A megállapodás (Taekook)

62

Yoongi állta a szavát és valóban elvitte Taehyungot a backstagebe.

Senki sem mondta konkrétan Taehyungnak, hogy nem mehet oda, de egyértelmű volt a helyzet. Tudta, hogy ha meglátják, akkor azonnal kivezetik. A koncert még mindig nagyon fontos volt Jungkooknak, ezért annyira maradt diszkrét, amennyire csak tudott.

Volt a színfalak mögött egy kevésbé látható folyosó, ahonnan tökéletesen rálátott a színpadra, ezért ott húzta meg magát. A koncert pár perce kezdődött el, a három fiú éppen a nyitó dalukat adta elő. A közönség sikongatott, ahogy csak bírt, egyszerre énekelték a dalszöveget Jungkookkal, Jiminnel és Yeonjunnal.

Hoseok és Yoongi a színpad másik oldaláról figyelték az eseményeket. Yoongi élesen figyelte Jimin minden mozdulatát, büszke mosollyal az arcán. Hoseok szinte minden másodpercben szívta a vérét emiatt, de őszintén örült neki, hogy az idősebbik megtalálta a társát.

Namjoont viszont nem látta senki. A Big Hites megbeszélés után eltűnt egy szó nélkül. Nem tűnt idegesnek Yoongi vagy Hobi, de elég gyakran ránéztek a telefonjukra.

De hogy miért, azt Taehyung nem is sejtette.

Miközben figyelte, ahogyan Jungkook fellép, eltűnődött a jövőjükről. Mármint Jungkook jövőjéről, hogy pontosak legyünk. Bele se mert gondolni, hogy mit fog neki találni a cég, mivel úgy tűnt, hogy nem akarják felbontani a szerződését. Taehyung félt, hogy minden módon ki fogják majd használni, és annyira túlhajszolják, hogy meg fogja utálni a fellépéseit.

Arra gondolt, hogy majd keres egy jó ügyvédet, amikor hazamennek. Biztosan lesz valaki, aki segíteni fog megoldani ezt a szerződés problémát és talál valamilyen kiskapuszerűséget, és ki tudja menekíteni Jungkookot a cég karmaiból. És habár leginkább a fiatalabbik miatt aggódott, ettől függetlenül Jimin és Yeonjun jövője is aggasztotta. Ők is leszerződtek a Big Hithez, tehát ők is ugyanezekkel az intoleráns és rugalmatlan emberekkel dolgoznak együtt.

De most túl sok minden uralkodott el rajta. Tudta, hogy várnia kell. Egyébként sem tud semmit sem csinálni egy idegen országban, ahol még a nyelvet sem beszéli jól.

A show gyorsan eltelt és már Jungkook szólója következett. A fiatalabbik felemelkedett a színpadra, a szokásos fehér és rózsaszín ruhájában. Taehyung számára ő volt a világ legtökéletesebb embere.

Kicsit közelebb lépett a színpadhoz, az első sorból akarta látni ezt az előadást. Hiszen még a dal is róla szólt.

Jungkook elfoglalta a helyét a színpadon és mindenki sikoltozni kezdett a tömegben. Teljesen megőrültek, amikor rájöttek, hogy az Euphoria fog következni. A zene elindult, de annyira hangos volt a tömeg, hogy Jungkook eltévesztette az ütemet. Hirtelen megijedt és körülnézett maga körül. Az egyik kezét a szeme fölé rakta, hogy ne vakítsa el a sok fény.

A másik kezével lefelé mutatott, jelezte a hangosító munkatársnak, hogy kapcsolja le a zenét. Mindenki összezavarodott a backtsageben, de lassan minden elhallgatott.

És ekkora hallotta meg Taehyung. A közönség uniszonóban kiabált valamit, egyre hangosabban és tisztábban.

– Kim Taehyung, Kim Taehyung, Kim Taehyung!

Az említett szája tátva maradt, amikor meghallotta a saját nevét. Nem értette, hogy mi történik. Miért az ő nevét kiáltják?

Jungkook a színpad közepére lépett és csak hallgatta, ahogy a szerelme nevét, a szerelme igazi nevét kiáltja a tömeg. A szíve ugyanabban a ritmusban dobbant, ahogyan hallotta visszhangzani Taehyung nevét, majd boldogan elmosolyodott.