Elkezdődött az iskola,
Nagy a nyüzsgés, sok a léha.
Vannak normálisak - ám kevesen vannak,
Velük nem találok egy hangot soha.
Izgalommal telnek a napok és az órák,
De sehol sincs egy ismerős arc.
Furán érzem magam, vajon látják?
Érzik, esetleg értik-e, ha nincs bennem többé harc?
Kíváncsiság visz előre, de miért is?
Miért befolyásol mindenki, akár egy percig is?
Nem kéne, tudom jól, mégis bennem van ez,
S néha csüggedt arccal emelkedek fel.
2024. Szeptember 04.
YOU ARE READING
Verseim
PoetrySzívem mélyéről érkező, igazi és saját érzelmeket megelevenítő verses irományok, melyek nem láttak napvilágot eddig sehol. Így hát itt, sok más író társam mellett gondoltam én is, hogy megosztom veletek ezt a néhány műnek mondható valamit. Remélem...
