Egy új élet reménye❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

20.rész

Lucas

Úgy néz ki sikerült meglepnem Ninat. Gondoltam egyet és megkérdeztem Noelt mennyien vannak. Mikor közölte, hogy elég kevesen így egyből cselekedtem. Most haza felé tartunk hozzám kicsit szótlan remélem nem azon rágja magát amit délután írtam neki. Én örülnék ha nálam lakna, komolyan gondoltam minden szót. Csak vele akarok lenni ez számomra már nem is kérdés. De az is lehet, hogy a repülés miatt ideges, vagy csak fáradt. De az ilyet, hogy kérdezi meg az ember? Olyan régen érdekelt bármi is ami egy nővel kapcsolatos vagy egy párkapcsolatban. Tanácstalan vagyok, kérdezzek rá? Majd beszél róla ha akar? Ááá kéne egy rohadt kézikönyv a nőkhöz!
Ahogy leparkolok és bemegyünk a lakásba még mindig csendben van. Valamit mondanom kéne vagy kérdeznem, de semmi nem jut eszembe. Kicsit olyan érzésem van mintha az első randinkon lennénk. Te szerencsétlen kapd már össze magad!

-Kérsz valamit inni vagy enni?-megrázza a fejét és átölel.
-Mi a baj, édesem? Fáradt vagy? Csinálhatok neked fürdővizet és egy kicsit lazulhatsz! Hmm, mit szólsz?-rám néz azokkal a nagy szemeivel, amiben legszívesebben elvesznék.
-Semmi másra nem vágyok csak, hogy megcsókolj és ne engedj el!-hát ki vagyok én, hogy nemet mondjak erre?!
Még szorosabban ölelem, majd a karjaimba kapom és felmegyek vele az emeletre. Az ágyra ültetem és elkezdem levetkőztetni. Szeretném kényeztetni kicsit, így csókolgatni kezdem a nyakát, vállát, mellét, hasát, aztán, ahogy lejjebb haladok megállít!
-Ne! Nem akarok várni most akarom, kérlek!-szerettem volna lassan haladni de ha ezt akarja..
Megcsókolom majd lassan belé hatolok. Ő felnyög és a lábát a derekam köré fonja. Imádom, ha eddig bizonytalan lettem volna az érzéseimben már nem vagyok. Semmi kétségem, hogy szeretem ezt a lányt. Egyre gyorsabban mozgok benne, ami annyira mámorító és igazi. Egyszerre érjük el a kielégülést. Lehetséges, hogy a szex egyre jobb és jobb ezzel a nővel?! Mellé fekszek, átölelem és cirógatni kezdem a hátát. Lassan elnyomja az álom én meg beállítom az ébresztőt aztán én is behunyom a szemem.

A reggel hamar eljön, igaza volt Ninanak nem vagyok a korán kelés híve, de ha kell feltudok kelni. Amíg készülődik főzök egy adag kávét. Közösen megisszuk majd elindulunk a reptérre. A búcsú nehéz de csak két nap sőt inkább csak másfél. Se perc alatt eltelik. Megígértettem vele ha leszáll írjon és este majd felhívom.

Hazafelé azon gondolkodok, hogy bemegyek a bárba elintézek pár dolgot. Felhívom Vincentet és megpróbálok vele cserélni. Szerdán, csütörtökön dolgoznék de ha bejönne helyettem akkor Ninaval tudnám tölteni ezt a két napot. Szerencsére belement így tudok tervezgetni.

A bár üres senki sehol. Előveszem a számlákat és neki állok átböngészni őket. Órákkal később a telefonom csipogni kezd. Rápillantok de nem Nina írt egy ismeretlen szám az!

Ismeretlen: Szia Lucas! Szeretnék veled beszélni, esetleg ráérnél?

Ki a fene lehet ez?

Én: Ne haragudj, de nem tudom kivagy!!

Ismeretlen: Liv vagyok! Kérlek csak beszéljünk! Szükségem van a segítségedre! Dolgozol ma vagy holnap? 10 percet kérek!

Mi a picsa! Liv? Több mint egy éve nem láttam és most se tervezem, hogy találkozok vele!

Én: NEM! Se ma, se holnap, se semmikor hagyj békén!!

Lezárom a telefonom és nem is foglalkozom vele egészen addig míg Nina nem hív. Basszus elfelejtettem felhívni. Alig emlékszem a beszélgetésre. Az rémlik, hogy szerencsésen odaért, otthon minden rendben. Meg mondott valamit a visszautazásról, de nem emlékstem, majd holnap rákérdezek. Elköszönünk egymástól, de csak nem jön álom a szememre. Egész éjjel forgolódok.

Másnap még mindig zavaros minden. Liv üzeneteit még mindig nem nyitottam meg. Komolyan gondoltam, hogy nem akarok vele találkozni! Semmit nem akarok ettől a nőtől! Ha nem veszek róla tudomást majd feladja.

Munkába menet még mindig kavarognak a gondolataim. Mi a fenének kellett pont most felbukkannia, annyira jól ment minden. Ninanak el kell mondanom? Ha nem teszem és rájön akkor mindennek vége. Jól van elmondom neki, amint visszajött.

A munka eléggé pörög nem mondom, hogy sokan vannak de azért nem is unatkozunk. Nina még nem írt, már írtam neki kettő üzenet is, hogy mikor jön. Pont a telefonomat bámulom amikor valaki a pulthoz lép. Felnézek és lemerevedek. LIV...itt van, itt előttem. Elönt a méreg és ráförmedek.
-Mi a szart keresel itt? Menj el!! Megmondtam, hogy nem akarok veled beszélni!-mondom és elindulok a raktár felé. De követ engem! Ezt nem hiszem el! Amint belépek a raktárba szembe fordulok vele.
-Nem hallottad? Süket vagy? Takarodj innen?-hihetetlen ez a nő! Nem mozdul csak áll előttem mint egy szobor aztán mégis úgy dönt megszólal.
-Ne haragudj, de muszáj beszélnünk! Senki máshoz nem fordulhatok. Segítségre van szükségem. Tudom, hogy semmi jogom nincs ilyesmit kérni tőled de ha valaha szerettél engem meghallgatsz!-közelebb jön hozzám majd megfogja a kezem és rátapad a számra. Mi a büdös francot csinál? Én ezt nem akarom! Elhúzódom tőle majd a háta mögé pillantok és meglátom Ninat az ajtóban. A kurva életbe! Sír, potyognak a könnyei, semmit nem szól csak megfordul és futni kezd!
Egy percet se vesztegetek, utána futok!

-Nina! Nina állj meg! Kérlek!......