A megállapodás (Taekook)

20

Jungkook órák óta forgolódott az ágyában. Miután otthagyta V-t, hogy dolgozhasson a dalszövegén, az agyát ellepték a múlt emlékképei. Próbált mindent magába fojtani, de a dalszövegírás mindent felszínre hozott. Mintha csak átszakadt volna egy gát és a víz azért áradt, hogy megfojtsa.

Nagyon nehéz volt számára visszagondolni arra, hogy mi történt hat éve és mit veszített el. Hogy kit veszített el.

A legjobb barátját.

Ha nem vakította volna el a félelem, akkor talán többek is lehettek volna.

A barátja elmondta neki, őszintén és tiszta szívből, hogy mit érez iránta. Élete legszebb pillanata volt, amikor szerelmet vallott neki az a fiú, akit ő is szeretett.

De aztán hiába tiltakozott ellene a teljes teste és elméje, mégis összetörte a barátja szívét és tönkretette őt. Azt hitte, hogy ezzel megóvhatja és így cselekszik helyesen. De kiderült, hogy egész élete legrosszabb döntését hozta meg aznap.

Most már ennyi év után nem tudta tisztán felidézni a barátja arcát. Akárhányszor akart rá emlékezni, semmi más nem lebegett a szemei előtt, csak a barátja hamvai a temetéséről. Nem tudta felidézni a hangját vagy a nevetését, mert csak az imákat hallotta a fejében, amit mindenki kántált az utolsó útján.

Ő volt az első és egyetlen szerelme.

Az elméje ezekkel a rémképekkel emlékeztette arra, hogy ezt ő tette. Ő okozta a barátja halálát.

Vagy ahogy Kim Taehyung szülei mondták neki, gyűlölettel a szemükben, miatta ölte meg magát a fiuk.

Az első évben elviselhetetlen volt a fájdalom, miután Taehyung meghalt. Minden napját és éjszakáját elárasztotta a bűntudat és az önsanyargatás. Nagyon rosszul volt, bujkált, attól tartott, hogy ő is úgy végzi majd, mint Taehyung.

Ezért azt tette, amivel meg tudta magát védeni.

Tovább lépett.

Nagyon nehéz volt eleinte. Minden a barátjára emlékeztette. De ahhoz, hogy az élete folytatódhasson, nem gondolhatott mindig arra, hogy mi történt. Elfogadta, hogy nem tud már mit tenni. Elfogadta, hogy ez az ő hibája és tehetett volna ellene, hogy ne így történjen.

Időbe telt, de belátta, hogy egyszer meg kell bocsátania magának.

És nagyon lassan meg is próbálta.

Később könnyebben vissza tudott gondolni a múltra felkavaró gondolatok nélkül. Képes volt felidézni boldog pillanatokat és olyanokat is, amiktől pillangókat érzett a gyomrában. Elkezdett hinni abban, hogy túl lépett és meggyógyult. Elhitte, hogy leküzdötte ezt a traumát.

De most ez a mentorprogram V-vel minden emlékét visszahozta, amikről azt hitte, hogy már túl van rajtuk.

Ez az egész dalszerzés sem tett jót neki.

Igaz, hogy V módszere segített rajta, hogy hogyan írjon őszinte dalszöveget, de ezzel olyan helyre rántotta Jungkookot, ahová soha nem akart visszatérni. A fájdalom itt elpusztítja. Azt hitte, hogy ezek az érzések már elmúltak, de most teljes erővel tértek vissza.

És ami a legrosszabb, nem tudta kiverni a fejéből azt sem, hogy V Taehyungra emlékezteti. Nagyon hasonlított a régi barátjára, persze sokkal idősebb volt és férfiasabb. De nem csak ez. Érzéseket váltott ki belőle.

Emiatt óriási bűntudata lett. Félt attól, hogy a vonzalma V iránt csak Taehyung miatt létezik. És ez egyáltalán nem fair az énekessel szemben. Nem tudta racionálisan átgondolni, hogy tényleg V érdekli, vagy csak Taehyung emléke miatt akar vele lenni.