Az ég szürke, felhők takarják,
Akár a szívem, sebekkel körülvéve,
De nem sebek ezek más szempontból nézve,
Csupán boldog érzések, melyek lassan feladják.
Emlékek sokasága fájdítja a szívemet,
Úgy hiányzik minden, úgy visszamennék
Egy-egy pillanatra, mely sajgítja lelkemet.
Az elfelejtett helyzetekre emlékeznék.
Hiányzik a reggel, a csicsergésre kelés,
Hiányzik minden, ami akkor volt - rég.
A koszos talp, ami fürdéskor alig lett tiszta.
Gyorsan eltelt már, közelebb van a vég.
Jó tudni, hogy akkor minden mindegy volt,
Mit tettem a "hogy" elé, s „a mondat végén pont".
Mibe öltöztem, mit csináltam, a rosszaság mindig elrontott.
Sírtam-e, vagy épp nevettem, de a gyerekkorom boldog volt.
Nem kellett mindenen aggódni,
Nem kellett mindenről tudni,
Minden apró dolog miatt stresszelni,
Csak tudatlanul éltem - mert akkor éltem -, nyugodtan játszottam,
És végtelenül boldog voltam.
2024. 03. 08.
Sziasztok!
Íme, egy újabb versecske.
Ez is ilyen szomorkás és komoly téma, a cím, illetve a szöveg is mutatja.
Minden versszak más rímfajta, sorrendben:
1. Versszak: ölelkező rím - a b b a
2. Versszak: keresztrím - a b a b
3. Versszak: félrím - x a x a
4. Versszak: bokor rím - a a a a
5. Versszak: páros rím - a a a b b
Hogy miért tartottam fontosnak közölni, hogy milyen rímfajták vannak? És hogy ebben a versben melyik versszak milyen?
Na azért, mert irtóra szeretem ezeket tudni (és közölni másokkal) Xdd.
Remélem, nem tűnők tudálékosnak, szimplán jó ezeket leírni. De szerintem mindenki tudja milyen az, amikor szeretsz valamit.
Remélem, tetszik! Mindenképp írjatok és nyomjatok egy csillagot, ha tetszik!
A véleményeteket várom, és legyen további szép napotok/estétek!💗❤️
VOUS LISEZ
Verseim
PoésieSzívem mélyéről érkező, igazi és saját érzelmeket megelevenítő verses irományok, melyek nem láttak napvilágot eddig sehol. Így hát itt, sok más író társam mellett gondoltam én is, hogy megosztom veletek ezt a néhány műnek mondható valamit. Remélem...
