalóságnak tűnt. Kinga továbbra is festett, biztos, ami biztos alapon.

– Remélem, igazad van, mert még egy bögre sincs kész – bosszankodott.

Mikor végre felforrt a víz, visszafojtott lélegzettel vártam, mi lesz.

Arnold beleöntötte a bögrébe, mire elkezdett változni a színe. A fekete bögréből pillanatok alatt fehér lett.

– Hőre változik! – magyarázta Arnold.

– Wow – néztem rá elismerően. Még sose láttam ilyet, de nagyon menő, kell egy ilyen otthonra. ☺

– Adjátok ide az összeset! – mondta, miközben a második bögrébe töltött vizet. Kinga gyorsan odaadta neki a másik kettőt is. A szervező elismerően tapsolni kezdett.

– Ez igen! Gratulálok, ügyesek voltatok! Az időtök pedig...négy perc, negyvenhat másodperc.

Hála Arnoldnak, egész gyorsan végeztünk.

– Hű, ez klassz volt – néztem rá megkönnyebbülve.

– A vízforralót már az első csapat előtt is kipróbáltuk egy bögrével, hogy ne legyen nehezebb dolguk, mint az utánuk következőknek – magyarázta a szervező – Az volt a segítség, ügyesen rájöttetek!

– Volt, aki befestette a bögréket? – kérdeztem.

– Ó, igen. De volt, aki rájött egy bögre után, hogy talán más módszerrel kellene próbálkozni.

– A hátsó ajtón menjetek ki a többiekhez, előkészítem a terepet az utolsó csapatnak – mondta az órájára nézve.

Kiérve egyesek fürkészően néztek ránk, mások csalódottan, valószínűleg gyorsabban végeztünk, mint ők.

– Vízforraló? – kérdezte egy lány a világoskék csapatból. A többi csapattársa is érdeklődve nézett.

– Igen – mosolyogtam.

– Mi is rájöttünk, pontosabban csak Ármin, nekünk gőzünk se volt róla – nevetett a fiúra.

– Szia, Reni! – köszönt Ármin. Szóval emlékszik a nevemre.

– Szia – hebegtem. Miért jövök mindig zavarba tőle?

– Úgy tűnik mindketten versenyben maradunk – mondta mosolyogva.

– Remélem – bólintottam. – Illetve, remélem mi maradunk, ti nem tudom, mert ez ugye egy verseny, és... – kezdtem el összevissza beszélni. Jaj. Bárcsak csendben maradtam volna.

– Persze, értem – nevetett.

Tíz perccel később a lila csapat is kész lett, majd kis idő múlva Róbert sétált oda hozzánk.

– Meg is vannak az eredmények – jelentette be. – Gyertek vissza az étkezőbe!