A megállapodás (Taekook)

13

Jungkook és Taehyung egy szót sem szóltak egymáshoz a Jin szüleihez tartó útjuk során.

Taehyung azon tűnődött, hogy biztosan kényelmetlen helyzetbe hozta a másikat azzal, hogy elárulta neki a szexualitását. Meglepődött, amikor rákérdezett, főleg, hogy ezt az információt soha nem árulta el a sajtónak. Az újságokban csak találgattak, hiszen mindig nők és férfiak hordáival fotózták le. De egyszer sem erősített meg semmit sem.

Ez hozzátartozott az álarcához. Része volt annak, ami V-t azzá a rejtéllyé tette, amivé vált.

De ahogy ezen gondolkodott, rájött valami másra is. Nem V-vel kapcsolatban mondott el valamit Jungkooknak.

Sokkal inkább Taehyung oldalát mutatta meg előtte, a valódi énjét. Ezt nem engedheti meg újból. Sokkal óvatosabbnak kell lennie.

Gyorsan írt egy sms-t Jinnek, amiben megkérte, hogy senki se szólítsa ma este a keresztnevén. Jungkook előtt mindig csak V-ként szabad megszólítaniuk.

Jin visszajelzett egy like jellel, és még azt is hozzátette, hogy az édesapja nem lesz jelen, mert behívták az éttermébe dolgozni. Taehyung emiatt kissé elkenődött, amikor leparkoltak a ház elé. Mindig is csodálta Jin édesapját, és várta, hogy találkozhasson vele.

– Wow! – szólalt meg mellette Jungkook, és jobban kinézett az ablakon, hogy láthassa a házat. – Ez a hely úgy néz ki, mint egy kastély!

– Menj nyugodtan! – szólalt meg Taehyung. – Mindjárt megyek én is.

Jungkook bólintott és egyedül hagyta a mentorát az autóban. Az idősebbik felhívta azt a klubot, ahová később mennek, és jelezte, hogy nagyobb asztalra lesz szükségük, mert több fővel mennek. Amikor ezt elintézte, elindult a ház felé.

Amint belépett, azonnal meghallotta Jin anyjának hangos és boldog hangját. Éppen Jungkookot faggatta, kikérdezte arról, hogy hogyan ismerte meg Jint és mi a kedvence dala V-től.

Taehyung látta, hogy a nappaliban vannak, Jin az anyja mellett ült egy szélesebb kanapén, Jungkook pedig velük szemben az egyik fotelben. Teljesen nyugodtnak tűnt, az egyik lábát átvetette a másikon és az egyik kezében egy pezsgős poharat szorongatott. Taehyung még nem látta őt ennyire magabiztosnak és erőteljesnek.

Ráadásul a felső három gomb ki volt gombolva az ingjén... Jungkook nagyon szexi volt.

– Ó, emlegetett szamár! – kiáltott fel Jin édesanyja, és ránézett Taehyungra. – Itt van a drága kisfiam!

Felkelt, hogy megölelhesse az emlegetett fiút, és szorosan magához húzta.

– Azt hittem, én vagyok a drága kisfiad! – játszotta a sértődöttet Jin, és beleivott a pezsgőjébe.

– Ti mind az édes kisfiaim vagytok! – védekezett a nő, és odavezette Taehyungot a kanapéhoz. Aztán Jinre nézett. – A fotelbe, kedvesem!

Jin hangosan fújtatott és átült az új helyére. Rányújtotta a nyelvét Taehyungra, miközben nézte, ahogy a kékhajú odaül az eddigi helyére.

– Szeretnél valamit inni? – kérdezte a házigazda Taehyungtól, és már nyúlt is a pezsgőhöz.

De az énekes a fejét rázta.

– Nem kérek semmit, köszönöm szépen.

Jungkook megfigyelte, ahogy V, Jin és Jin anyja elbeszélgetnek egymással, és elsütnek néhány belsős poént is. Minél jobban nézte őket, annál jobban látta, hogy ők egy család. V még így is kissé feszültnek tűnt, de azért látszott rajta, hogy mennyire szereti ezt a két embert. Jin édesanyjának minden szavát itta és folyamatosan viccelődött Jinnel is.

Így sokkal emberibbnek tűnt, és kevésbé szupersztárnak. Még mosolygott is egyszer, amitől teljesen elakadt Jungkook lélegzete.

Még soha nem látta így mosolyogni V-t. Se képeken, se interjúk közben és személyesen sem. V-nek olyan a mosolya, amitől mindenki más is vigyorgott volna, annyira ragadós volt az öröme. Jungkook azt kívánta, hogy bár újra látná ezt a mosolyt.

A titkos küldetésének jelölte ki, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy lássa még ilyen fényesen és őszintén mosolyogni a mentorát.

Ezután lassan beszívta a levegőt. Tudta, hogy nem lenne szabad ilyenekre gondolnia, pláne nem egy olyan emberrel kapcsolatban, mint V. Ő híres, sikeres és minden lépését figyelik. A tehetsége nyilvánvaló, bárkit a hatása alá tud keríteni.

És igaz, hogy azt mondta, hogy ne higyjen el minden történetet vele kapcsolatban, még mindig nehéz volt figyelmen kívül hagyni őket. Nehéz volt nem azokra a képekre gondolni, ahol V karja mindenféle nőn és férfin volt, és vajon kik fordultak meg az ágyában...

Jungkook nem tudta, hogy meddig bámulta V-t, de egyszer csak Jin édesanyja a nevén szólította.

– Jungkook, segítenél kicsit a vacsorával? – kérdezte kedvesen, mire az említett fiú bólintott.

Elvonultak a konyhába, ahol két szakács sürgött-forgott, kész lakomát varázsoltak az érkezettek elé. Jungkook szája kiszáradt, amikor meglátta ezt a sok ételt, és a gyomra is hangosan korgott.

Jin édesanyja mosolygott erre.

– Be kell vallanom valamit – kezdett bele. – Nem azért hívtalak ide, mert a vacsora miatt kellene segítség. Láthatod, hogy jó kezekben van.

– Ó – motyogta Jungkook.

– Azt szeretném elmondani, hogy V-t a saját fiamként szeretem. Nagyon sokat tanított nekem a feltétel nélküli szeretetről. De ettől függetlenül úgy gondolom, hogy légy óvatos mellette.

Jungkook értetlenül ráncolta a szemöldökét.

– Láttam, hogy nézel rá, kedvesem – jelentette ki nyíltan a nő, de nem fenyegető módon.

A fiatalabbik arcán pír jelent meg.

– Ó...

Kellemetlen csönd állt be körülöttük, majd Jin anyja újra megszólalt.

– Megértem. De én ismerem őt. Nem akarom, hogy szenvedj az... életvitele miatt.

Habár nehezen tudott Jungkook elvonatkoztatni a sok pletykától, mégis megvédte az énekest.

– Tudom, hogy én nem ismerem őt úgy, mint maga. De már bebizonyította nekem, hogy nem minden cikk igaz, amit róla írnak. Mindenki azt mondja róla, hogy hideg, tapintatlan és önző. De mégis amikor nem tudtam hová menni ezen a nyáron, és visszautasítottam volna a mentorprogramot, akkor felajánlotta nekem a vendégszobáját.

– Akkor te most V-vel élsz? A lakásában? – képedt el a nő.

– Igen, hölgyem – felelte Jungkook. – De szeretném, ha tudná, hogy ez csak a munka miatt van. Mindkettőnk oldaláról.

Jin anyjának tekintete folyton cikázott Jungkook és a padló között.

– Be kell vallanom, ez most váratlanul ért. Amennyire én tudom, V még senkit sem engedett be a lakásába. Engem sem. Jint sem. Senkit.

– Tényleg? – kérdezte a fiatalabbik. – Még magát sem?

A nő tekintete kissé ellágyult, és megfogta Jungkook vállát.

– Ő igazán privát ember, kedvesem. Évek óta ismerem, de még a szülei nevét sem tudom. Ezért ez óriási dolog, hogy beengedett az otthonába téged... De mindegy. Nem akarok rosszra gondolni.

Jungkook szeretett volna rákérdezni. Tudni akarta, hogy milyen rosszra gondolt a másik.

– Rendben van, menjünk vissza a fiúkhoz! – mosolygott végül a nő.

– Várjon, még egy dolog! – szólalt meg hirtelen Jungkook, miközben igazgatta a haját és ránézett a lábára. – V igazi nevét tudja? Gondolom nem így hívják.

– Nem, nem V a neve. De én nem árulhatom el a valódi nevét. Csak ő mondhatja el.

Ebben a percben, még egy titkos küldetése lett Jungkooknak. Már nem csak mosolyt akart a mentora arcára csalni.

A nevét is tudni akarta.