Egyszer védelmezően átölel,
Máskor hidegen taszít el.
Egyszer a fellegekben érzem magam,
Máskor a pokol lángjai mardossák hajam.
Néha rá gondolok, akkor nehezen alszok,
Takaró alá bújok, bántanak a hangok.
A hangok, amiket ajkain kiejt,
S utána édesen csókot izent.
Nem bírom elviselni a gondolatot,
Hogy néha velem játszod a bolondot.
A hideg járja át a testem miattad,
Nem tudom, most a haragod kiadtad?
Ne érj hozzám, menj innen,
Mondd meg, miért vagy ilyen?
Döntsd el végre kérlek, mit is akarsz,
Mert ha nem, lassan egyedül maradsz.
Tétova séta nem csillapítja az én dühöm,
Már nem érdekelsz, nélküled lesz csak örömöm.
A hűvös szellő is csípi az arcom,
Leülök egy padra, fejem lehajtom.
Ha rád gondolok mindig, szívem gyorsabban dobban,
Nem tudlak elfeledni, szeretlek egyre jobban.
Ez a sok kétes érzés csak pillanatnyi,
Téged akarlak, vissza akarlak kapni!
Légy hát velem még egy pillanatra,
Hadd nyugodjon meg bensőm akkorra.
Addig, míg velem lennél, én boldog lehetnék,
Nem figyelnék másra, csakis rád koncentrálnék.
2024. Április 20.
YOU ARE READING
Verseim
PoetrySzívem mélyéről érkező, igazi és saját érzelmeket megelevenítő verses irományok, melyek nem láttak napvilágot eddig sehol. Így hát itt, sok más író társam mellett gondoltam én is, hogy megosztom veletek ezt a néhány műnek mondható valamit. Remélem...
