Egy új élet reménye❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

12.rész

Lucas

Hogy lehetek ekkora hülye! Nem értem mért mondtam azt neki, hogy olyan hazug mint a többi nő! Egyáltalán nem olyan, sőt azt se értem mért van velem! Csúnyán viselkedtem vele már az elejétől fogva ő még is kitartott mellettem! Inkább hálásnak kellene lennem, nem érdemlem meg őt, de most már képtelen vagyok elengedni! Fontos lett számomra! Azért is lettem olyan mérges Mikor megláttam egy másik pasival. A francba is ma mindent elmondok neki. Vagyis bízok benne, hogy meghallgat és ad még egy esélyt. Ha így is lesz akkor mindent megteszek, hogy meg is tartsam őt! Lebontom a falakat a szívem körül és engedem hogy belém lásson. Kockázatos de máshogy ez nem fog működni ezt most már én is tudom. Viszont szeretném felcímkézni ami köztünk van vagy lesz! Szeretném ha mindenki tudná, hogy Ő az enyém!!

Ma munka után mindent megbeszélünk de már most ideges vagyok. Korábban jöttem be mert elkellet intéznem egy rendelést. Senki nincs még bent rajtam kívül. Ahogy telik múlik az idő egyre jobban kezdek pánikolni.  Sorban érkeznek a kollégák, apám is befut. Na pont ő hiányzott ma még ide.
Majd meghallom a hangját, ahogy mindenkinek köszön. Noel még puszit is kap.
Ne gondolj rá, ne gondolj rá, csak jóban vannak. Próbálom lenyugtatni magam, a rohadt életbe, utálom, hogy ilyen bizalmatlan vagyok.
Elkezdek poharakat törölni hátha ezzel lefoglalom magam amíg ide ér a pulthoz. Nem is kell felnéznem, hogy tudjam itt van mellettem! Előbb megérzem a jelenlétét mint bárki más.

Ahogy egymásra nézünk egyből észre veszem a fájdalmat a szemében. Utálom magam, hogy ez miattam van. Legszívesebben magamhoz húznám és addig csókolnám amíg el nem felejti amit tettem és mondtam neki! Nagy levegőt veszek és köszönök neki.

-Szia!-mondom halkan és megpróbálom megfogni a kezét de nem hagyja. Érthető ez a reakció tőle mégis rosszul esik.
-Szia! Munka után beszélünk, ebben maradtunk Luc!-mondja és már ott sincs. A pult alá berakja a táskáját és a kabátját, látszólag nyugodt de érzem a feszültséget és a haragot rajta.
Rendben, ha ezt akarja akkor békén hagyom zárasig.

Ahogy kinyitunk már egy órán belül telt ház van. Időnk se lenne ma kommunikálnunk egymással munka közben de milyen érdekes Noel mindig talál valami okot, hogy megszólítsa vagy hozzáérjen Ninához!
Annyira dühít, de nem szólok semmit! Elég hamar eltelik az este! Ketten maradtunk, itt az idő!
Közelebb megyek hozzá, kiveszem a kezéből a ruhát és magam felé fordítom!
-Menjünk üljünk le az egyik boxba!-nem szól semmit csak bólint!
Elindul előttem, istenem az a csípő és fenék ahogy riszálja. Nem, most ne erre gondolj!! Távolságot kell tartanom tőle mert így is nehéz a közelében féken tartanom magam. Így mikor helyet foglal vele szemben ülök le!

-Annyira sajnálom Nina! Mindent amit mondtam és tettem. Féltékeny voltam! Tudom ez nem kifogás de szeretném ha ezt tudnád!-megfogom a kezét az asztal felett és most hagyja. Kis lépés de én már ennek is örülök.
-Luc, tudom, hogy nehéz megbíznod bennem vagy bárki másban, de ez enélkül nem fog működni!
-Igazad van! Elmondok mindent, bármit amire csak kíváncsi vagy! Nincs több titok, ígérem!-most először néz rám úgy igazán! Oh azok a szemek eltudnék veszni bennük!
-Kezd az elején szerintem! Ki az a lány? Mi történt?-a hangja kérlelő, inkább csak lágy suttogás.
Most vagy soha!
-Livnek hívják! A középiskolában ismerkedtünk meg. Teljesen oda voltam érte! Két évvel fiatalabb nálam így mikor ő gólya volt akkor én már másodikas. Mondhatom azt is, hogy hamar összemelegedtünk! Sokáig nem is voltak gondjaink. Aztán mikor másodéves lett én pedig végzős elkezdett buliba járni. Sokat veszekedtünk mert én a tanulást választottam hiszen vizsgáim voltak. Mindegy is ez annyira nem is lényeges. Ő bulizott én tanultam de megbíztam benne. Nem kellett volna! Megcsalt! Szakítottunk de annyira szerettem, hogy csak vissza sírta magát hozzám. Fűt fát ígért! Megbocsájtottam neki! Majd én elkerültem az egyetemre ő végzős lett. Egyre többet bulizott, újra. Ritkábban találkoztunk de megoldottuk! Egészen addig rendben volt minden amíg le nem bukott egy sráccal! Megint megcsalt! Annyira hülye voltam és szerelmes. Úgy gondoltam ő az igazi, hogy én mekkorát tévedtem, utólag már tudom! Addig hízelgett és sírt míg újra megbocsátottam. Elvégeztem az egyetemet összeköltöztünk. Látszólag minden rendben volt aztán elkezdett furcsán viselkedni. Kiderült, hogy terhes! Velem madarat lehetett volna fogatni annyira boldog voltam. Ő már kevésbé, amit nem is értettem, nyilván fiatalok voltunk de szerettük egymást, gondoltam majd megoldjuk együtt! Hogy én mekkorát tévedtem. Egyik nap előbb értem haza a munkából és nem volt egyedül, éppen egy sráccal veszekedett a kibaszott nappalink közepén, hogy igényt tart a gyerekre ő az apa és nem tilthatja el tőle! A szívem tőrt szét azon a kurva napon annyira fájt. Megcsalt és még a gyerek se az enyém ez már túl sok volt nekem! Elzavartam és azóta se láttam! Akkor megfogadtam, hogy még egyszer nem tesznek lóvá, így bezártam a szívem egészen addig amíg téged meg nem ismertelek! Szeretném ezt köztünk Nina tényleg!-ahogy rá nézek látom, hogy könnyes a szeme de még mindig nem szólt semmit!

Most mért hallgat? Mért sír?....