A megállapodás (Taekook)

54

Taehyung belépett a nagy épületbe, aminek tetején várta a lakása, miután visszaért a hosszú sétájából. Ez a délután volt talán az első alkalom, hogy ilyen sok időt töltött kint teljesen egyedül. Eddig időhiány miatt esélye sem lett volna ilyenre. De most hogy szinte csak szabadideje maradt, Taehyung hasznosan akarta kihasználni.

Már nem félt egyedül maradni a gondolataival, aminek nagyon örült. A Lee Hyunnal való foglalkozások megváltoztatták a gondolkodását és azt, hogy hogyan tekint vissza a múltjára. Amire régen fájt emlékezni, ma már könnyebben ment, hiszen szinte erőlködés nélkül felidézte a gyerekkorát. Még hosszú út áll előtte, de már ma is szabadabbnak érezte magát.

Éppen intett az egyik biztonsági őrnek és elindult a lift felé, amikor az egyikük hozzászólt.

– Látogatói vannak – mondta az őr, és az aulában lévő kanapék felé nézett.

Taehyung szíve nagyot dobbant, mert azt remélte, hogy Jungkook tért vissza vagy valamelyik barátjuk. Nem volt túl ésszerű gondolat, mivel ma jelentették be, hogy még három további hétből áll a turné, de a remény hal meg utoljára. 

Éppen ezért túlságosan izgatottan fordult meg, viszont amikor meglátta, hogy kik várnak rá, minden reménye szertefoszlott. Szemkontaktust teremtett a látogatóival, majd a lehető leggyorsabban elment a liftekhez.

– Taehyung! – kiáltott utána hangosan az egyikük, a nő hangja visszhangzott az aulában.

Az énekes idegesen topogott a lábán, miközben türelmetlenül várta a liftet, hogy végre eltűnhessen. Miért ilyen lassú ma a lift?!

– Taehyung, kérlek, hallgass meg minket! – mondta kétségbeesetten a nő.

– Mit akarnak tőlem? Azt mondták, hogy felhívják Jungkookot, de nem keresték! – szólalt meg mérgesen az énekes, és odafordult a szerelme szüleihez. – Arra kéne koncentrálniuk, hogy vele milyen a kapcsolatuk és ne engem idegesítsenek helyette!

Jungkook apja tördelte az ujjait, amikor megszólalt.

– Tudom. Tudjuk, hogy milyen szörnyen bántunk vele. És el akarjuk mondani, hogy mennyire sajnáljuk.

– Taehyung, mi nem tudtunk semmiről. Arról sem tudtunk, hogy régen mennyire komoly barátságotok volt. Fogalmunk sem volt, hogy te vagy V – tette hozzá az édesanya, miközben küzdött a könnyeivel. – Szeretnénk kibékülni Jungkookkal, de úgy érezzük, hogy először veled kell helyre hoznunk a dolgokat.

Közben kinyílt a liftajtó és Taehyung gyorsan beviharzott. Beírta a kódját és nézte, ahogy az ajtók elkezdenek bezárulni. Jungkook szülei összetörve néztek vissza rá.

Az énekes lehunyta a szemeit, miközben előrenyújtotta a karját. Az ajtók azonnal szétnyíltak.

– Csak Jungkook miatt teszem ezt. Jöjjenek! – motyogta, és beengedte maga mellé a párja szüleit.

Öt perccel később már kínos csendben ültek az étkező asztal körül. Taehyung csöndben maradt, várta, hogy mit akarnak neki mondani. Még néhány percet ad nekik, mielőtt teljesen el nem fogy a türelme.

Szerencsére Jungkook édesanyja megszólalt.

– Taehyung... nagyon sok mindenért kell bocsánatot kérnünk. Azokért a szörnyűségekért, amiket mondtunk és azért, amiért ítélkeztünk. És.... és azért is, mert sosem vettük észre gyerekkorodban, hogy mennyire szenvedtél. Éveken keresztül ismertünk, de fogalmunk sem volt semmiről. Nem ismertünk meg téged. Ha rászántuk volna az időt, akkor lehet, hogy segíthettünk volna. Őszintén sajnáljuk.