A megállapodás (Taekook)

64

Taehyung kinyújtózott a hotel fürdőkádjában, a forró víz kellően ellazította az izmait. Boldog mosoly ült az arcán, miközben hátradöntötte a fejét. A ma este tökéletes búcsú volt a karrierjétől.

Jungkookkal énekelni egy színpadon olyan élménynek bizonyult neki, amiről soha nem is sejtette, hogy mennyire akarja és mekkora szüksége volt rá. Mintha körbeértek volna. Gyerekkorukban eljátszották, hogy rock sztárok és tömegek ezrei előtt lépnek fel. Ma pedig, ha nem is rock sztárok lettek, de valóra vált az álmuk. Annyira tökéletes pillanat volt, hogy Taehyung örökké a szívében fog őrizni.

Ez megkönnyítette a lemezlovas életétől való búcsút.

– Boldog vagy – szólalt meg Jungkook, miközben belépett a fürdőszobába és az ajtónak dőlt.

Az idősebbik kinyitotta a szemét és felnézett a másikra.

– Az vagyok. Istenem, hihetetlenül boldog vagyok.

– Jól áll neked.

– De akkor még boldogabb lennék, ha csatlakoznál hozzám – vigyorgott Taehyung, és pancsolni kezdett a vízben. – Gyere, fürödj velem, Kookie!

Jungkook kuncogni kezdett, szemezett a kedvesével, mielőtt kilépett a ruháiból.

– Valakivel ellentétben, én tényleg leveszem a ruháimat, mielőtt csatlakozom hozzád.

Az idősebbik erre játékosan kinyújtotta a nyelvét.

– Egyszer fordult elő!

Lassan bemászott a kádba a meztelen Jungkook, majd hátat fordított a szerelme előtt, hogy Taehyung át tudja ölelni a derekát. Az idősebbik vállára hajtotta a fejét és mosolyogni kezdett.

– Tudod, sokkal jobban szeretem, ha te énekled az Euphoria-t, mint amikor én – vallotta be Jungkook, és Taehyung térdét kezdte simogatni.

Erre az idősebbik a feje oldalára puszilt. – Köszönöm, hogy megosztottad velem ezt a pillanatot, Kook. Nagyon sokat jelentett nekem.

– Úgy örülök, hogy ilyen sokan voltak. Tae, amikor a nevedet kiáltottak, az igazi nevedet, óriási ajándékot adtak nekem – fedte fel a fiatalabbik nyíltan. – Éveken át hittem azt, hogy soha többé nem fogom hallani ezt a nevet. És most amikor ezrek kiáltották... nem tudom felfogni.

Taehyung erre erősebben szorította magához a szerelmét.
– Ez mind miattad van. Olyan sokat tettél értem és soha nem fogom tudni eléggé megköszönni neked, kicsim. Miattad vagyok az, aki ma vagyok, Kookie.

– Lehet, hogy segítettem, de ez a te érdemed, Tae. Azért vagy ez a kedves, kreatív és óriási szívű férfi, mert rengeteget dolgoztál rajta. Megtisztelve érzem magam, amiért láthatom a fejlődésedet. És azért, amiért engem választottál.

Pár másodpercnyi csönd után Taehyung újra megszólalt.

– Jungkook?

Az említett hümmögött válaszként.

– Gondolkodtál már azon, hogy megházasodsz a jövőben?

Jungkook erre lefagyott egy pillanatra. Kissé felemelkedett a szerelme karjaiban és szembefordult vele.

– Nem – valotta be, de gyorsan befejezte a mondatát, amikor meglátta a sokkot Taehyung szemében. – De csak azért, mert soha nem tudtam elképzelni, hogy bárki mellett is el tudok majd köteleződni. Nem ment, amikor halottnak hittelek... Én... én nem tudtam elviselni a gondolatát sem.

– Kicsim...

– De ha azt kérded, hogy az utóbbi hónapokban gondoltam-e rá... – kezdett felcsillanni Jungkook szeme.