Gondolataim körülötted forognak,
Magányos éjszakán mindig téged látlak,
Hallom a selymes hangod, csak téged hallak,
Hűvös szobában a hangok sokan vannak.
Előttem folyton folyvást csak te lebegsz,
Egy helyben állsz, mozdulatlanul merengsz,
Sötét szemiddel egyből rabul ejtesz,
Ha velük vágyakozva engem figyelsz.
Lényedet észlelem, már rég itt vagy,
Tested gyenge, nehéz, néha elhagy,
Szíved már rég nem bírja, így megfagy,
Léted akaratlanul is itthagy.
Nem vagy itt, mégis érezlek,
Nem vagy itt, mégis kérdezlek,
Nem vagy itt, mégis égetlek,
Nem vagy itt, mégis képzelgek.
YOU ARE READING
Verseim
PoetrySzívem mélyéről érkező, igazi és saját érzelmeket megelevenítő verses irományok, melyek nem láttak napvilágot eddig sehol. Így hát itt, sok más író társam mellett gondoltam én is, hogy megosztom veletek ezt a néhány műnek mondható valamit. Remélem...
