Egy új élet reménye❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

13.rész

A szívem szakad meg ezért a srácért! Hogy lehet valaki ennyire szívtelen dög! Nem ezt érdemelte szegény. Megcsalni? Pfff... Bolond ez a lány ha képes volt egy ilyen pasit veszni hagyni. Nem igazán találom a szavakat, nem tudom mit mondjak neki! Nyilván nem a sajnálatomra van most szüksége! A szememet csípni kezdi a könnyem, próbálom kipislogni de erre nincs sok esély, a francba nem akarom, hogy sírni lásson de már késő! Sírok, zokogok és látom, hogy nem érti. Ijedtnek tűnik! Szeretném megnyugtatni de előbb magamat kéne valahogy. A szemébe nézek és annyi érzelem kavarog benne, valószínű ugyanazt látja ő is rajtam, de a fenébe is akarom őt!
Nagy levegőt veszek és felállok! Látom rajta a pánikot azt hiszi lelépek de ez nem fog bekövetkezni. Megkerülöm az asztalt és az ölébe ülök. Meglepődött, de egy percig se habozik átkarolja a derekam és az arcát a nyakamba temeti.
Hangom halk suttogás de annyi kérdés van bennem amire szeretném tudni a választ!

-Szeretném ha tudnád, hogy sajnálom és megértem mért vagy bizalmatlan és köszönöm, hogy őszinte voltál velem! De ha azt akarjuk, hogy ez működjön lenne pár kérdésem, rendben?-nem szól semmit csak bólint.
-Nézz rám Luc!-kérlelem halkan. Nem megyek semmire vele még mindig az arcát a nyakamba fúrja és hevesen ingatja a fejét.-Kérlek!!
Majd lassan felemeli a fejét és rám néz. Csillog a szeme ami megdöbbent, talán ez az első igazi érzelem amit látok rajta amióta ismerem. A zord külső mégis csak érző szívet takar. Lassan közelebb hajolok és megcsókolom a nyakát az állát majd szájára lecsapva falni kezdem. Tudnia kell, hogy nem engedtem el és akarom őt! Az egyik kezét a tarkómra rakja és még közelebb húz magához, a másik keze a fenekemre simul. Halk nyögés hagyja el a számat. Bármennyire is imádom ezt, előbb beszélnünk kell! Erőt veszek magamon és megszakítom a csókot. Kérdőn néz rám, nem érti mért fújtam visszavonulót.

-Előbb beszélgessünk kicsit, oké?-felsóhajt de bólint.
-Kérdezz!! Válaszolok bármit is akarsz tudni!
-Szereted még?-ez a legfontosabb amit tudni akarok, hiszen ha bármit is érez még iránta akkor nekem semmi keresni valóm itt!
-NEM dehogy! Úristen Te ezt gondolod? Nem azért nem nyitottam mások felé mert még mindig szeretem, hanem mert nem akarom még egyszer átélni amit velem tett! Hinned kell nekem! Te vagy az első akivel megakarom próbálni, szeretnélek közel engedni magamhoz de félek!-a tekintetét elfordítja rólam látom rajta, hogy megbántódott!
-Sajnálom, de muszáj volt tudnom! Nehéz olvasnom benned mivel nem hagyod, hogy beléd lássak! Mióta nem láttad?-kérdezem és óvatosan a kezemmel az arcát vissza fordítom, hogy rám nézzen.
-Több mint egy éve! Sok mindent nem tudok róla és nem is akarok!-bólintok mert hiszek neki. Kényelmetlenül érzi magát de hálás vagyok amiért válaszol a kérdéseimre.
-Megbocsájtanál neki ha vissza jönne?-ez az utolsó kérdésem de ez is nagyon fontos, hogy tudjam!
-Nem! Látni se akarom! Eleget szenvedtem miatta!
Hinni szeretnék neki de a szívem mélyén azt érzem, hogy ez 100% nem igaz! Annyiszor adott ennek a lánynak még egy esélyt, hogy úgy gondolom ha itt állna most vissza tudná dédelgetni magát. Elhessegetem ez a gondolatot és mélyre temetem magamban, most csak MI vagyunk, nem igaz?
-Látom, hogy jár az agyad, ki vele mit akarsz még tudni édesem?-igaza van jár az agyam, már hogyne járna. Rámosolygok majd megcsókolom!
Hirtelen felemel és az asztalra ültet.
-Szóval édesem, most hogyan tovább?-kérdezi de a keze már a combomat simogatja, a szája a nyakamat cirógatja. Hmm... ez annyira jó érzés!
-Téged akarlak Luc! Te mit akarsz?-kérdezem és a lábamat a dereka köré fonom. Most pont jó helyen áll, érzem ahogy a férfiassága nekem feszül.
-Ahh.. te nő, kikészítesz! Csak Te kellesz, minden értelemben. Nem akarom tovább titkolni ami köztünk van! Azt akarom, hogy mindenki tudja, hogy az enyém vagy!!-beleharap a nyakamba szívja, csókolja ahol csak éri.
-Szóval kiakarsz sajátítani magadnak? Rosszfiú vagy!-csapok a mellkasára de közben úgy vigyorgok mint a vadalma.
-De még mennyire!! Ez nem is kérdés aranyom! A rosszfiúk közül is én vagyok a legrosszabb!-kacsint rám, majd olyan szenvedéllyel csap le a számra, hogy attól félek lassan oxigén palackra lesz szükségem, bassza meg!

-Édesem?
-Hmm??-más válaszra nem futja tőlem most.
-Gyere haza velem!!!

Arra maradt erőm, hogy bólintsak. Semmi másra nem vágyom ebben a percben csak, hogy magamon és magamban érezzem őt!...