Késő esti elmélkedések,
Miattuk reggel álmosan ébredek.
Fáj már néha gondolkodni,
Ezt a kávé sem tudja enyhíteni.
De még most is túl gondolok mindent,
Ez a káosz a fejemben sokat jelent?
Néha csak nézek magam elé,
S mélyen legbelül fordulnom kell százfelé.
Valójában mindenre is gondolok,
Mégsem jönnek könnyen a válaszok.
Egész nap ezeken jár az eszem,
Este lesz újra, és még most is töröm a fejem.
Egyszer talán vége lesz ennek,
Nem tart örökké, ettől nem félek.
Bár, most még most van, a mában kell élni,
Nem a múlt vagy a jövő gondolatán rágódni.
2024. Július 10.
YOU ARE READING
Verseim
PoetrySzívem mélyéről érkező, igazi és saját érzelmeket megelevenítő verses irományok, melyek nem láttak napvilágot eddig sehol. Így hát itt, sok más író társam mellett gondoltam én is, hogy megosztom veletek ezt a néhány műnek mondható valamit. Remélem...
