Ha kell még, őt eltaszítom,
Hideg lelkem elcsitírom,
Zengő elmém lenyugtatom,
Csak a szívemnek ne fájjon.
Hiába is menekülök,
Mindenhová beköszöntök,
Ha kell, kenyeret is sütök.
Ám e érzés tényleg fellök.
Bár gondolatban ő már teljesen az enyém,
Én az övé vagyok; talán szerelmes belém?
Azok vagyunk mindketten. Sok érzés jön felém,
Elkapjam-e mind, majd befogadja-e elmém?
Talán egyszer még később megtudom,
Addig eme verset is megírom,
A reggeli zajok hangját hallom,
Tollam leteszem, s fejem lehajtom.
2024. augusztus 1.
YOU ARE READING
Verseim
PoetrySzívem mélyéről érkező, igazi és saját érzelmeket megelevenítő verses irományok, melyek nem láttak napvilágot eddig sehol. Így hát itt, sok más író társam mellett gondoltam én is, hogy megosztom veletek ezt a néhány műnek mondható valamit. Remélem...
