10

46 3 0
                                    

Visszataszító. Vacak. Veszedelmes.

Ez a három szó jobban kísértette Taehyungot ma este, mint általában. Újra és újra csak ezt hallotta a fejében. Mintha ismétléssel hallgatott volna zenét.

Nem mintha elfelejtette volna ezeket a szavakat. Nem, ezek a szavak vele voltak minden egyes nap. De ma képtelen volt elmenekülni előlük. Nem tudta kizárni őket.

Jungkook hat évvel vágta a fejéhez ezt a sok sértést. Most hogy újra látta a fiút, azonnal kiváltotta belőle ezeket a fájdalmas emlékeket.

Jungkook azt mondta, hogy az iránta érzett szerelme visszataszító. És nincs benne semmi szeretnivaló, mert legbelül vacak és veszedelmes.

Taehyung állandóan ezt hallgatta a szüleitől. Minden nap ezeket mondták neki. De amikor Jungkook ejtette ki a száján... az az ember, aki azon dolgozott, hogy meggyőzze az ellenkezőjéről...

Teljesen elpusztította Taehyungot.

Megalkotta V-t.

Jungkook alkotta meg V-t.

Miután Taehyung elhagyta az otthonát, be akarta bizonyítani a szüleinek és Jungkooknak, hogy tévedtek vele kapcsolatban. Mindent megtett, amit csak tudott, hogy bebizonyítsa, hogy képes szeretni és megérdemli, hogy szeressék. Mert ő értékes és nem szemétbe való. Mert igenis életteli, aki tele van szeretettel és potenciállal.

De mentálisan annyira elfáradt az éveken át tartó küzdelemben a gyűlölettel szemben, hogy végül semmi energiája nem maradt bármit is bizonyítani. Elfáradt az éveken át hallgatott szavaktól, így minden ajtaját bezárta.

Könnyebb volt olyan emberré válni, amilyennek leírták, ezért megalkotta V-t.

Visszataszító, vacak és veszedelmes.

Könnyebb volt visszataszítónak tűnni, hogy az emberek azt higyjék, csak egy ripacs. Könnyebb volt érzelmek nélkül élni, mint egy vacak, megüresedett és veszedelmes léleknek.

Ez a karakter segített neki abban, hogy megvédje magát a fájdalomtól és az összetört szívtől. Ha senki nem vár tőle többet, vagy azt, hogy jobb ember legyen, akkor nem tud senkinek sem csalódást okozni.

Nagyon gyáva dolog így élni és ezt pontosan tudta is. De legbelül rettegett. Félt levenni a maszkját és újra Taehyung lenni.

Ha senki sem ismeri Taehyungot, akkor nem is pusztíthatják el újra. Ezért gyáván elzárta a valódi énjét mások elől.

Ezzel az érzelmi csomaggal a hátán újra megkérdezte magától, hogy miért választotta Jungkookot ezek után is. Hiszen annyira mélyen megsebezte a fiatalabbik, elárulta a bizalmát. Akkor miért hozta vissza szándékosan az életébe? Ráadásul az otthonába.

A bosszú miatt? Csak össze akarja törni Jungkookot? Azt akarja, hogy úgy szenvedjen, ahogy ő maga is szenvedett?

Nem.

Egyáltalán nem.

Tudta a valódi választ. Gyűlölte magát miatta, de tudta, hogy miért kínozza magát ennyire.

Mert még mindig szereti Jungkookot.

Akármi is történt hat évvel ezelőtt, örökké szeretni fogja a másikat. A szervezete így lehetett beprogramozva. Mélyen a DNS-ében.

A szíve egy része még mindig Jungkookhoz tartozik, akkor is, ha nem ismeri ma már őt. Akkor is, ha nem tudja, hogy milyen férfivé vált.

De egy kicsit remélte, hogy az a fiú, akit ismert... aki akkor létezett, mielőtt összetörte volna a szívét... még mindig ott motoszkál benne. Az a fiú, aki segített neki megtalálni az örömöt az életben. Aki mindig mellette állt a gyerekkorában átélt szenvedések közepette.

A megállapodás (Taekook)Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang