Egy új élet reménye❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

29.rész

Mikor magamhoz térek elég ködös minden. Mire is emlékszem pontosan, gyerünk Nina gondolkozz.
Igen, elindultam dolgozni a bárhoz, már majdnem oda értem mikor az az autós elakart ütni. Vagy csak elvesztette az uralmát a kocsi felett? Épphogy eltudtam ugrani előle, de a fejemet bevertem...ah a fejem hasogat is rendesen. A kezem is nagyon fáj, nem csoda hiszen magam alá raktam, hogy így tompítsam az esést.
Azután csak a kiabálás, sikítozás, káosz körülöttem és Lucas....ő is ott volt fogta a kezem, beszélt hozzám. Most is érzem őt, ahogy kinyitom a szemem, itt van mellettem. Sose engedne el, mért is gondoltam ezt valaha máshogy. Rám néz azokkal a gyönyörű szemekkel, amik könnyesek? Nem haltam meg, mért sír? Felakarok ülni de nem hagyja. Hol vagyok? Körülnézek gyorsan és látom, hogy egy mentőautóban vagyok. Mért vagyok itt? Jól vagyok, semmi bajom. Fáj a fejem és a kezem de nem vészes. Újra próbálkozok a felkeléssel de reménytelen.
-Úristen Nina! Maradj nyugton, mindjárt a kórházban vagyunk, ne mozogj míg egy orvos nem látott.-mi a fenéért mérges?
-Semmi bajom sikerült időben félre ugranom. A fejem fáj és a kezem de az sem vészes!-az ép kezemmel megsimogatom az arcát, meggyötörtnek tűnik. A szeme tele aggodalommal és félelemmel. Utálom így látni. Hirtelen a vállamra borul. Sír? Meg kell nyugtatnom, teljesen kivan borulva.
-Shh semmi baj! Nincs komoly bajom.
-Nincs komoly bajod? Most viccelsz ugye? Egy mentőben ülünk mert elvesztetted az eszméleted és beverted a fejed. Én...én meg azt hittem elveszítelek. Beleörültem volna ha történik veled valami. Ebbe még csak belegondolni se akarok. Az a rohadt Thomas....legszívesebben letépném a fejét.-szóval akkor ő tette, ő ült a volán mögött és az üzenet is tőle volt...gondolhattam volna.
-Mi lett vele? Mért tette?-Lucas megrázza a fejét, látszik mennyire dühös.
-Ne aggódj! A rendőrök elvitték és garantálom, hogy szándékos emberölésért jó sokáig ülni fog. Bár legszívesebben magam tekerném ki a nyakát. Bosszút akart Liv miatt, mert segítettünk neki.-döbbenten hallgatom a szavait, hogy valaki ennyire kétségbe legyen esve. Hihetetlen, hogy erre vetemedett.
-Liv jól van? Őt nem bántotta? És a gyerek?-aggódom értük.
-Minden rendben, semmi bajuk, nyugodj meg.-bólintok hiszen most nem sok minden tehetnék.
Az autó megáll, majd egy férfi nyitja az ajtót és már tolnak is befelé a kórházba.

-Uram kérem maradjon itt míg megvizsgálja az orvos a hölgyet!
-Nem vele megyek! Nem hagyom magára!-megrázom a fejem, hogy lássa nincs semmi baj és ne ellenkezzen. De ez nem elég Luc hajthatatlan.
-Minden rendben! Nézz rám! Gyorsan megvizsgálnak és mehetünk haza. Rendben?-bólint de látom nem igazán nyugtatták meg a szavaim. Lehajol és megcsókol, óvatosan nehogy fájdalmat okozzon.
-Igen haza megyünk és többet egy percre se tévesztelek szem elől erre mérget vehetsz.-felnevetek, ő rám mosolyog és tudom, hogy betartja az ígéretét. Nem is akarok ellenkezni vele, már nem.

Órákkal később, plusz ezer vizsgálaton átesve végre átkerültem egy szobába ahova Lucot is beengedték. Sikerült meggyőznöm menjen és egyen valamit. Még mindig eléggé aggódik. Amint az orvos belép a szobába hirtelen engem is elönt a félelem. Túl sokáig várattak.
-Jó híreim vannak! Nincs semmi jele annak, hogy komoly baj lenne. A csuklója nem tört el, csak megrándult. A koponya CT se mutat semmi rendellenességet.-fellélegzem a megkönnyebbüléstől végre.
-Az jó...nagyon jó! Akkor most már haza mehetek doktor úr?
-Igen semmi akadálya és a baba is tökéletesen egészséges.-mi a fenéről beszél?
-Tessék? Baba?-alig bírom e szavakat kimondani, teljes sokként hatnak rám a doktor szavai.
-Igen Ön állapotos! Oh bocsánat nem is tudta?-megrázom a fejem mert még mindig nem igazán megy a beszéd.
-Akkor engedje meg, hogy elsőként gratuláljak. Viszont azt javaslom, hogy beszéljen egy nőgyógyásszal minél előbb. A spirálját elkel távolítani. Ha most megbocsájt, várnak a betegeim. A zárójelentést nem sokára megírom és haza mehet!
-Kö..köszönöm, azt hiszem!-alig jön ki hang a torkomon.
Egy baba? Terhes vagyok? Úristen Luc! Mit fog szólni ehhez az egészhez? Bár ő múltkor is elég nyugodt volt amikor azt hittük, hogy....
Hiszen már akkor terhes voltam! Semmi pánik Nina, mély levegő! Beszív-kifúj, beszív-kifúj ez az, megy ez!

Lucas megjelenik az ajtóban és annyi a légzés gyakorlatomnak. Újra pánik fog el. Mi lesz ha ő mégsem akarja ezt a babát. Vagy engem! Jesszus elkel mondanom neki.
-Minden rendben édesem? Láttam kijönni az orvost, mit mondott? Haza jöhetsz?-bólintok, majd megfogom a kezét. Ess túl rajta gyerünk!
-Igen, minden rendben! Hazamehetünk, mind a ketten!-mosolyog de nem érti, ezért a kezét a hasamra teszem.
-Haza megyünk igen, Te, Én és a baba!-lenéz a kezére ami a hasamon pihen majd újra rám néz.

-Azt..azt mondod, hogy...hogy Te vagyis Én....apa leszek???