Egy új élet reménye❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

26.rész

Liv ott állt az ajtóban Luc teljesen lefagyott, nem mozdult. Tudom gonosz voltam de írtam tegnap este Livnek, hogy reggel jöjjön át addig beszélek Luccal, de sajnos nem igazán volt időm tegnap este. Ma pedig a reggeli pánikom és a rosszullétem miatt nem jutottam el odáig.
Gyorsan az ajtóhoz lépek és beinvitálom a vendégünket, mégsem az ajtóban kéne beszélgetnünk.
-Gyere csak be, kérlek! Luc menj öltözz fel addig.-a kanapé felé terelem Livet.
-Feljönnél velem édesem a hálónkba? Beszélnünk kell!-nem várja meg míg válaszolok már a lépcsőn trappol felfelé. Mérges. Ez egyértelmű. De olyan makacs, máshogy biztos vagyok benne nem sikerült volna össze hoznom ez a találkozót csak így.
-Ne haragudj! Csak egy perc és visszajövünk. Esetleg kérsz valamit inni?-Liv megrázza a fejét. Bólintok majd elindulok az emeletre.
-Édesem....elment az eszed? Minek hívtad ide? Megmondtam nem akarom látni, se beszélni vele.
-Tudom és sajnálom, csak hallgasd meg kérlek. Az én kedvemért. Nem miattad van itt. Mármint nem olyan értelemben. A segítségedre van szüksége. Én szeretnék neki segíteni és a fiának. Bajban vannak és....-Luc feltartja a kezét, belém fojtva a szót.
-Rendben! Beadom a derekam de csak miattad, mert fontos vagy nekem és nagyon szeretlek.-átöleli a derekam és megcsókol.
-Köszönöm! De most menj vegyél fel valami pólót addig lemegyek hozzá ne ücsörögjön lent egymaga. Siess!-már lefelé megyek mikor újra rám tör a hányinger. Jaj csak ne most, basszus. Megállok és nagy levegőt veszek. A francba remélem nem szedtem össze valami vírust.
-itt vagyok! Minden rendben, Luc is mindjárt jön csak pár perc.-leülök Liv mellé de a rosszullét nem igazán akar elmúlni.
-Nina minden rendben? Elég sápadtnak látszol! Ne hozzák valamit?-megrázom a fejem, bár egy kis víz lehet jól esne. Hallom Luc lefelé jön már, így próbálom összekapni magam. Nem akarom megijeszteni, láttam az előbb rajta a fürdőben, hogy aggódik miattam.
-Lucas talán hoznod kéne valamit inni a barátnődnek, kicsit sápadt.-Luc rám néz majd oda lép mellém.
-Édesem jól vagy? Hozzak egy pohár vizet esetleg?-bólintok, majd gyorsan hozzá teszem.
-Semmi bajom csak egy kis hányinger, biztos semmi komoly.
-Nem vagy terhes?-Liv kérdése teljesen ledöbbentett. Ránézek Lucra aki szintén megtorpant a nappali és a konyha között félúton. Miket beszél ez a nő?! Teljességgel kíván zárva, hogy terhes legyek.
-Nem Liv, nem vagyok terhes! De most nem miattam vagyunk itt, szóval  talán elmesélhetnéd Lucnak mért kerested fel.-Luc pont most ért vissza, lerakja elém a pohár vizet. Leül mellém és megfogja a kezem. Oda hajol a fülemhez és megkérdezi.
-Biztos jól vagy? Ne menjünk orvoshoz?-ahh hát nem hiszem el. Bolhából elefántot csinálunk a semmiért.
-Ne aggódj minden rendben. Ha rosszul érzem magam szólni fogok, rendben?!-bólint és vissza fordul Livhez.
-Akkor ki vele, miért vagy itt?
Liv mindent elmond Lucnak. A veréseket, a zsarolást, hogy sakkban tartja ez a Thomas őt és a fiát. Kétségbe van esve a mondandója végére teljesen kiborul. Zokog, sír, összetört.
-Amiről még te sem tudsz Nina, tegnap Thomas megjelent nálam. Megtalált és kivan bukva teljesen. Megfenyegetett ha nem megyünk vissza hozzá akkor megöl és elveszi a fiam. Látott engem múltkor amikor felmentem hozzád. Ideges vagyok biztos tudja, hogy készülök valamire nem hülye ráfog jönni. Annyira félek Luc, kérlek segíts!!!-a kezébe temeti az arcát és keservesen sír.
-Sajnálom Liv de ez nem éppen az én jogi szakterületem.-mondja neki Luc.
Megfogom Luc kezét és ránézek.
-Talán nincs olyan ismerősöd aki esetleg tudna segíteni? Segítenünk kell Livnek!-hallom ahogy Luc dörmög valamit az orra alatt.
-Nem tudom, hogy jó ötlet e. Nem akarom, hogy bajod essen. Ahogy Liv leírta ezt a faszit elég veszélyes egy pszichopata állat. Tudja hol laksz és kivagy. Előnyben van, ő ismer minket viszont mi nem tudjuk ki ö.-igaza van, kétségtelen. De valamit tenni kell ezzel a hapsival lekel csukatni a fenébe.
-Semmi bajom nem lesz! De szeretném ugyanezt elmondani Livről is. Nem érdemli meg azokat a veréseket és a fia is veszélyben. Segítenünk kell!!!-Luc bólint, majd feláll és a konyhába megy. A telefonért nyúl valamit ütöget rajta és a füléhez tartja a mobilt. Egy Max nevű illetővel beszél éppen. Nagy vonalakban felvázolja a helyzetet, beszél vele egy időpontot holnapra, megköszöni a segítséget és bontja a vonalat.
-Holnap 10 órára leszerveztem egy találkozót egy régi ismerősömmel, felírom a címet. A többi már rajtatok múlik, ennyit tudtam segíteni.-átadja a papírt az adatokkal és az ajtóhoz lép.
-Nagyon szépen köszönöm! Luc én annyira sajnálom amit akkor....-Luc feltartja a kezét jelezve, hogy nem akar többet hallani.
-Meghallgattalak, felhívtam az egyik barátomat, hogy segítsen neked, de ennyi. Nem akarok még nagyobb bunkó lenni, de menj el kérlek! Segítettem de csak is Nina miatt!-Liv az ajtóhoz lép megköszöni még egyszer nekem is a közben járást és távozik.

-Tudom, hogy nehéz volt, de köszönöm. Szeretlek!-Luc rám néz de nem tűnik valami boldognak. Nem szólal meg csak néz, olyan mintha tanulmányozna, végig mér tetőtől talpig majd végre megszólal de inkább ne tette volna!!

-Te... Te terhes vagy?.....