Egy új élet reménye❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

15.rész

Reggel mikor felébredek mindenem sajog. De ez egy jó eső érzés. Rá nézek a mellettem lévő férfira aki még mindig alszik. A szívem hevesen verni kezd a mellkasomban, annyi érzés kavarog bennem szinte teljesen agyon nyom. Vajon tényleg komolyan gondolja velem? Merhetek ebben reménykedni? Tudom mit mondott akar engem, de a szavaknak sok jelentősége nincs amíg tettek nem követik. Szükségem van valami biztosítékra tőle, hogy nem csak én viszem a szívem a vásárra ebben a kapcsolatban. Jár az agyam és rájövök, hogy időm se volt gondolkodni azon amiket tegnap Luc a tudtomra adott. A múltja teljesen letaglózott. Hiába tagadnám egy kicsit tartok tőle, hogyha megnyitom a szívem ennek a srácnak darabokra fogja zúzni, vagy így vagy úgy.
Olyan lányba volt szerelmes aki megcsalta, megbántotta, de újra és újra megbocsátott neki. Félek ha vissza térne az életébe ez a nő minden a feje tetejére állna. Azt mondja nem bocsájtana meg neki, de én ebben nem hiszek. Valahogy vissza könyörögné magát.
A fenébe is nem csak neki vannak a bizalommal gondjai erre most jövök csak rá. Képtelen vagyok tovább az ágyban heverészni a gondolataimmal. Felkelek és a fürdőbe megyek megmosakodni. Az ajtóra akasztva találok egy pólót amit gyorsan magamra kapok. Nem akarok úgy haza menni, hogy nem köszönök el tőle. Azt érzem nem lenne túl boldog a dologtól, így úgy döntök lemegyek a konyhába, koffeinre van szükségem.

A konyhába érve a kávéfőzőt bekapcsolom és amíg várakozok egy hirtelen ötlettől vezérelve megnézem van e minden itthon neki, hogy palacsintát tudják készíteni. Kipakolok mindent azt asztalra és nekiállok összeállítani a masszát. Teszek veszek már majdnem elkészültek az összes palacsinta kisütésével mikor egy dalszöveg kezd el kibontakozni a fejemben. Gyorsan körbe nézek hátha találatok tollat és papírt de sajnos csak egy szalvétát találok. Nem érdekes erre is tudok írni.

Titokban hadd suttogjam el némán
Hogy a perc, mikor megismertelek
Belém költözött, ahogy néztél rám
Én éreztem, egyszer beléd szeretek…

Odaadom…
Odaadom a szívemet
Odaadom, Tiéd a zár
Odaadom, oh
Én végre odaadom
Igen, ideje bíznom már!

Kételkedtem párszor, igen, féltem,
Hogy amit kiváltasz az túl ismeretlen
Magamba néztem és most már értem
Hogy nekem te, Neked én az egyetlen

Luc mérges hangjára leszek figyelmes, ahogy a nevemet kiabálja.
-NINA! Nagyon remélem, hogy odalent vagy!-annyi időm maradt, hogy gyorsan a szalvétát a kezembe veszem és a hátam mögé rejtem. Remélem nem vette észre! Ahogy belép a konyhába látom, hogy mérges, ingerült, egy szál boxerben ácsorog előttem a nyálam is csorogni kezd annyira jól néz ki.
-Minden reggel ennyire hangos vagy? Mert akkor lesznek problémáink.
-Azt....azt hittem leléptél. Mikor nem találtalak magam mellett és a fürdőben se voltál, kiakadtam!-közelebb jön hozzám és magához húz. A kezem még mindig a hátam mögött van ami feltűnik neki is.
-Ülj le készítettem reggelit, remélem nem bánod!-közben próbálok szabadulni az öleléséből de nem hagyja, még mindig szorosan tart.
-Teljesen elkényeztetsz. Előbb az ágyban most meg a konyhában. Hmm... Tényleg szerencsés vagyok de előbb kérem a reggeli csókom!-válaszolni már nem tudok mert a szája már a számon. Felnyögök    ahogy megérzem a nyelvét ahogy keresi az enyémet. Majd hirtelen megfogja a kezem és kiveszi a szalvétát belőle. A francba csak a figyelmemet akarta elterelni, persze, hogy észre vette, hogy valamit dugdosok előle!!!
-Luc, add azt oda! Kérlek!-nem akarom, hogy elolvassa még nem állok rá készen, hogy megtudja írogatok. Azt se akarom, hogy kinevessen hiszen ő profi én meg csak firkálgatok mikor olyanom van. Felé nyúlok de ő magasabb és erősebb nálam, esélyem sincs ellene.

-Titokban hadd suttogjam el némán
Hogy a perc, mikor megismertelek...-de nem folytatja, hol engem hol a szalvétát nézi.

Ahogy meghallom a szájából az első sorokat elönt a rettegés, pánikba esek nem akarom, hogy elolvassa de ez már késő. Rám mered, nem szól semmit csak néz. Kurva életbe! A szememet könnyek csípik, el kell innen mennem. Felrohanok a szobába, gyorsan megpróbálok felöltözni de már ott van mögöttem. Átkarolja a derekam, hátulról magához von és csókot lehel a tarkómra. A sírás fojtogat de saját magamat se értem, semmi rosszat nem tettem, akkor minek menekülök? Ezek csak firkák! Semmi komoly!

-Édesem, ez amit írtál egyszerűen gyönyörű! Mért titkoltad, hogy írogatsz?-vállat vonok, hiszen nem tudok neki választ adni erre!
-Több is van?-bólintok, kár lenne tagadni. Maga felé fordít és két keze közé veszi az arcomat majd lágyan megcsókol először a számat, az arcomat és a szememet! Majd a fülemhez hajol és csak ennyit mond:
Szeretném, hogy nekem te, Neked én legyek az egyetlen!

Heves szívverésem ellenére is tudom, hogy meghaltam! Ahogy a dalszövegemből idézett, valami megmozdult bennem. A szívem az övé lett.....