SZJG x IOV - Négyen

4.

Fél órával később meg is érkezett Kinga.

– Renáta, megnézted mi van a hátizsákban? – kezdte köszönés nélkül. - Nem hiszem el, hogy tetőtől talpig szürkében kell majd lennem és még szürke kulacsból is ihatok, te biztos örülsz, illik a szürke személyiségedhez...

– Nekem nincs bajom a szürkével. – motyogtam.

– Ezen miért nem lepődöm meg? – kérdezte gúnyosan. – Elengedtek egyáltalán a szüleid?

– Igen. Átgondolták és úgy ítélték meg, Arnolddal és veled nem lehet nagy bajom...

– Renáta, remélem tudod, hogy nem vagyok bébiszitter.

– Szerencsére. – vágtam vissza, szerintem frappánsan, de Kingát nem hatotta meg, úgyhogy ezt még gyakorolnom kell.

Kinga elővett egy szürke (!) jegyzetfüzetet, amit ma délután vett, hogy a versennyel kapcsolatos ötleteket, tudnivalókat felírja.

– Tehát. Azt tudjuk, hogy Cortez nem egy lángész... – kezdte.

– Hé, ez nem igaz! – vágtam rá felháborodva.

– Ugyan már, nem gondolod komolyan, hogy bármi hasznát vesszük majd egy logikai feladatnál? – nézett rám Kinga lesajnálóan. Ebben valószínűleg igaza van, de nem Cortez képességei miatt, hanem mert nem fogja érdekelni a feladat. Jaj.

– Örülnék, ha nem szakítanál félbe. – jegyezte meg Kinga, majd folytatta a végeláthatatlan mondandóját. – Az erőnléti feladatoknál viszont Cortezre számíthatunk. És természetesen rám is. – tette hozzá gyorsan. – Elvárom, hogy mindannyian a legjobb teljesítményre törekedjetek, nyernünk kell! Ezért a legfontosabb, hogy Cortez és Arnold ne veled legyenek elfoglalva, hanem a feladatokra koncentráljanak.

– Ne aggódj, Cortez nem fog velem foglalkozni. – mondtam keserűen.

– Renáta, hogy te mennyire sötét vagy néha. – forgatta a szemeit Kinga. – Szerinted miért jelentkezett Ricsi helyett a versenyre? Segítek. Nem azért, mert minden vágya kúszni-mászni a sárban, nem is azért, mert odáig van a rejtvényekért. Csak miattad vállalta be. Egyértelmű.

– Micsoda? – nevettem fel erőltetetten. – Miért jelentkezne miattam?

– Viki már jó ideje nincs képben, Arnold viszont még mindig, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy egyre inkább... A többit találd ki, nem gondolkodhatok mindig helyetted.

Döbbenten néztem magam elé. Ha ez igaz, akkor Cortez azért jön velünk a versenyre, amiért Arnold is. Miattam. Illetve, hogy szemmel tartsák egymást.

– Gyorsan emészd meg amit mondtam, mert nem érünk rá a nyálas szappanoperáddal foglalkozni. – sóhajtott fel Kinga.

– Akkor ezért írt neki Ricsi? Hogy ő mehessen helyette? – kérdeztem, még mindig hitetlenül.

– Szerinted mégis miért írt volna? Mézeskalács-receptért? Renáta, néha komolyan kételkedem a képességeidben.

Kinga folytatta a terv ismertetését, de nem tudtam rá figyelni, csak arra gondoltam, hogy beszélni akarok Cortezzel. De nem kérdezhetem meg tőle, hogy miattam jelentkezett-e, mi van, ha csak Kinga gondolja így, mi van, ha teljesen más oka van rá?

– Tehát holnap reggel elmegyünk futni. – nézett rám Kinga.

– Micsoda?

– Mit nem értesz ezen? Az előbb mondtam, hogy a legjobb formánkat kell hoznunk, az állóképességed enyhén szólva hagy némi kívánnivalót maga után...

Nem mertem neki bevallani, hogy nem figyeltem, úgyhogy inkább beleegyeztem. Nem mintha lenne más választásom. 

Kinga meghallgattatott velem egy lejátszási listát, tele olyan zenékkel, amik szerinte segítenek a győzelemre fókuszálni, meg úgy általában fókuszálni. Fél tizenegyig hallgathattam a motivációs szövegeit, majd közölte, hogy holnap nehéz napunk lesz, úgyhogy elvárja, hogy kialudjam magam. No comment.

Verseny: 5/? – nem tudom. Lehet, nem jó ötlet.

Cortez: 5/? – miért akar jönni? Semmit se értek.

Arnold: 5/5 – miattam jön, de csak mert védeni akar... 

Kinga: 5/4 – kicsit túl komolyan veszi ezt az egészet. De nélküle az első napon kiesnénk, úgyhogy próbálok hálás lenni az igyekezetéért. 

Éjfél múlt: 5/1 – aludni kellene.