A megállapodás (Taekook)

6

Nem sokkal később, Taehyung leült RM, Suga és j-hope mellé. Néhány asszisztens is beült mögéjük, ha esetleg bármi kérésük lenne a művészeknek. A jelentkezők a színpadon álltak sorban, néhány reflektor megvilágította őket.

Taehyung szeme folyton visszatévedt Jungkookra, pedig kétségbeesetten próbálta elkerülni. De persze nem bírta ki. Minél jobban próbált ellen állni, a teste annál jobban követelte, hogy figyelje Jungkook minden egyes mozdulatát.

Miközben a kiválasztottak elkezdték letáncolni a J-hope-tól tanult koreográfiát, Taehyung csak Jungkookot figyelte. Könnyű volt látni, hogy mennyire jól tud táncolni. A mozdulatai könnyedek, de mégis határozottak voltak és még az arcát is jól használta. Nagyon jó előadó lett belőle. Ráadásul a fények kihangsúlyozták az izmai összes körvonalát. Ugye ez sem rontott az összképen.

Ha nem lett volna Taehyung ennyire kiakadva, akkor még a nyál is kifutott volna a szájából.

A fiúk újra és újra elismételték a táncot, de mindig talált valami új módot, hogy hogyan figyelhesse meg Jungkookot. Egyszer azt nézte, hogy mennyire tökéletesen csúszkált a lába a színpadon. Utána csak a karjait, a száját és a szemeit tanulmányozta. Biztos, hogy mostanra már elfáradt a folyamatos táncolásban, de nem látszott rajta, hogy csökkenne az energiája. Tényleg figyelemre méltó.

Taehyung morgolódott magában, hiszen nem kellett volna, hogy bármilyen figyelemre méltó dolgot is találjon Jungkookkal kapcsolatban.

Namjoon meghallotta, hogy mérgelődik és közelebb hajolt hozzá.

– Kell még tovább nézned őket?

– Ezt hogy érted?

– Arra várunk, hogy leállítsd őket – magyarázta a producer. – Vagy folytassák?

Taehyung megrázta a fejét, mire Namjoon felemelte a kezét és jelezte az egyik emberének, hogy leállíthatja a zenét. A jelentkezők mind kapkodták a levegőt, néhányan majdnem elájultak. Jungkook is rátámaszkodott a térdére és úgy próbált levegőhöz jutni.

– Adjatok nekik szünetet! – utasította Taehyung, amikor még egyszer végignézett a kifáradt Jungkookon. – És hozzatok nekik vizet!

Két asszisztens fel is pattant, azonnal elvégezték a feladatukat. Taehyung elégedetten dőlt hátra a székében.

– Láttál bárki ígéreteset, Taehyungie? – kérdezte hirtelen Yoongi. Sokatmondóan vigyorgott az énekes fiúra.

– Nem – felelte a fiatalabbik kurtán.

Yoongi felnevetett.

– Hát persze.

Közben Jimin és Jungkook leültek a színpad szélére, várták, hogy normalizálódjon a szívverésük. Kifáradtak, de próbálták nem kimutatni, hiszen csak a legerősebbek juthatnak be.

Hallották, hogy Jint kizárták a versenyből, miután összefutott RM-mel, és Jungkook próbált nem foglalkozni ezzel. De őszintén félt attól, hogy ő is így fog járni, hiszen találkozott V-vel. És az a találkozás sem volt kellemes. A művész autogramot sem adott neki, mert miután megkérdezte, az énekes azonnal rázta a fejét és otthagyta egyedül a folyosón.

De az a rövid beszélgetés köztük eléggé felzaklatta. V annyira fura volt...

– Haver – szólt hozzá Jimin, ezzel megszakítva a gondolatait. – V végig téged bámult. Sőt, még most is téged néz.

– Mi van? – fordította volna el a fejét a fiatalabbik, de Jimin ráütött a combjára.

– Ne nézz oda! Túl feltűnő lenne!

Jungkook szót fogadott és inkább a barátjára koncentrált.

– Szerintem csak mindenkit végigmér.

Jimin egyből rázni kezdte a fejét.

– Le se vette rólad a szemét. Szerintem érdekled.

A fiatalabbik szemei majdnem a duplájukra nőttek.

– Szerinted engem fog választani?

– Ó, hát azt nem tudom. De szerintem úgy érdeklődik irántad, mint egy pasi iránt, akit meg akar...

– Bolond vagy! – szakította félbe Jungkook, és próbált suttogni, hogy ne figyeljen rájuk senki. Jimin sunyin vigyorgott rá.

– De most komolyan! Ráadásul – hajolt közelebb a barátjához, – tudjuk, hogy biszexuális. Lehet, hogy a végén összejöttök!

– Csak azért, mert mindketten biszexek vagyunk, még nem jelenti azt, hogy azonnal össze kell jönnünk – húzta fel a szemöldökét a fiatalabbik.

Ezután próbált a lehető legfeltűnésmentesebben hátranézni a válla fölött. Tényleg őt nézte az énekes.

– De ő annyira... – kezdett bele, miközben próbálta összeszedni a gondolatait. – Annyira...

– Vonzó? – találgatott Jimin.

– Nem – szabadkozott Jungkook. – Mármint, igen az. De nem ezt akartam mondani. Nagyon hasonlít valakire, akit régen ismertem.

– Nem lehet, hogy ő az?

A fiatalabbik lesütötte a szemét.

– Nem. Ő nem lehet.

Próbált nem arra gondolni, hogy mi történt hat évvel ezelőtt. Túl fájdalmas volt neki. Ezeket az emlékeket mélyen eltemette magában, de hosszú évekbe telt mire sikerült. Ha most újra előjönnének, csak újra visszarántanák őt a depresszióba, ami nem jönne jól a verseny szempontjából. Persze, ha bekerül.

Pár ember vizet vitt nekik és szóltak, hogy készüljenek fel az utolsó dalukra. Felpattantak a színpad széléről és Jungkook próbált a dalszövegre fókuszálni, amit majd el kell énekelnie. De a múltja gondolatai magával rántották.

Még egyszer ránézett V-re, aki most szerencsére a két producerével beszélgetett. Teljesen más volt őt élőben látni ilyen közelről, mint a médiában olvasni vagy hallani róla. De persze ugyanolyan jól nézett ki így is, mint a képeken vagy a TV-ben, ha nem jobban. A kék haja és a kék szeme földöntúlivá varázsolták, és a bőrét is tökéletes volt. Makulátlan, semmilyen anyajeggyel vagy szeplővel. Úgy nézett ki, mint a férfi, akibe mindenki szerelmes.

De így személyesen megérezte Jungkook a fő különbséget eközött a V között és aközött, akit a médiában látott. Mert ezt a férfit körüllengte a szomorúság. Teljesen beleolvadt az aurájába. A szemén is látszott, hogy mennyire fáradt.

És ez volt a fő különbség a régi barátja és V között. Hiszen az előbbinek mindig ragyogott a szeme, és óriási mosolya volt. De akkor is úgy gondolta Jungkook, hogy a régi barátjának hasonló vonásai lennének, mint az énekesnek.

De már soha nem fogja megtudni, hogy hogy nézett volna ki, ha felnő.

Mert az a ragyogó fiú, akivel felnőtt, meghalt.

És ezért csak ő a felelős.