A megállapodás (Taekook)

11

A nap hátralévő részében a két fiú már nem találkozott egymással. A fiatalabbik a szobájában maradt, órákon keresztül tanult, míg Taehyung bevonult az egyik stúdiójába és néhány Big Hit által küldött demó zenén dolgozott. Hajnal egykor lépett ki a stúdióból és elindult a szobája felé. Persze észrevette a vendégszoba ajtaja alól kikandikáló fényt.

A második nap többé kevésbé ugyanígy telt, annyi kivétellel, hogy Taehyung nem maradt ennyi ideig a stúdióban, mint normál esetben. Ma este lesz a vacsora Jin családjánál, ezért minden más programját törölte és duzzogva készülődni kezdett.

Jungkook nagyon ideges volt, miközben próbált annyi tudást magába szívni, amennyit csak tudott. Könyörgött Jinnek, hogy ne kelljen elmennie a vacsorára, mert többet akart tanulni, de a barátja hajthatatlan volt. Ezért egész nap tanulókártyákat írt, és remélte, hogy néhányat magával vihet a vacsorára és majd titokban tanulhat.

Egy órával a vacsora előtt mindketten üzenetet kaptak Jintől. Úgy tűnt, hogy valami közbe jött az utolsó pillanatban, ami miatt az egész családnak el kellett mennie otthonról. A vacsorát átrakták péntekre, és akkor várják a fiúkat. Aznap reggel lesz Jungkook utolsó vizsgája.

A fiatalabbik el volt ragadtatva. Mintha csak ajándékot kapott volna, hiszen lett ideje tanulni. Kiment a nappaliba az étkezőasztalhoz, mert látta, hogy V sosem eszik ott, ezért tudta, hogy nem fogja zavarni. Kivitte a könyveit, a füzeteit és a tanulókártyáit.

Ezzel szemben Taehyung csak még dühösebb lett, mint korábban. Le se kellett volna mondania a programjait a cégnél. Most itt ragadt a lakásában a semmittevéssel. Újra meg fog bolondulni a gondolataitól.

Ez nem történhet meg most. Valamivel le kell foglalnia magát...

Ezért átment a nappaliba, mert azt tervezte, hogy megfigyeli Jungkookot. Túlságosan kíváncsi volt, ki akarta használni a lehetőséget, hogy zavartalanul ránézhessen a fiatalabbikra.

A nappalihoz vezető folyosót két oszlop zárta, ezért elbújt az egyik mögött. Felértek a plafonig és elég szélesek voltak ahhoz, hogy el tudjon rejtőzni. Régen azt gondolta, hogy egyáltalán nem illenek a lakásba ezek a felesleges díszítőelemek, de ma nagyon hálás volt miattuk. Kidugta oldalra a fejét, hogy nézhesse a másikat.

A fiatalabbik a jegyzetei felett görnyedt, ide-oda nézett pár lap között. Ki voltak sorakoztatva előtte tanulókártyák és a bal kezében erősen szorongatott egy számológépet. Durván nyomkodta a gombokat, és morgott, amikor nem lett elégedett a végeredménnyel.

Taehyung szeretett volna nevetni rajta, ezért ráharapott az alsó ajkára, hogy visszafogja magát és ne adjon ki semmilyen hangot. Nem akart magyarázkodni, hogy miért kémked Jungkook után. Ezért inkább csöndben maradt és még jobban oldalra döntötte a fejét, hogy jobban tanulmányozhassa a fiút.

Jungkook tényleg felnőtt. Részben felismerhető volt néhány vonása a tizenöt éves fiúnak, akit Taehyung ismert, de összességében sokkal jóképűbb és férfiasabb lett. Ami régen puha és körkörös volt, most durvább és élesebb. A szemei régen ártatlanul és fényesen ragyogtok, most pedig sokkal titokzatosabbak és sötétebbek lettek.

Főleg ilyenkor, amikor ezek a szemek az oszlop mögött rejtőzködő Taehyungot vizslatták.

Jungkook már abban a pillanatban észrevette az énekest, amikor belépett a nappaliba. A hófehér márványlapokon azonnal látszott a kék haja, és a fiatalabbik észrevette a látóterében. Összezavarodott, mikor érezte, hogy az egyik oszlop mögé áll, de nem mondott semmit és inkább folytatta a tanulást.

Mármint próbált tanulni. Elterelte a figyelmét a tudat, hogy a híres, sikeres és mondjuk ki, szexi énekes éppen őt bámulja valamilyen oknál fogva. Próbált megoldani egy számolásos feladatot, de nem tudott fókuszálni. Minden eredménye rossz lett.