Egypontos dráma a kvótáért folyó harcban

22 10 2
                                    

Van az az egy pont, ami minden sportszerető magyarnak fájni fog.

Pláne, hogy itt plusz huszonkettőből lett mínusz egy. 72-73 oda, Spanyolországnak.
Ezen az egyetlenegy aprócska ponton múlt, hogy 44 évután újra lesz-e női kosárlabda-válogatottunk az olimpián.

De nem lesz.

Érthető, a játékosok elfáradtak. De nem csak fizikálisan, hanem főleg fejben. És ez az egész vereség nagyban a szövetségi kapitány hibája. Tudom, tudom, hogy én meg se szólaljak, semmit nem tettem le az asztalra. De szerintem most tisztán látom a helyzetet. A lányok mindent megtettek ezért, óriási gratulációm, le a kalappal előttük.

Nemrég szembejött velem egy idézet. "Sírni csak a győztesnek szabad." Egy sportoló mondta, a nevére sajnos már nem emlékszem. Ez illik erre a meccsre. Az részemről oké, ha a lányok sírnak, nyugodtan sírják ki magukat, hátha az megnyugtatja a lelküket. Ellenben az edzővel, aki úgy nyilatkozott, hogy egész nap sírt. Egye meg, amit főzött. Legalább azt elvártam volna, hogy a kamerák előtt nem fogja azt mondani, hogy ő nem akar a kérdésekre válaszolni. Válaszoljon rájuk őszintén, nyíltan, hogy igen, én csesztem el, mert nem cseréltem le a fáradt játékosokat, és még csak időt sem kértem még időben. Igenis, egy edzőnek vállalni a kell a felelősséget a hibáiért. A csapat hibáiért.

És nem, nem a tipikus magyar fotelhuszár vagyok. Mindig is ezt gondoltam erről az edzőről, ha egy ponttal, vagy akár hússzal nyertek volna a lányok, akkor sem lenne hős, nem isteníteném. Ugyanúgy közölném, hogy nem csinálta jól. Csak nem szedném ennyire ízekre. Aki pedig jó, az jó. De az nem ő.

Igen, tudom, még mindig senki vagyok egy szövetségi kapitányhoz képest, és azt sem tudhatom, mi is áll pontosan a vereség hátterében. Csak nagyon sajnálom a lányokat, akik jogosan zokogtak. Nem normális, hogy a három hallott interjúból egyetlen játékos volt, aki racionálisan állt az egészhez; a csapatkapitány Dubei Debi. Nem normális, hogy a három negyedig csodálatosan játszó, túlhajtott Studer Ágnes alig tud beszélni az interjúnál, úgy sír. Hogy a WNBA-ben játszó, rendkívül tehetseges Határ Betti a visszavonulását jelenti ki egy ilyen meccs után. Ezeknek nem szabadna megtörténnie.

Mondjuk azt sem tartom a legjobb dolognak, hogy percekkel egy ilyen sokk után már egy komplett interjút le kell adni a játékosoknak. Az utóbbi években a magyar sport nagyon sajtónyilvános lett, és ez rossz hatással van mind a sportolóra, mind az edzőre, de akár még az átlagemberekre is.

Nektek mi a véleményetek erről az... egészről?

A sport és én حيث تعيش القصص. اكتشف الآن