Verseim

Fájdalmas tudat

Fájdalmas a tudat, hogy ennyi volt,
Úgy érzem, lett szívemen egy jókora folt.
Egy folt, amit talán be lehet foltozni,
De a rólad szóló érzéseket nem lehet bevarrni.

Szerettelek, de te nem szerettél.
Dicsértelek, ám te vajon dicsértél?
S ha nyugodtan aludtál minden este,
Rajtam lefekvés előtt gondolkodtál-e?

Talán reggel is én voltam az első gondolatod.
Derűs, vidám szeretet volt mindig az arcod.
Mint a Duna, olyan széles mosollyal fogadtál,
De a tudat rettentően fáj, hogy: nem harcoltál.

A hangnemed azt tükrözi, hogy elengedtél,
Egy kérdés fogalmazódik meg bennem: fél?
Esetleg attól, hogy én szeretni nem fogom,
Vagy csak saját magában nem lát annyit, s olyan, mint egy rom.

Nem tudom, és már nem is akarom tudni.
Gyötrődök, igen, mi mást tehetnék? Halni;
Futni nem fogok. Szembenézek érzéseimmel,
S ha kell, magamat penderítem fel.

De még utoljára elmondom szívem üzenetét:
Akaratlanul is neked adtam az egyik felét.
Nem késő még bevallani, hogy szerettelek,
Sőt úgy érzem, ezek után, miattad egyre jobban élek.

2024. Október 09.