Egy új élet reménye❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

28.rész

Lucas

Bent vagyok a bárban, sajnos előbb be kellett jönnöm. Apámnak kellett egy kis segítség és beszélni is akart velem. Nina csak egy óra múlva jön, ma visszajön dolgozni amit már annyira várt. Én szívesebben vettem volna ha otthon marad és tanul, csak az iskolára koncentrál. De ha ezt közölném vele úgy rohanna el tőlem mint akit ágyúból lőttek volna ki. Én szeretném ha az én otthonom az övé is lenne, készen állok. Mikor egy hete rosszul volt és azt hittem terhes, hát igazából én nagyon boldog lettem volna. Igen, korai lenne de tudom, hogy ő az igazi. Sikerült visszahoznia a régi Lucot amilyen azelőtt voltam. Még arra is rá vett, hogy segítsek Livnek, pedig látni se akartam. Érte mindenre képes lennék. Ő a boldogságom, megnevettet, akar engem, szeret engem, elfogad olyannak amilyen vagyok. Sose gondoltam volna, hogy újra boldog lehetek, nem is akartam az lenni de Nina más. Ha tudnám, hogy nem rémül meg már holnap feleségül venném. De megelégednék azzal is ha hozzám költözne. Apám kalimpáló keze ránt vissza a valóságba, elmerengtem, fogalmam nincs mit mondott de mosolyogva néz rám szóval őneki is leesett, hogy egy szavát se hallottam.
-Látom nagyon nem vagy itt fejben!-mondja apa!
-Sajnálom! Mit is mondtál?
-Nem érdekes előbb mesélj Te! Rég láttalak ilyen boldognak és fesztelennek! Csak nem Nina miatt vagy ilyen? Jól alakulnak a dolgok?-bólintok, nem is tudom hol kezdjem, annyi érzelem kavarog bennem és mindet még én sem fejtettem meg. Elmondom azt amit tudok!
-Szeretem őt! Szerelmes vagyok bármire hajlandó lennék érte. Vissza hozott az életbe pedig már lemondtam róla, hogy újra boldog legyek de ő lebontotta a falakat. Azt hittem szeretem Livet de amit Nina iránt érzek az más, sokkal erősebb bárminél.-apámra nézek és látom, hogy fülig ér a szája. Amit előadtam neki az egy nyálas, csöpögő monológ de leszarom. Szeretném ha tudná, hiszen annyit rágta a fülem annak idején, hogy ne keseregjek jön majd valaki aki mindent feledtet velem. Hát igaza volt!
-Nem akarom azt mondani, hogy én meg mondtam de... mindegy is örülök nektek. Az nagy lépés már, hogy kimondod Liv nevét, de a legnagyobb öröm számomra, hogy újra azt a Lucot látom aki régen voltál.-igaza van, jó újra önmagam lennem.
-Viszont lenne itt még valami fiam! Múltkor szívességet kértél, hogy a felvett demótokat elküldjem a fejvadász haveromnak. Ma válaszolt! Bejuttatta Alarick Federovhoz aki találkozni akar veletek személyesen New Yorkban!-te jóságos ég ezt nem hiszem! A Federov lemezkiadó találkozni akar velünk! Megszólalni is alig bírok.
-Apa ez... ez fantasztikus!! Köszönöm! Nem is tudom mit mondjak!-apa megrázza a fejét.
-Ne nekem köszönd ez a ti érdemetek! Büszke vagyok rád fiam!-sírni tudnék örömömben. Felállok és megölelem apámat. El se hiszem, előbb Nina, most meg ez! Tuti álmodom, de ha ez csak álom sose akarok felébredni. Azonnal szólni akarok erről Ninanak de az órámra nézek, lassan itt kell lennie. 10 perc és kezdődik a műszakunk. Viszont a fiúknak gyorsan dobok egy üzenetet.

Én: Fiúk ezt nem fogjátok elhinni. New Yorkba megyünk! Federov lemezkiadó látni akar minket!

Ahogy sejtettem, mind a ketten megvesztek! Kapom sorban a ne már, ez komoly, na mit mondtam, ez állat, híresek és gazdagok leszünk szövegeket. Még mindig alig bírom felfogni mi is történik mikor újabb üzenetet jelez a telefonom.
Ránézek a kijelzőre de nem ismerem a számot.

Ismeretlen: Remélem elbúcsúztál a barátnődtől! Ha mégsem, hát az pech!

Ki a faszom ez? És mi az, hogy elbúcsúztam e?
-Minden rendben fiam? Mi történt?-ránézek apámra de nem tudok válaszolni. Felpattanok a székből és már rohanok ki a bárba. Sehol se látom Ninát, már rég itt kéne lennie! Aztán meghallom ott kint a kiabálást, sikítozást, a nagy csattanást. Ahogy feltépem az ajtót és meglátom az autót ami feltekeredett az oszlopra elfog a félelem. Emberek rohangálnak előttem, kiabálnak, hogy valaki hívja a mentőt és a rendőrséget. Majd a tekintetem megáll a járda szélén elterülő női alakon.

Nem, nem, nem ilyen nincs!
-NINA...a rohadt életbe!-amint odaérek hozzá letérdelek mellé, megfogom a kezét. Nem mozgatom!
-Nina édesem! Maradj velem, kérlek!
A fenébe hívjon már valaki mentőt!
-L..Luc?
-Shh édes itt vagyok mindjárt itt a mentő! Tarts ki!-megfogom a kezét mire felszisszen.

A picsába....hol az a mentő már.....