Verseim

Árva moraj

Tegnap este eszembe jutottál.
Egészen halkan hozzám szóltál.
Tücsök ciripelt a háttérben, ám téged jobban hallottalak,
Pedig nem álltam közel hozzád, távolról csodáltalak.

Rátelepedett a csendre simogató hangod,
Kitárulhat a szíved, felvirulhat az arcod.
Semmi nesz, árva moraj, csak te és én,
Egy éjsötét helyen, mely óvatlanul vén.

Kérdések lógtak közöttünk a térben,
Egymásra pillantva elvesztünk mélyen.
Én mélyebbre zuhantam, már akkor éreztem,
Mégse volt bennem egy csepp félelem.

Tudtam, hogy szavaid mögött több nincs,
De az együtt töltött idő óriási kincs.
A tettek fontosak, ám nálunk ebben volt a hiány,
Nem volt semerre, nem volt meg az irány.

Talán későn szóltál, hogy neked ennyi volt,
Bár időben ráébredtél, s a szerelmünk fénycsóvája kiholt.
Lassan, epésen hányta ki a boldog pillanatokat,
Maga mögött nem hagyott szomorúságokat.

Örömmel emlékszem rád vissza életem,
Ám óriási nyomot nem hagytál bennem.
A remény rabja vagyok, hiába hesegetem,
Nem hagyom elveszni a lehetőséget többé, szerelmem.

2024. Október 13.