SZJG x IOV - Négyen

13.

Az első néhány faházban már legalább hárman voltak, így inkább kerestünk egy üreset.

– Egész jó – állapítottam meg, ahogy beléptem. Meglepően tágas volt, két emeletes ággyal, szekrényekkel és két fotellel. Kinga azonnal elfoglalta az ablak melletti ágyat, én pedig éppen lepakoltam volna a másik mellé, mire megszólalt:

– A felső ágyat neked szántam, nem akarom, hogy egy idegen aludjon felettem. Remélem, nem forgolódsz sokat...

Sóhajtva visszamentem az ágyhoz. Alig várom a következő két hetet!

– Sziasztok! – nézett be az ajtón egy sötétzöld pulcsis, fekete hajú lány. – Van még helyetek?

– Szia! Igen, még kettő – mondtam mosolyogva.

– De jó! Akkor jövök harmadiknak, ha nem gond.

– Persze, nyugodtan – néztem rá kedvesen.

– Egyébként Lara vagyok – mondta mellékesen.

– Én Reni – mutatkoztam be.

– Szatmáry Kinga – fogott vele kezet Kinga.

Lepakolt a másik ágyra, majd a telefonjára nézve felsóhajtott.

– Bocsi, muszáj találkoznom a csapatommal, később beszélünk! – hadarta  sajnálkozva.

– Ó, oké – mondtam, miközben kiviharzott az ajtón. Újra ketten maradtunk.

– Hát, ez gyors volt – állapítottam meg.

Miután nagyjából kipakoltunk, gondoltuk, ideje felfedezni kicsit a környéket. Mire visszaérünk, talán megérkezik a negyedik lakótárs is. A legtöbben a lépcsőkön ülve önfeledten beszélgettek, pont mint egy átlagos táborban vagy nyaraláson.

A faházaktól nem messze, külön épületben volt a fürdőszoba, külön a fiúknak és lányoknak. Tíz zuhanyzó és ugyanennyi mosdó állt rendelkezésre.

– Remélem, anyukád tisztítószereket is adott, mert szükség lenne rá! – fintorgott Kinga a zuhanyzókra nézve. Kimentünk az épületből, és visszasétáltunk a faházakhoz.

Egy lány állt a ház előtt, derekán világoskék pulcsi.

– Sziasztok! – köszönt barátságosan – Oliv vagyok.

– Oliv? – vonta fel kérdőn a szemöldökét Kinga.

– Olívia, csak ez a becenevem – nevette el magát.

– Értem. Kinga – nyújtotta a kezét, majd felém biccentve engem is bemutatott – Renáta.

– Inkább Reni – javítottam ki, miközben kezet fogtam Olivval.

A szőke, csinos lány, akivel korábban Cortezt láttam. Menő név, irreálisan hosszú szempillák, szürkéskék szemek...Aú. ☹

– Melyik suliból jöttetek? – kérdezte barátságosan.

– Szent Johanna Alapítványi Gimnázium – felelte Kinga. – Francia tagozat.

– Az merre van?

– Budán.

– Ó, én Szegedről a Móra Ferenc Gimiből. Dráma tagozat.

– Igazán? Én a színjátszókör tagja vagyok – mondta Kinga kimérten.

– Akkor máris találtunk egy közös érdeklődési kört – mosolygott Oliv – Milyen darabokban játszottál eddig?

– Hosszú lenne felsorolni mindet, első osztályos koromban kezdtem – felelte Kinga – Voltam Antigoné, Ophelia a Hamletből, Gertrúd a Bánk bánból... – sorolta büszkén.

– Húha, én csak a gimiben, de régóta érdekelt – magyarázta Oliv. – Gertrúdot én is játszottam egyszer!

– Valóban? – szaladt fel Kinga szemöldöke – „A célod nem, de módjaid utálhatom."

– Te engemet megláncolál, s magadnak egy gödröt ástál, mostan mégis én, én húzzalak ki abból?" – mondta Oliv, majd elnevette magát – Tök jó, hogy így egymásra találtunk!

Ebben a pillanatban megérkezett Lara is. Hálásan néztem rá, amiért véget vetett a rögtönzött színháznak.

– Jöttök ebédelni? – kérdezte. – Utána elvileg megkapjuk a következő feladatot.

– Persze, farkaséhes vagyok – felelte Oliv. – Mi még nem találkoztunk, Oliv vagyok.

Kingával előre mentünk, amíg a másik két lány megismerkedett egymással.

– Össze kell velük barátkoznunk, hogy megtudjuk a gyenge pontjaikat – nézett rám Kinga komolyan, mire elhúztam a számat. – És azon leszünk, hogy ők ne tudják meg a miénket! – tette hozzá gyorsan.

– Ő az, akivel Cortezt láttam... – sziszegtem, nehogy meghallják.

– Melyik? A szőke?

– Igen. Ki más? – sóhajtottam.

– Legalább könnyű lesz nem túlságosan megkedvelned – vonta meg a vállát.

– Ti láthatóan már most kedvelitek egymást. Van bennetek valami közös...

– Ugyan már, én sokkal régebben kezdtem, a nyomomba se érhet – mondta magabiztosan. – Le fogom győzni!

– Ez egy csapatverseny – emlékeztettem. – Maximum együtt győzzük le.

– A lényeg ugyanaz – legyintett, miközben megérkeztünk az ebédlőhöz. A meleg miatt mindenki levette a pulcsiját, így nehezebb volt megtalálni Arnoldot, de végül kiszúrtam őt. Leültem hozzá, Kinga mellém. Cortez pedig velünk szemben ült a lila csapattal.

– Melyik faházban vagytok? – kérdezte Arnold.

– Bal oldalon az utolsó előtti. Ti?

– Jobb oldal, harmadik.

– Milyenek a lakótársak? – kérdeztem mosolyogva, a lilák felé pillantva.

– Katasztrófa – bólintott Arnold. – Nektek?

– Nem is tudom... Sötétzöld és világoskék csapat – vontam meg a vállam. – Majd kiderül.

Az ebéd paradicsomleves és rántott sajt volt sült krumplival. Bár az otthoni kaja nem hiányzott, anyuék annál inkább. A kezdődő honvágyamat elnyomva körbenéztem az étkezőben. Mindenki vidáman cseverészett, izgatottan várták mi lesz az első feladat.

Ebéd közben Arnolddal beszélgettem. Azt mondta, épp a Battle Royale-t olvassa újra, az elég két hétre is, így más könyvet nem hozott. ☺ Kikértem a véleményét, mert nem tudtam eldönteni, mit kezdjek el ma olvasni, Nyolcvan ​nap alatt a Föld körül vagy Pendragon legenda. Végül a Pendragonra esett a választásom, miután hosszasan kifejtette, miért tetszene nekem. ☺

Ebéd után maradtunk, ahogy a szervezők kérték. Róbert a biztonság kedvéért elismételt néhány szabályt, majd rátért arra, ami mindenkit érdekelt.

– A feladathoz minden tagra szükség lesz. Egyszerre egy csapat fog az étkezőben tartózkodni, a többiek kint várnak. A sötétzöld csapat lesz az első, kérlek gyertek ide!

Bőven volt időm szétizgulni magam, ugyanis utolsó előttiként kerültünk sorra. A végzett csapatok tőlünk távol, az étkező másik oldalán várakoztak, így beszélni se tudtunk velük. Próbáltuk kitalálni, milyen feladat lehet, amit viszonylag rövid időn belül teljesíteni lehet, és szükség van rá minden csapattagra. Nem jutottunk sokra, akármi lehet.

– Szürke csapat, felkészültetek? – nézett ki az ajtón egy szervező nagyjából egy óra után. Rajtunk kívül már csak a lilák maradtak.