A megállapodás (Taekook)

42

– Ugyan már, Kook, már csak egy hét. Kibírod!

Jungkook lebiggyesztette az ajkát és ránézett a barátjára.

– Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz, Jimin. Alig tudunk beszélni egymással az időzónák és a munkabeosztása miatt. Annyira hiányzik.

Taehyung két hete utazott el a nemzetközi interjúturnéjára, de Jungkook úgy érezte, mintha legalább két hónapja nem láthatta volna. Tudta, hogy ez jó próbatétel a jövőjükre nézve, amikor majd mindkettőjüknek kétségtelenül más lesz a munkabeosztása. De akkor is. Gyűlölte ezt.

– Nyilvánvalóan ő is hiányol téged. Láttad a tegnapi interjúját? – kérdezte Jimin, és átkarolta a barátja vállát. – Be nem állt a szája arról, hogy milyen boldog a magánéletében. Most legalább minden pletykalap azt találgatja, hogy melyik hírességgel jár.

Jungkook látta ezt az interjút, közvetlenül azután, hogy felébredt. A házigazda azt kérdezte az énekestől, hogy szereti-e körbeutazni a világot és megismerni ennyi ország kultúráját. Taehyung őszintén bevallotta, hogy ez fantasztikus lehetőség, de nagyon hiányzik neki az otthona és alig várja, hogy visszatérhessen.

A média, ami még sosem látta V-t így beszélni, egyből arra gyanakodott, hogy nem valami, hanem inkább valaki várja őt az otthonában. Igazuk is volt ebben, természetesen, de persze fogalmuk sem volt a valóságról.

Az újságírók előszedték azokat az eseteket, amikor más sztárok társaságában mutatkozott Taehyung, és kitaláltak mindenféle hamis történeteket. Jungkook még mindig nem szeretett ilyen képeket látni, de tudta, hogy ezek régiek.

Rá is döbbent, hogy nekik viszont nincsenek közös képeik. És ezen azonnal változtatniuk kell.

A próbateremben nagyot sóhajtott, miközben nyújtóztatta az elfáradt lábizmait.

– Tudom. Szerintem majd felhívom videóchaten, vagy valami. Az biztosan segíteni fog.

Jimin mosolygott rá és bólintott.

– Persze, Kook. Néhány napja írogattam vele és mondtam neki, hogy vegyen neked valami király ajándékot engesztelésképpen.

– Jimin! – mérgelődött a fiatalabbik. – Nem kell. És még mindig nem értem, hogy hogy lettetek ilyen jóban.

– Ennyire féltékeny vagy, Kookie? – kérdezte játékosan Jimin, és kuncogni kezdett.

Jungkook a szemét forgatta erre.

– Természetesen nem.

Az idősebbik mosolygott rá, már éppen tovább akarta húzni a másik agyát, de ekkor Yoongi és Hoseok lépett be a terembe. Jimin fújtatott és az arcába húzta a kapucniját.

– Egyáltalán nem vagy feltűnő – fintorgott Jungkook, és nézte ahogy a páros Jiminre néz. Elkezdtek feléjük sétálni.

– Már csak ez hiányzott, tényleg – motyogta Jimin, majd felállt és elindult az ajtóhoz.

Jungkook ülve maradt, folytatta a vállkörzéseket, amikor Yoongi és Hoseok megállt előtte.

– Én kimaradok ebből – mondta ki nyersen, majd elfordította a fejét és csak a nyújtásra koncentrált.

Hoseok elindult Jimin után, Yoongi pedig lassúléptekkel követte őket a folyosón. Mielőtt még a koreográfus utólérte volna a mentoráltat, Suga megragadta a karját és megállította.

– Hagyjad, Hoseok, hagy menjen.

– Egész héten kerül engem – mondta a fiatalabbik, és karba tette a kezeit. – Ha ennyire utál minket, akkor legalább mondja a szemünkbe.