25

72 3 1
                                    

Taehyung és Jungkook az egész napot beszélgetéssel töltötték, próbáltak megismerni egymásról minden fontosabb dolgot, ami az utóbbi hat évben történt.

Jungkook megtudta, hogy Taehyungot egy karaoke bárban fedezte fel RM és Suga. A két producer még új volt a szórakoztatóiparban és vadászták a tehetséges embereket. Nem jártak még túl nagy sikerrel, ezért elmentek inni egyet a nagy bánatukban. De ahogy azt a végzet megírta, Taehyung is ott volt. Teljesen részeg volt, még csak néhány hét telt el azóta, hogy elment a szülei házából. Eléggé vad, de mégis különösképpen figyelemre méltó előadást nyújtott az ottlévő közönségnek, a többi pedig történelem.

Ez volt az utolsó alkalom, hogy ivott. Nem akart olyan emberré válni, mint a szülei, és megesküdött maga előtt, hogy soha többet nem vesz részt ilyenben.

A fiatalabbik szűkszavúan elmesélte Taehyung áltemetését, és közösen azonnal megfejtették, hogy mekkora csalás volt az egész. Már maga a ceremónia is túl sietősen lezajlott, amire eddig Jungkook nem is figyelt fel. És az énekes legnagyobb rémületére az is kiderült, hogy a szülei pénzt szedtek be a gyászolóktól, mondván, hogy minden fillért Taehyung nevében el fognak adományozni valamilyen jótékonysági célra. Az a pénz biztos, hogy soha nem került ki a zsebeikből.

– Egy részem látni akarja őket – mondta V. – Tudom, hogy kicsinyes, de az arcukba akarom dörgölni a sikeremet. Meg akarom mutatni nekik, hogy mit értem el nélkülük. Őszintén meglep, hogy még nem próbáltak meg megkeresni, komolyan.

Jungkook az ajkába harapott.

– Úgy látom, nem tudod, mi történt velük.

Taehyung szemöldökei felszaladtak.

– Ezt hogy érted?

– Balesetet szenvedtek ittas vezetés közben. Nem élték túl.

– Mikor?

– Két hónappal azután, hogy megha..., hogy elmentél – motyogta Jungkook. – Én... én tudom, hogy sajnálnom kéne őket, de azok után, amiken keresztülmentünk, én nem tudom őket sajnálni.

Taehyung tudta, hogy mire gondol. Ő maga sem tudta, hogy mit is érez. Természetesen nem rázta meg a hír, hiszen a szülei soha nem szerették vagy támogatták. De ettől függetlenül ledöbbentette a tény, hogy már nincsenek életben.

– Nem akarok ezen rágódni – mondta, hiszen tudta, hogy az lesz a legjobb, ha lezárják ezt a témát. – Nem érdemlik meg az időnket vagy az energiánkat.

Egy ideig elvesztek a gondolataikban, de megnyugtatta őket egymás közelsége. Taehyung átvetette a lábát Jungkookon, miközben szorosan ölelték egymást. A fiatalabbik simogatta az énekes haját, majd így szólt:

– Tudom, hogy egész nap mást se csináltam, csak faggattalak, de még lenne egy utolsó kérdésem. Mára – tette hozzá mosolyogva.

– Hadd találjam ki! – szólalt meg Taehyung huncut vigyorral és csillogó szemekkel. – Tudni akarod, hogy mennyire jól csókolsz a hordányi korábbi szeretőmhöz képest.

Jungkook erre forgatta a szemét.

– Nem! Jézusom, nem is gondoltam most ilyenre. Miért kellett most eszembe juttatnod?

Az énekes nevetni kezdett a fiatalabbik reakcióján.

– Nem hiszem el, hogy megcsókoltalak, és nem is tudtam róla – folytatta Jungkook.

– Én már a farkadat is bekaptam, szóval itt tartunk – tette hozzá Taehyung, amivel teljesen zavarba hozta a másikat.

– Tae, úristen! – hüledezett Jungkook, látványosan piros arcbőrrel. – Követelem, hogy mindent csináljunk újra!

Az idősebbik végignyalta az alsó ajkát, amivel a szájára vonta a másik figyelmét.

– Ó, igen? Mindent? – húzogatta a szemöldökét fel-le.

Jungkook játékosan megütötte a mellkasát, de még mindig a száját bámulta.

– Igen. Tae, el se tudom mondani, hogy milyen sokáig álmodoztam a csókodról.

Erre Taehyung mosolyogni kezdett és közelebb hajolt a fiatalabbikhoz. A boldogság szétáradt benne, ami váratlanul és szokatlanul érte. Jól elraktározta ezt az érzést, és remélte, hogy többé nem kell elfelejtenie, hogy milyen boldognak lenni.

Amikor a szájuk nagyon közel került egymáshoz, Jungkook lefagyott.

– Izgulok – vallotta be.

– Ez most ennyire más? – kérdezte az énekes.

– Persze, hogy az, Tae. Teljesen más, basszus. Ez te vagy!

Taehyung átgondolta ezt egy ideig, majd megértette a másikat. Tényleg más lett minden, hiszen most már Jungkook pontosan tudja, hogy ki ő. Most minden különlegesebb.

– Kook, nem sietek sehová. Nem kell ott folytatnunk, ahol te és V abbahagytátok. Kezdjük tiszta lappal. Te és én – puszilta meg Jungkook arcát.

– Te és én – ismételte meg a fiatalabbik. – De jól hangzik!

– Szerintem is. Tehát. Mi volt az igazi kérdésed? – kérdezte Taehyung kíváncsi tekintettel.

Kis szünet után, Jungkook megszólalt.

– Mit jelent a V?

Azonnal észrevette az énekes tekintetének változását, és a vállai beesését is.

– Nem hiszem, hogy tudni akarod – szólalt meg végül, de aztán beadta a derekát, amikor Jungkook simogatni kezdte a tenyerét és bólintott. – Azokat a dolgokat jelöli, amiknek a szüleim neveztek. Amiknek te is neveztél.

– Tae... – szomorodott el a fiatalabbik, kiült az arcára a fájdalom. Sosem felejtette el ezeket a szavakat. Nem tudta. – Visszataszító, vacak és veszedelmes?

Taehyung csak erőtlenül bólintott és lehajtotta a fejét. A fiatalabbikat nagyon feldúlta a reakciója, és újra meg akart mártózni a bűntudatban. De aztán eszébe jutottak a másik szavai arról, hogy tovább kell lépniük.

– Te virtuóz vagy – jelentette ki, majd felemelte Taehyung fejét az állánál fogva és mélyen a szemébe nézett. – Számomra varázslatos, vakmerő és vidám vagy. A zenédben te vagy a legvonzóbb, a színpadon pedig vibráló egyéniség vagy.

– Kook... – suttogta az idősebbik, miközben a szemei könnyezni kezdtek.

– Még nem végeztem – mondta Jungkook. – Még van egy. Bebizonyítottad a világnak, önmagadnak és nevem, hogy lehetséges túllépni azokon a nehézségeken, amiket az élet eléd sodor. És éppen ezért, te verhetetlen vagy. Ez a te győzelmed!

Mire a monológja végére ért, az énekes sírni kezdett. Reményteljes szemekkel, gyengédséggel és végtelen szeretettel nézett a másikra.

Ezért Jungkook óvatosan megsimogatta az arcát, majd megszüntetett maguk között minden távolságot.

Az ajkaik gyengéden mozogtak egymáson, ahogy életükben először Jungkook és Taehyungként csókolták meg egymást. Ez a csók édes és lassú volt, egyikük sem rohant sehová. Mindketten csak át akarták élni a pillanatot. Jungkook mellkasát elöntötte a forróság, ami aztán szétterjedt a teljes testében. Szinte reszketett, amikor Taehyung hátrahúzódott.

– Az az én győzelmem, hogy visszataláltam hozzád.

– Ha szebb jövőt adhatok neked, akkor az lesz az enyém – tette hozzá a fiatalabbik.

Erre Taehyung megvillantotta a létező legszebb mosolyát. Újra megcsókolta a másikat, most szenvedélyesebben és nagyobb erővel, mielőtt elszakadt volna tőle.

– Már el is kezdted.


A megállapodás (Taekook)Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt