Veled az éjben,
Át a sövényen,
Érzem a szellőt,
Már is a jelzőt.
Már feléd lépek,
Vissza se nézek,
Szorít a szívem,
Mégis lélegzem,
Nem hall a csendben,
Fájó ligetben,
Völgyek-hegyek alján,
Az Ő édes ajkán.
Bájol a szíve,
Nem csak a teste,
Érzem a terhet,
Értem a lelket,
Csábít még mindig,
Itt leszek végig,
Ne hagyj el engem,
Légy boldog velem.
Borítsd rám lelked,
Amíg csak enged
A tiszta vágyad,
Míg el nem bágyad.
Nézz hát szemembe,
Látod magad benne?
A két szép szemed,
Mely csak rám mered.
Csókollak, ölellek,
Többé sose engedlek.
2024. Május 12.
YOU ARE READING
Verseim
PoetrySzívem mélyéről érkező, igazi és saját érzelmeket megelevenítő verses irományok, melyek nem láttak napvilágot eddig sehol. Így hát itt, sok más író társam mellett gondoltam én is, hogy megosztom veletek ezt a néhány műnek mondható valamit. Remélem...
