Fáradt szívem megpihen
E gyönyörű szegleten,
Mely minden szépet magába ölel,
Azután mély és halk hangon felel.
Hívogat a természetessége:
A zöld, virágos és óriás kertje.
A lágy ölében ülve csak azon gondolkodom,
Lehet-e ez a csodálatos hely az otthonom?
Órákig tudnék itt üldögélni,
Csupán csendben lenni és létezni.
A hűvös levegő is csípné a bőrömet,
Ám nem számítana, élném az életemet.
Élem is, hiszen most itt vagyok,
Arcomon széles mosolyt hagyok,
Szemeim lassan lecsukom, álmodok,
Így újra a Mennyek földjére jutok.
Álom ez a hely és olyan mint mondják;
Békesség mindenhol, s az embert megáldják.
Gyönyörű és csodálatos, tiszta mélység,
Éberen és bárhogy is igazi fényesség.
2024. Augusztus 5.
YOU ARE READING
Verseim
PoetrySzívem mélyéről érkező, igazi és saját érzelmeket megelevenítő verses irományok, melyek nem láttak napvilágot eddig sehol. Így hát itt, sok más író társam mellett gondoltam én is, hogy megosztom veletek ezt a néhány műnek mondható valamit. Remélem...
