Különös érzés fojtogat.
A szívem néha kihagy.
Mellkasom összeszorul.
Hangom elnémul.
Mikor meglátom nem kapok levegőt,
Tüdőmben bent rekedt az éltető.
Szemem, mintha káprázna,
Sose látott olyat, mint ma.
Lassan sétál, előre néz,
Emelt fejjel, nem búsan lép.
Egész héten őt bámultam,
Szemem levenni róla nem bírtam.
YOU ARE READING
Verseim
PoetrySzívem mélyéről érkező, igazi és saját érzelmeket megelevenítő verses irományok, melyek nem láttak napvilágot eddig sehol. Így hát itt, sok más író társam mellett gondoltam én is, hogy megosztom veletek ezt a néhány műnek mondható valamit. Remélem...
