A megállapodás (Taekook)

1

– Nem hiszem el, hogy erre kényszerítetek! – morogta Kim Taehyung, vagy ismertebb nevén V, a mellette álló két idősebb fiúnak. – Mit tettem, hogy ezt érdemlem?

– Most csak viccelsz, ugye? – szólalt meg Kim Namjoon, és V elé dobott egy pletykalapot. – Miután világosan elmondtuk, hogy légy óvatos, elmész és ezt csinálod?

Taehyung forgatta a szemét, de azért odanyúlt a színes magazinhoz. Ezt még nem látta. A borító nagyrészén ő volt, a kék haja rikított a papíron, az érzelemmentes szemei pedig farkasszemet néztek vele. Egy férfit és egy nőt karolt a fotón, mindketten csillogó szemekkel figyelték az arcát.

Tudta, hogy mennyire szánalmas ez a fotó, de ettől függetlenül vigyorogva fordult vissza a többiekhez.

– Nem tehetek róla, hogy nem tud velem betelni a sajtó.

Namjoon, akit a zeneipar csak RM-nek emlegetett, idegesen beletúrt a hajába.

– Azért nem tudnak, mert állandóan okot adsz rá, hogy irkáljanak rólad! Minden nap jön valami új. A régi főnökeid ellened beszélnek, kétségbeesett családok aggodalmaskodnak jópénzért. És inkább fel se hozom a régi szeretőidet, akik kirészletezik a hosszú éjszakákat!

Taehyung ránézett a magazinra, gyorsan átolvasta a szalagcímet. Semmi említést nem kapott a hamarosan megjelenő kislemeze vagy az albuma. Minden csak a magánéletéről szólt.

– Már figyelmeztettünk a múltkor – hallatszott egy újabb hang, ami Min Yoongihoz tartozott. – Elmondtuk, hogy milyen következménye lesz, ha még egy botrányos cikk jelenik meg rólad!

– Szerinted ez botrány? – kérdezte Taehyung kételkedve. – Pont a te szádból, ez elég vicces, Suga.

– Nem én vagyok címlapon, Tae! – emelte fel a hangját Yoongi. – Nem velem foglalkoznak. Ha nekem van édeshármasom, akkor jó nekem, fasza. De ez rólad szól! És a rajongóid dühöngenek.

A kékhajú fiú visszanézett a pletykalap címlapjára, és elolvasta a kivastagított szöveget. Világsztár V: Valóra váltja az álmait és felfedezi az édeshármasok világát! Ráadásul férfival is?

– Ez faszság – nézett rá a többiekre. – Ne mondjátok már, hogy elhiszitek!

– Nem érdekel az se, ha a lehető legtávolabb áll a valóságtól, Tae. – kezdett bele Namjoon. – De az emberek elhiszik. A múltbéli bohóckodásaid miatt elhisznek rólad mindent.

Yoongi hirtelen felállt az asztaltól, ahol mindhárman ültek.

– Ennyire figyelemre vágysz, hogy még a karrieredet is tönkretennéd?

Taehyung üres tekintettel bámult rájuk. 

– Bármikor felmondhatjátok a szerződésemet. Lássuk, érdekel-e.

A két idősebbik csalódottan rázta meg a fejét. Namjoon felállt és odament a kékhajú fiúhoz, majd óvatosan megfogta a vállát.

– Tae, ugyan már! Tudod, hogy szeretünk. A legjobbat akarjuk neked. De ha csapatként akarunk dolgozni, akkor össze kell szedned magad!

Csönd állt be a három fiú között, miközben csak nézték egymást. Taehyung még mindig Yoongi megjegyzésén gondolkodott, ami a figyelemhiányról szólt. Fájt neki. Fel tudott volna robbanni tőle.

A sírig tagadhatta volna, de akkor is igazat beszélt Yoongi.

Túlságosan magányos volt.

Bármennyire is könnyű lenne a foglalkozását vagy a hírnevét hibáztatni, ő mégis csak magára vethet azért, hogy ennyire egyedül érezte magát. Miután két traumatikus gyermekkori élmény miatt összetört a szíve és elhagyatottá vált, megfogadta, hogy soha többé senkit nem enged közel magához. A sok lehetséges fájdalom miatt nem éri meg.

Többé nem.

De csak azért, mert sok ember és idegen vette körül, az még nem jelenti azt, hogy a róla kreált történetek igazak lennének.

– Nem szeretnénk, hogy a viselkedésed rámenne a karrieredre, Tae – folytatta Namjoon. – A rajongóid már ígyis kezdenek eltávolodni tőled. Szeretnénk, ha megváltozna az emberek véleménye rólad, hogy ugyanolyan sikeres tudj maradni a jövőben is, mint most.

Taehyung nagyot sóhajtott.

– És szerintetek majd az fogja megmenteni az imidzsem, ha majd mentorálok valami szerencsétlen, leendő sztárgyereket?

– Ez mindenkinek újdonság igazából. A média meg fog őrülni, ha azt látják, hogy őszintén próbálkozol, és segíteni akarsz valakinek befutni – tette hozzá Yoongi. – Nagyon sok fordulóból áll a meghallgatás, mire eljutnak hozzád a jelentkezők. És a legvégén mi hárman fogjuk eldönteni, hogy ki az a szerencsés, akik majd veled fog dolgozni.

Taehyung érezte, hogy mosolyra húzódik a szája, amikor eszébe jutott valami. 

– Legyen. De van két feltételem.

– Hogyne lenne! – motyogta Namjoon.

– Először is, csak én dönthetem el, hogy ki lesz a mentoráltam – kezdett bele Taehyung, és hatásszünetet tartott.

Kis idő múlva, a két idősebbik bólintott. A meghallgatások nagyon szigorúak, és csak a legjobbak legjobbjai fognak továbbjutni. Így legalább amiatt nem kell aggódniuk, hogy Taehyung bosszúból valamilyen tehetségtelen gyereket választ majd, hogy idegesíthesse őket. 

– És másodszor – folytatta. – Ha nekem ezt kell csinálnom... akkor nektek is! Azt akarom, hogy ti is kapjatok mentoráltat.

Yoonginak leesett az álla. 

– Elment az eszed.

Taehyung arcán hatalmas mosoly jelent meg, a mai napon először boldognak érezte magát. 

– Szerintem ez fantasztikus ötlet. Egyébként is ha már ez mentorprogram, akkor sokkal jobb lenne, ha három mentor lenne és nem csak egy. Ez a cégnek is jól jön, ha mást is reklámozhat rajtam kívül. 

– Adj nekünk egy percet! – szólalt meg végül Namjoon, és magával húzta Yoongit.

Taehyung figyelte, ahogy kimennek a teremből és becsukják maguk után az ajtót.

Újra megfogta a pletykalapot és csak bámulta a képét. Istenem, senkinek nem tűnik fel, hogy mennyire fáradt ezen a fotón? Senki nem foglalkozik azzal, hogy már nem is mosolyog mostanában? Persze felfogta, hogy milyen iparban dolgozik. Tényleg. De néha jól esett volna neki, ha emberként kezelik, és nem egy tárgyként. Jó lenne, ha csak egy ember is megértené, hogy hogyan érez. Jó lenne, ha létezne olyan ember, aki önmagáért tiszteli, és nem azért, mert világsztár.

Évekkel ezelőtt azt hitte, hogy megtalálta ezt a személyt.

De mintha egy emberöltő is eltelt volna azóta...

A két producere visszaért a szobába közben. Yoongi fintorgott és csúnyán nézett rá. Namjoon pedig pontosan olyan fáradtnak nézett ki, mint ahogyan Taehyung érezte magát.

– Jól van! – mondta Yoongi. – Joon és én is mentorok leszünk, veled együtt.

Taehyung győzelemittasan mosolygott.

– Még jó, hogy egyet értünk.

Namjoon leült az egyik székre.

– De már most figyelmeztetünk, Tae! Ezt komolyan kell venned! Akárkivel is fogsz dolgozni, ő fel fog nézni rád. Nem hagyhatod majd cserben! Ne okozz csalódást a rajongóidnak!

– Oké, oké, oké! – dörmögte Taehyung. – Mikor kezdjük?

Most Yoongi kezdett vigyorogni.

– Holnap!